Másnap reggel Szentesi az 01-es űrállomás felé igyekezett. Mióta a Marson volt háza, és nem a tudományos űrállomáson, azóta rendszeresen elkésett a munkahelyéről érdekes módon azonban Sárvári valahogy mindig hamar beért. Így hát aznap is késében volt, amikor egy éppen samponokat reklámozó hirdetőtábla mellett észrevett valamit. Egy kis fehér papírt volt, amin mindössze egy sor állt:
A Mars nem biztonságos! Ne higgyen az új vezetésnek, a tudósok nem mondanak igazat! Ne támogassa őket! Már rég tehetetlenek!
Szentesi hitetlenkedve kapta fel. Amint átfutotta a szöveget, felvonta a szemöldökét, majd merev testtartással vágott neki az útnak. Annyira megszaporázta a lépteit, hogy 5 perc múlva már a belépőkártyáját érintette az érzékelőhöz, a 01-es űrállomásra vezető folyosó előtt. Amint átlépte a küszöböt rögtön a konferenciaterem felé vette az irányt, ahol már vártak rá.
- Szentesi, végre! Nem tudom hallott-e róla, de … - köszöntötte Csongrádi professzor.
- Ezt találtam idefelé jövet! – vágott közbe Szentesi és felmutatta a kis papírt. Csongrádi elolvasta, majd továbbadta Sárvárinak, és így haladva a fehér cetli végül körbeért a teremben.
- Ez lázítás! – jelentette ki Grant. – Akik ideköltöztek, megbíztak bennünk, a többi tudósban és vezetőben annyira, hogy a Marsra jöjjenek. Elhitték, hogy van értelme a munkánknak. Akkor mégis ki gondolta meg magát és miért? Aki meg nem itt él, az meg miért írna ilyet?
- Igazad van. – helyeselt Sárvári. – Az itt élőknek ilyesmire nincs okuk.
- Viszont – tette hozzá Csongrádi. – vannak olyan emberek, akiknek szándékukban állhat, hogy az itt élők többé ne bízzanak bennünk. Gondolom te is valami hasonló következtetésre jutottál, Szentesi.
- Igen. – ismerte el Szentesi. – Szerintem a Sötét Zsarnoknak és Dr. Alton-nak is köze van hozzá, ahogy az eltűnésekhez is.
- Akkor a legjobb lenne, ha segítséget kérnénk. – szólalt meg Szripn a hátsó sorból.
- Hívhatnánk az ŰR01 vezetőit, akik legutoljára is eljöttek. – vetette fel egy Örsi Noémi nevű hölgy, aki pénzügyesként dolgozott az űrállomáson.
- Remek. – bólintott Csongrádi professzor. – Megkérném akkor Sárvári professzor, hogy hívja fel az ŰR01-en dolgozó vezetőket, hogy el tudnának-e szabadulni, amíg ezt a helyzetet meg nem oldjuk!
- Jó lenne, ha Farkas professzornak szólnál elsősorban, meg azoknak, akik legutóbb is segítettek. – tette hozzá Szentesi.
- Rendben, szívesen. – bólintott Sárvári.
- Akkor a ma reggeli megbeszélés ezzel véget is ér, este ugyan itt folytatjuk. – mondta Csongrádi.
Ezután Szentesi Csongrádi, Sárvári, Grant és Örsi társaságában indult el a konferenciateremből.
- Miről volt szó mielőtt megjöttem? – kérdezte Szentesi.
- A Marson élés anyagi részéről. Már korábban is beszéltünk róla, hogy fontos lenne, hogy az emberek átköltözzenek a Marsra, viszont nagyon kevesen maradtak a Földön, akiknek erre lehetőségük van, hiszen amíg az a Földön túli életben nem kell ilyesmire gondolnia senkinek, addig lent egyre szegényebbek. – magyarázta Örsi. – De konkrét dologban nem egyeztünk meg.
- Köszönöm. – bólintott Szentesi.
- Egyébként hol találtad azt a papírt? – váltott témát Sárvári. – A Marson szerintem nincs is olyan hirdetőtábla, ami nem elektronikus, elég furcsa, hogy ilyet készítettek.
- Egy hirdetőtábla mellett volt. De gondolom logikus is, hogy nem igazi reklámként vettük észre, hiszen annak bérelni kell a helyet. Meg kéne keresni a többit, ha vannak. – tette hozzá Szentesi.
Így hát kiküldtek tíz embert, hogy nézzenek szét, nehogy kint maradjon egy ilyesmi tartalom, Szentesiék pedig visszatértek a munkájukhoz.
YOU ARE READING
A Meghódított Mars✔️
Science Fiction"Az utóbbi öt évben szinte minden úgy ment, ahogy kell, így az emberek tehetősebb része már a Marson élt." A Földön túli élet második része. Jó szórakozást! (Megjelent a Gödöllői Tig-Sulimagazinban, 1rész/szám felbontásban) Kérlek nyomj egy csillago...
