A Meghódított Mars✔️

6. rész

A csendet végül az ajtónyikordulás törte meg. Szentesi belépett az irodába, oldalán Sárvárival. Óvatosan körülnéztek, de dulakodásnak nyomát sem látták. Csak a fal lett szinte fekete színű, mióta nem láttam, gondolta Sárvári.

- Jó lenne körülnézni alaposabban, hátha találunk valami árulkodó jelet. – mondta Szentesi.

Sárvári rábólintott, majd elkezdték átfésülni a szobát. Nem sok minden volt a fiókokban, hivatalos papírokon kívül, de akadt egy-két érdekes dolog. Sárvári épp egy éjfekete noteszt nézegetett, amikor a folyosóról lépteket hallottak. Szentesi gyorsan visszatette a komódra a kezében tartott nyakkendőt, majd az ablak mellett álló szekrényre pillantott. Sárvári látszólag vette az adást, így szinte teljesen összhangban léptek a bútorhoz, és zárták magukra az ajtót, minimális rést hagyva csak. Szerencsére, gyorsaságuk révén épp azelőtt váltak láthatatlanná, mielőtt az ajtó kinyílt volna. Amin pedig nem más lépett be, talpig feketében, mint a Sötét Zsarnok! Nyomában pedig Dr. Alton, akit azonban alig lehetett felismerni az ügyesen elkészített maszk mögött. Mindketten megálltak a szoba közepén, majd a Sötét Zsarnok leült az íróasztal mögé, mintha régóta a sajátja lenne. A percek teltek, néma csendben. Aztán kopogtak. Dr. Alton azonnal ugrott, majd az idegent meglátva gazdája felé fordult, aki felpillantott, bólintott végül felállt és sietősen távoztak. Az ajtót csapódását hallva Szentesi és Sárvári előmászott a rejtekhelyéről.

- Ez meg mi volt? – kérdezte Szentesi.

- Elég furcsa volt, az biztos, de remélem nem az, amire gondolok. – válaszolta Sárvári.

- Azaz? Szerinted mi van itt?

- Elfoglalták a 48-as űrállomást.

*****

- Csongrádi professzor?

- Tessék, Grant.

- Van valami híre Sárváriékról?

- Attól tartok nincs. – mondta gondterhelten Csongrádi.

- Beszélt velük valaki azóta? – kérdezte Grant.

- Amikor megérkeztek, Szentesi hagyott egy üzenetet. Ne aggódjon, megoldják.

- Nem, én nem is... csak mégis azért indultak el, hogy rendet tegyenek valahol, de ők mégis csak tudósok. Nem gyakorlottak a harcban, vagy ilyesmi.

- Ugyan már, azért nem kell túlzásokba esni. Valószínűleg még Faragóval beszélnek. Az is lehet, hogy Dr. Alton azóta már elszökött, és Szentesinek meg Sárvárinak nem is volt semmi dolga az űrállomáson, és már indulnak is vissza. – nyugtatta Grantot.

- Persze, igaza is van. Azért feltétlenül szóljon nekünk, ha jelentkeznek, vagy visszaérnek. – mondta még Grant, majd visszaindult a laborba. A munkaideje végeztével azonnal a szobájába ment. Megnyitotta az üzeneteket, hátha jött valami. És igen: Sárvári végre írt, életjelet adott magáról. Még az sem érdekelte, hogy nem csak neki küldték el a szöveget. Csak sz számított, hogy egy teljes nap várakozás után történt valami. Már éppen megkönnyebbült, miközben elkezdett olvasni, ám hamar az arcára fagyott a mosoly.

„Kedves vezetőség, 01-es űrállomás! Nincs sok időnk írni, de muszáj szólnunk: a 48-as űrállomást a Sötét Zsarnok elfoglalta, az egész üres, a főnökön kívül csak három embere van itt. Nem tudjuk hová tűnhettek az emberek, de ki kell derítenünk. A többi űrállomást nem értük el telefonon, nincs térerő. Körbe nézünk a környező állomásokon, de addig is Ti is próbáljatok figyelmeztetni mindenkit, készüljetek fel. Hamarosan találkozunk: Szentesi és Sárvári"