𝑀𝑎𝑟𝑎𝑑𝑗 𝑚𝑒́𝑔! //Obey me ff +Oc//

Törj Be, És MENTS MEG!

Iskola. Amikor ezt a szót mondom, valahogy mindig a szokásos bullying jut eszembe. Itt is ugyanazok a szándékaik a gyerekeknek. Mindig csak a mások kinézése a sorból. Ahogy haladok végig a folyosón, mellettem, Mammon, valahogy így érzem nem ide való vagyok. De minden sulinál így érzek. Nem tudnám máshogy elképzelni. Gyűlölöm az iskolát. És minden egyes olyan helyet, ahová tömegesen járnak az emberek. És én a közepébe fogok lakni. Mióta felújították a Siralomházat, azóta mi (A hét testvér és én) odaköltöztünk. Mert elvileg eredetileg az volt a tervük is. Kapják be...

-Van egy jó hírem!-Trappol be a szobába Diavolo.

-Na mi?-Horkanok fel. Könyvemből egy pillanatra ránézek, majd folytatom az olvasást.

-Akkor kezdem a rossz hírrel...-Mondja a fejét csóválva.

-Ja, hogy van olyan is.-Röhög a képébe Mammon. Átnyúl a vállam fölött és elvesz egy kenyeret, amit megken mustárral és lekvárral. A többiek csak undorodva nézik. Én érdeklődve figyelem, ahogy eszi. Úgy gondoltam, megkóstolom.

-Csinálsz nekem is, Mammon? Sosem ettem még ilyet! Biztos jó lehet! Majd elkap a cifrafosás... - Mondtam neki vigyorogva.

-Arra nem lesz szükség. Úgyis kihányod.-Csap az asztalra röhögve Luke, a kis angyal.

-Öhm, igen, igazad van. Mégsem kérek.-Nyeltem egy nagyot, és felszegett állal, könnyeimet visszatartva mondtam.-Köszönöm szépen a reggelit.

-De hát nem is ettél semmit!-Kiált fel Asmodeus.

-Nem is mondtam el, a híreket!-Kontráz Diavolo.

-Majd elmondod.-Mosolygok rá.-És majd ebédelek.-Nézek rá a rózsaszín hajú fiúra.

Ezek után csak szimplán felszaladtam a szobámba. Keserű érzések kerítettek hatalmukba. Bezártam kulcsra az ajtót. Aztán pedig csak szépen elővettem a faragómat, amiből már nem maradt semmi. Azt hittem oda rejtettem. Eszembe jut, hogy a zoknisfiókomba van, a rózsaszín zoknimba. Elővettem, és a kezemhez érintettem.

-Nem én tehetek róla.-Suttogom a semmibe. Egy vágás. Kicsordul a vér.

-Nem én akartam ilyen lenni.

Még egy.

-Ők tettek azzá.

És még egy.

Mindegy egyes probléma után egy kis csík. Ez addig ment, míg a lány ütőerét nem érte a dolog. A felkarja teljesen tele volt a vágásaival. Legyengült testét még el bírta vonszolni a fiókjához, ahol a lopott gyógyszerek voltak. A gyógyszereket senki nem vette észre, hogy eltűnt. Így gondolta hogy az összes szemet beveszi. Nem árthat már ennél jobban, igaz?

Ohh, dehogynem! A lány annyira elkábult, hogy már gondolkodni se bírt.

-Szerintetek hol lehet Aiko?-Kérdi Mammon.

-Megsértődött!-Veti oda Luke.

-És ki miatt? Erre nem gondoltál? És még az angyalok a szentek! A faszt!-Mérgelődött Lucifer. Maga akarta megkeresni a lányt. Nem tetszett neki, hogy órák óta bent van. Felszaladt hát a lépcsőn és egyenest a szoba felé vette az irányt. De az zárva volt.

-Aiko! Nyisd ki az ajtót, kérlek!-Kérlelte a démon, de nem jött válasz.-Aiko,ne szórakozz! Beszéljünk, kérlek!-A szép szavak nem hatottak. Ekkor úgy érezte baj van. Valami olyasmi, ami nagyon nagy. Ezért elkezdte az ajtót püfölni. Amikor nem jött válasz csak betörte azt. Nem szép látvány tárult skarlát szemei elé. A lány ott feküdt és csak nézett ki magából. Körülötte a kés, amivel az egész jobb karját felszántotta. Vértócsák mindenütt... Egy egész gyógyszeres doboz kiürítve... A lány pedig csak suttog.

-Lucifer...-Zihálja, látszik már nem marad sokáig eszméleténél.-Törj be és ments meg!-Ennyit suttogott, majd elájult. A fiú odaszaladt, és felkapta az ölébe a lányt, majd vitte a földszintre. Ez volt az a pillanat, amikor rájött, hogy a lányért mindenre képes lenne...