Az élet könnyű, ja nem. [Ninjago Cole ff]

3.fejezet

Miután Cole-lal már több mint egy órája gyakoroltunk úgy döntöttünk le pihenünk és csak beszélgetünk.
Kérdezhetek valamit ha nem annyira személyes?
Kérdezi Cole felém fordulva.
Nyugodtan.
Mosolygok rá biztatóan.
Ismerted apukádat? Mármint azon kívül, hogy tudod ki az...Volt veled valaha is gyerekkorodban?
Kérdezi érdeklődve de óvatosan gondolom azért, hogy ne bántson meg.
Bármilyen hihetetlen egyáltalán nem. Egyszer sem találkoztam vele és hogyha már teljesen őszinték vagyunk nem rég tudtam meg, hogy ő az apám.
Sóhajtok egyet és hátra dőlök a fűben. Cole is le fekszik mellém és együtt nézzük a csillagos eget.
Nagyon sajnálom, hogy így alakult. De ha ez meg nyugtat szerintem egyikünknek sincs normális élete úgy, hogy ha bármi baj van nyugodtan szólj és mindent meg teszek majd hogy jobb legyen.
Mosolyog rám biztatóan amire én is el mosolyodom.
Köszönöm, Cole. De én is itt leszek nektek ha bármi van ezt azért el ne felejtsd!
Pár perc csönd után Cole fel ül és felém fordul.
Hol a fenében vannak amúgy a többiek? Éhen halok.
Sóhajt fel mire a többiek csak ide rohanak hozzánk nasival és üdítővel a kezükbe.
Inkább ne akarjátok tudni mi történt oda bent.
Mondja Jay miközben majd el ájul a sok futástól mire Lloyd csak kuncog mögötte.
Mondjuk inkább úgy, hogy hosszú story és most amúgy se ezért vagyunk itt. Szóval most hogy mindent ide hoztunk kinek van kedve gyakorolni?
Kérdezi vidáman Lloyd amire mindannyian fel pattanunk és harc pozícióba állunk.