Az élet könnyű, ja nem. [Ninjago Cole ff]

2.fejezet

Kaite szemszöge:
Amikor már mindenki el alszik, ki megyek a házból. Gyakorolni szeretném az erőm úgy, hogy arrébb megyek egy kicsit a házaktól. Bár meg tanultam fegyvert használni az elemi erőmet szeretném inkább úgy, hogy azt gyakorlom amikor hirtelen valaki meglepetten megszólal.
Cole: Hát nem hittem volna, hogy Morronak van lánya.
Lép mellém Cole én meg ugrok egyet ijedtemben.
Kaite: Megijesztettél. Amúgy meg mit keresel itt???
Kérdezem rá se nézve.
Cole: Kíváncsi voltam, mit csinálsz késő este ide kint úgy, hogy gondoltam utánad jövök és meg nézem.
Mosolyog rám ártatlanul.
Lloyd: Bocsánat, hogy csak úgy még zavarjuk ezt a párbeszédet, de mi is itt vagyunk.
Lépnek Cole mellé a többiek.
Kaite: Ez nagyon jó. Esetleg még valaki??
Kai: Nyugi, nincs itt rajtunk kívül más.
Jay: Ironikus, hogy ezt pont te mondod.
Neveti el magát Jay és Nya mögé bújik, hogy Kai ne kapja el. Én egy apró mosolyra húzzom a szám.
Nya: Miért nem mondtad el nekünk?? Hisz mi ismertük Morrot már amennyire... Tudunk neked segíteni.
Szarkasztikusan fel nevetek.
Kaite: Hogy miért... Szerinted miert nem mondtam el..... Mert tudod, nem nagyon díjazzák.
Cole: Ránk szamithatsz. Segítek neked gyakorolni.
Lloyd: Mi addig hozzunk nasit.
Mosolyog rám és el megy a többiekkel. Cole meg én itt maradunk ketten gyakorolni.