Readerek és Oneshotok

Daichi x Sugawara

Írói szemszög

Egy átlagos iskolai nap. Ugyan úgy telik el a Karasuno középiskola vastag falai között. Ígyhát a röplabda csapat is a sosem unalmas edzését tartotta.
A csapat két felé oszlott és egymás ellen játszottak.
Sugawara épp feledni készült Tanakának de végül meggondolta magát és a kedvezőbb helyen lévő Daichinak adott fel ezzel meglepően a csapat másik oldalát és még egy pontot bezsebelve.

-Szép volt.- Dicsérte meg a kapitány a szürke hajút.
A feladónak ez sokat jelentett mivel már régebb óta többet jelent neki egy barátnál. Ám érzéseit sosem vallotta be a barna hajúnak.

Az edzés végeztével Daichi megvárta Sugát mert megbeszélték hogy együtt tanulnak nála.
Sugawara úgy gondolta itt az alkalom hogy elmondja az érzéseit. Nem tudtam hogyan tegye ezt, de megprobálja.

Mire végeztek a tanulással kint besötétedett amit Daichi észre is vett így még is kérdezte Sugától nem aludna-e inkább ma ott.
A barna hajú féltette és úgy gondolta biztonságosabbnak ha ott marad vele, így tud rá vigyázni és több időt lehet szíve választotjával.
Mikor a felado meghallotta kapitánya kérdését szíve hevesen verni kezdett az izgatottságtól.

-Hát ha nem zavarok akkor szívesen maradnék.- mondta a szürke hajú tekintetét a magasabbra emelve, de mikor belenézett barna íriszeibe azonnal kipirosodott.
Ezt a másik szerencséjére nem vette észre így csak egy hatalmas mosollyal tudatta vele hogy részéről el van intézve.

Mindketten letusoltak és elkezdtek megágyazni.
Mivel Daichiéknál nem volt külön matrac ezért az ágyán kellett osztoszkodniuk.

Befeküdtek az ágyba, leoltották a villanyt, majd egymás felé fordulva egy darabig a másik mimikáját fürkészték.
Szemeik a fáradságtól lassan lecsukodtak.

Mikor már Sugawara úgy ítélte meg hogy a másik már biztosan alszik óvatosan közelebb bújt hozzá és fejét a mellkasába temette. Ezt a barna is megérezte így óvatosan felemelték kezét és lassan átölelte karjával a fiút.
A szürke hajú nagyon meglepődött, arca átvett egy vörösebb színárnyalat de szerencsére ezt a másik nem láthatta.

Pár pillanat múlva Daichi törte meg a csendet.
Közelebb hajolt a feladathoz és halkan a fülébe suttogta kellemes hangjával.

-Szeretlek Suga.-mondta.
A szürke csak még szorosabban hozzá bújt és alig hallható hangon a másik mellkasába súgta.

-Én is szeretlek.

Így nyomta el őket az álmok világa.
Annyi idő után végre egymás karjai közt.

Hey hey hey!
Remélem tetszett ez a rész is. Vagy nem de azon sajnos nem tudok változtatni.
Szóval lényeg a lényeg nemsokára jönnek még a kövi részek is csak kicsit sok idő begépelni őket de szt az elején még mindenképp fogok naponta hozni belőlük egyet egyet aztán majd meglátjuk! Na de szép napot/reggelt/ estét mindenkinek!!!
😉😉