Readerek és Oneshotok

Tiltott szerelem

Ez nem egy karakteres rész lessz igazából ezt csak írtam bárki bármit képzelhető hozzá. Remélem azért ez is tetszik talán valakinek.

Mi a szerelem? Egy érzés ami két ember közt alakul ki? Egy vágy? Vonzalom?
Mindegy mi az, nem lényeges. De valahogy még is mindig fájdalmas átélni.
Van hogy mégsem a megfelelő embert szeretjük, van hogy a mennyország pokollá válik és csak keserűséget hoz maga után, és van hogy egyszerűen csak fáj mert nem fogadják el vagy tiltják.
Én is egy tiltott szerelembe estem. Minden megváltozott attól a naptól kezdve mikor először beszéltem vele.

Megfázás miatt otthon kellett maradnom és ez természetesen eléggé unalmas szóval gondoltam kihasználom a szájber világ adta lehetőségeket. Magamat eléggé társasági lénynek gondolom ezért gondoltam miért is ne beszélgethetnék idegen emberekkel?. Mire jók a netes oldalak ha nem erre?
Nagyon sok emberrel beszélgettem majd egyszer csak bedobott egy számomra kedvesnek és értelmesnek vélt fiút.
Elkezdtünk beszélgetni aztán végül az lett a végkimenetel hogy még aznap délután találkoztunk. Nem volt nagy cucc igazából csak beszélgettünk de már akkor megkedveltem. Mondhatni első találkozásra szerelem volt.

Telt múlt az idő találkoztunk még párszor a városban aztán közös megegyezés alapján végül megbeszéltük hogy akkor egy pár leszünk.
Nagyon boldog voltam minden egyes pillanatban amikor vele voltam de még az is elég volt ha csak rá gondoltam máris jobb lett a kedvem. Végre úgy éreztem hogy valaki szeret úgy ahogy vagyok, úgy ahogy még azelőtt senki.

De természetesen minden jónak egyszer végeszakad. Nem tudtam és nem is akartam tovább titkolni szüleim elött a dolgot úgyhogy megtettem életem egyik leghosszabb döntését. Elmondtam anyukámnak hogy van barátom. Nem tudtam pontosan mit mondjak úgyhogy jött ami jött. Valószínűleg amúgy is kicsit rosszul találtam de ahoz képest elég .... nem megértő,hanem inkább semleges maradt ezen a téren. Aztán jött a nagyobb probléma miszerint apukámat is be kell avatnom.

Először anyum úgy mondta el a telefonbeszélgetésüket hogy azt hittem egyenlőre jók vagyunk.

Másnap este mikor anyum belépett a szobámba "beszélgetni" közölte velem hogy elégé téves a gondolkodásom mert nem tetszik édesapámnak hogy van valakim amit meg is értek valamennyire, jogos is volt mert 4 évvel idősebb volt nálam. Ezután édesanyám elmondta hogy ne reménykedjek hogy bármi lessz is ebből a kapcsolatból mert valószínűleg plátói marad csak belőle. ( ha marad)

A szívem atomjaira hullott mikor felfogtam mit is mondott pontosan. Mondanom sem kell hogy az utána következő éjszakát majdnem teljesen végigbőgtem. Egyfolytában az járt a fejemben hogy most vajon mi lessz.
A helyzetet az sem könnyítette meg hogy pár napja pontosan azért akart eltaszítani magától életem szerelme mert félt. Félt mi lessz akkor ha ez mind bekövetkezik. Naivan hittem abban hogy nem így lessz. Mégis megtörtént. Most pedig éppen azon gondolkozom hogy lessz tovább. Meglépjem -e azt a lépést amiről én elbeszéltem? Elfelejtsem -e örökre?
Akkor vajon jobb lesz? Talán nem fájna annyira? Túl sok kérdésem van és nincs aki megválaszolhatná.

De egy dolgot biztosan tudok.
Sosem tudom majd elfelejteni. Nem fogom tudni és nem is akarom.
Ha csak emlék marad, a szívem mélyén örzöm malyd a legféltetebb kincsemként minden pillanatot amit vele éltem át. Mert tudom hogy úgy mint ahogy ő szeretett, már nem szerethet senki viszont.

Igaz történet alapján.