Feszült dallamok!

Harmadik rész

Louis

Az interjú után Zaynnel végig néztük a beküldött írásokat. Kettőt egyértelműen meg akartam hallgatni, a harmadikat pedig Zayn választotta, mondván, hogy nagyon szép írás. Szerintem egy fennkölt, nyálas szar, de legyen, majd a találkozón kiszelektálom.

***

Fél óra múlva fogunk találkozni a szövegírókkal, akiktől kértük, hogy a dalhoz tartozó alapot is hozzák el. A találkozó előtt hallgatom meg őket, mielőtt beszélnénk velük.

A véleményem változatlan és még mindig azt gondolom az én választottjaim közül lesz az egyik a befutó. Falling. Ki ad ilyen címet egy zenének? Botrányos.

Elsőként egy lányt hallgatunk meg. Őt én választottam és reméltem, hogy ő lesz a befutó. Azonban baromi nagy csalódás volt. A szöveget nem egyedül írta és mikor megkérdeztem mit jelent neki ez a dal, fogalma nem volt mit mondjon. Siralmas.

A második egy fiú volt. Nem volt annyira rossz, de ő inkább volt rajongó, mint munkatárs. Konkrétan aláírást kért a gitárjára.

-Siralmas Zayn.- mondom, miután a srác kiment. Konkrétan a két reménységem egy katasztrófa és akkor még van a nyálas srác.

-Sziasztok.- köszön egy göndör hajú, magas, kidolgozott testű srác.

-Szia.- köszön neki Zayn.- Foglalj helyet. Én Zayn vagyok, ő pedig Louis.- mutat rám.

A fiú picit zavartan ül le, de egyből nekünk szegezi a tekintetét. Smaragd zöld szeme az enyémbe fúródik és egy pillanatra még levegőt is alig vesz.

-Szóval Harry. Mesélj kicsit magadról.- kezd bele Zayn.

-23 éves vagyok, egy pékségben dolgozom és hobbyként írok csak zenének.

-Mi ide profikat keresünk.- vetem oda neki.

-Mégis idehívtatok.- néz egyenesen rám. A kis pimasz.

-Nem profikat keresünk, hanem olyanokat, akik profin írnak. És te szerintem jól írsz Harry.- mondja nyugodtan Zayn, de hallom a hangján, hogy feszült. A mondandójára csak csettintek egyet a nyelvemmel.

-Neked nem tetszett?- hallom a kérdést és meglepetten nézek a göndörre, akitől a kérdés jött.

-Szerintem nyálas.- közlöm vele a tényt.

-Szerintem nem az. Akik olvasták azt hitték, hogy ez egy szerelmes dal. De ez nem az. Ezt az után írtam, miután anyám elfordult tőlem amiért meleg vagyok. A dal arról szól, amit akkor éreztem. Arról, hogy a gyerekkorom óta elhangzott mondatok és a felém táplált érzések, mind üresek voltak, ha a szexualitásom miatt hirtelen már nem léteznek. Arról, hogy bizonytalan vagyok magamban, nem tudom, mit kezdjek magammal és eközben egy számomra fontos ember nincs mellettem. Úgyhogy sok mindent lehet erre a dalra mondani, de azt nem hogy nyálas.- magyarázza nekem a göndör.

Néma csendben nézem őt és gondolkodom a mondatain. Zöld szeme várakozóan néz rám, hogy mit reagálok.

-Egyedül írtad a dalt?- kérdi tőle Zayn.

-Igen. Gitáron írtam rá az alapot, amit gondolom hallottatok.

-Te énekelsz a felvételen?- kérdezem tőle.

-Igen.- válaszolja kicsit elpirulva.

Annyira ártatlan. Baszki. Ülő helyzetben kicsit lejjebb csúszom, mert a gatyámban nincs minden rendben.

-Rendben Harry, majd értesítünk.- mondja neki mosolyogva Zayn.

-Oké, sziasztok.- köszön mosolyogva, majd kimegy.

-Őt akarom.- közlöm miután az ajtó becsukódott.

-Mi?- néz rám Zayn

-Őt akarom. Holnap hívd vissza.

-Nem dughatod meg.- mondja nekem egykedvűen.

-Mindenkit csak akkor dugok meg, ha ő is akarja Zayn.

-De ő ne akarja Tomlinson. Ismerlek. A srác a kibaszott eseted, de ezt most nem cseszheted el. Érted? Ha őt felvesszük, a farkadat a gatyádban kell tartanod.

-Jó, jó. -legyintek Zaynre.

-Komolyan beszélek Louis. – mondja nekem mogorván.

-Jól van már. Értettem.

-Holnap 10-re viszem hozzád, ha elvállalja, emberképes legyél.- fenyeget az ujjával.

Szalutálva lépek ki az épületből és egyenesen a bárba megyek. Kell valaki, aki ellazít.