Feszült dallamok!

Hatodik rész

Harry

Láttam rajta az egyszerű meglepődést, amikor közöltem, hogy akkor jövök. Szerintem nem gondolta, hogy bevállalom. Őszintén sokat nem gondolkodtam. A pékséget szeretem, a kollégáimat imádom, de úgy látom ez egy nagyszerű lehetőség lehet nekem. Ezért is döntöttem így. Az meg csak hab a tortán, hogy megismerhetem őt.

-Nagyszerű.- mondja Zayn.-Akkor ez gyorsan ment. Nekem dolgom van, úgyhogy beszéljétek meg a részleteket.- intett nekünk Zayn, majd a cuccait összeszedve elindult.

-Nos, akkor hogy lesz ez?- kérdezem megtörve a csendet.

-Van vendégszobám, költözz be oda, amíg kell. – mondja tök lazán Louis, de mintha egy picit feszült lenne.

-Biztos nem baj ez neked? Nem akarok zavarni.

-Figyelj Harry. Nem vagyok egy hétköznapi ember és nem fogok máshogy viselkedni, azért amiért itt vagy.

-Oké, persze. Nem is kell, mert így legalább a valódi életedet látom.

-Nem biztos, hogy abból kéne inspirálódnod.- neveti el magát

Nem értem mire gondol, de gondoltam most nem feszegetem, úgy is meglátom majd.

-Oké, akkor én most megyek és majd visszajövök pár cuccommal.- álltam fel és kezdtem el ki indulni.- Baszki.- kaptam a fejemhez.

-Mi az?- kérdi Louis.

-Zayn hozott.-mondom, mert teljesen elfelejtettem, hogy nincs mivel hazamennem.

Louis sóhajtva áll fel a kanapéról és miközben elkezdi venni a cipőjét magyarázza a tervét.

-Akkor elviszlek és megvárom, amíg összeszeded a cuccaidat.

-Oké.- felelem kicsit kínosan. Nem akartam neki dolgot csinálni, de most nem tudok mást tenni.

Pár perc hallgatás után a kocsiban Louis feszülten felnevet.

-Figyi. Ez így baromi kínos lesz, szóval nyugodtan szólj hozzám. Beszélgessünk, mert ez rohadt frusztráló.

-Oké.- nevettem fel én is.- Bocs, csak baromi furcsa a helyzet. Két napja találkoztam veled, most meg már költözök hozzád.- nézek rá hitetlenkedve.

-Igen, nekem nem újdonság. Az életem általában ilyen, kaotikus.

-Értem. Hát nekem egy tök átlagos életem van, tehát nekem ez rohadt furcsa. – nevetek megint fel.- Van most valakid?

-Mi?- néz rám hirtelen.

-Az utat nézd baszki.- vetem oda neki.

-Bocs. Kicsit hirtelen ért a kérdés. Állandó nincs. De miért fontos?

-Csak a dalok szempontjából kérdem.- magyarázom. Persze közben már az eleje óta égetett ez a kérdés.

Szerencsére nem mentünk bele mélyebben, mert megérkeztünk hozzám.

-Megvárlak itt kint.- mondja miközben már gyújtja is meg a cigijét. Bólintottam, majd megindultam be.

Bepakoltam egy táskába pár ruhát, egy ruhazsákba pár öltönyt, inget és elegánsabb ruhát. Fogtam a gépemet, a jegyzetfüzetem, a gitáromat és még pár dolgot. Pakolás közben felhívtam Niallt.

-Hello tesó.- szól bele vidáman.

-Hello. Figyi egy időre Louishoz költözöm. Elfogadtam az állást és a dalok miatt jobban meg kell őt ismernem.

-Oh. Ez gyorsan ment.

-Ja én sem gondoltam volna. Majd el kell jönnöd oda.

-Mindenképp, majd megbeszéljük. - mondja majd bontja a vonalat.

Kint a kocsinál, Louis bepakolta a cuccokat a kocsiba.

-Elmehetnénk a pékségbe? Kéne beszélnem a főnökkel.- kérdezem félénken.

-Persze. Merre van?

Elmagyaráztam, hogy merre menjen. A főnököm persze őrjöngött és elküldött melegebb éghajlatra. Hát erre számítottam. Elköszöntem a kollégáktól is és visszaültem a kocsiba, ami életem egy új szakaszához visz.