Aizawa és a tanítvány (SZÜNETEL)

2.rész A múlt

Aizawa pov.:
Éppen az éjszakai őrjáratot végzem mikor egy lány nagy erővel belémfut.
Tovább akart futni de nem engedtem. Megfogtam a kezét és elkezdtem kérsezősködni. Lehet 12-13 éves max, hogy kerül ide az éjszaka közepén? (gondoltam)
- Hol vannak a szüleid? Mit keresel itt ilyen későn itt? Semmit nem válaszolt, hanem úgy tűnt mint aki nagyon gondolkodik. Nembaj akkor megprópáljuk mégegyszer.
- Hahó! Hol vannak a szüleid? Látom kizökkentettem akkor most.
- Figyelj nem muszály válaszolnod de legalább bólints jó? bólintott
- Itt vannak a szüleid? Megrázta a fejét. hát szuper.
- Akkor hol vannak? Hah? Hol laksz? Egy ilyen lánynak nem szabad ilyen későn egyedül mászkálnia. Na itt elszakadt nála a cérna teljes torokból elkezdett üvölteni, hogy nincsen családja se otthona mindenki nyavajog, hogy nincsen képessége vagy neki ez nem jó őt meg ezért hagyták el és elege van mindenből otthona sincs. Sajnos tudom mit érez, sosem voltam valami barákozós és az egyik legjobb barátomat a szemem előtt ölték meg úgy, hogy én nem tudtam semmit se tenni. Borzalmas mikor összetörsz és már eleged van mindenből és mindenkiből. Egyszer csak kicsúszott a számon.
- Ha akarsz most velemjöhetsz és akkor lesz otthonod. Várjunk. MIVAN?!?! MIT MONDTAM? Mindegy már mindegy. Erre aztmondta, hogy jó. Ő tényleg így megbízik bennem? vagy már azt hiszi, hogy neki mindegy? Á hadjuk...

Tomoshika pov.:

Na miután ez megvolt, elmentünk hozzá. Nagyon szép ház volt egy Japán mégis modern. El volt szeparálva a többitől háztól. Emeletes az emeleten két erkély mindkettő Japánra néz a kilátás biztosan gyönyörű. Kinyitotta az ajtót és magaelé engedett. A ház nem csak kívűlről volt gyönyörű hanem belülről is. A nappali nagy jobbra a konyha balra a lépcső. Bementünk és leültünk a kanapéra. Ő kezdte a beszélgetést. Egyszerűen érzem, hogy ma el kellesz mesélnem a múltam.
- Én Aizawa Shouta vagyok Eraser a Hős nevem. Téged hogy hívnak?(Aizawa)
- Én Tomoshika vagyok.(Tomoshika)
- Csak Tomoshika? (Aizawa)
- Igen csak Tomoshika. A családom megtagadott azt mondta nem vagyok méltó a vezeték nevemre szóval ne viseljem. (Tomoshika)
- Figyelj azt mondtad a családod megtagadott és elhagyott a képességed miatt. Eltudod mondani a képességed vagy a múltadat? (Aizawa)
Bólintottam.

Visszaemlékezés:

- Az én családom mindig is normális volt. Míg nem jöttem én, mindenkinek normális képessége volt vagy a háztartás körül vagy valami telekinézis.
De az enyém nem. Nekem 2 képességem van az egyik a Neko mint látszik a füleimen és a farkamon, a másik a Fény ilyenkor mindenki magára a fényre gondol de ez más. Fény mint csoda úgy kell gondolni rá mint a csodára ha szeretnék megtudok gyógyítani bárkit és bármit persze ez sok tanulást fáradságot és koncentrációt von magába. Ha valakihez nagyon kötődöm még újra éleszteni is képes vagyok. Mindig is a természethez kötődtem nem voltak barátaim mindig magamban voltam. Vagyis mindenki ezt hitte én nem voltam egyedül, én a természettel voltam. Nem nagyon figyeltem a szüleimrevagy másra, inkább a természetre. Mindig is jó tanuló voltam és mindenkin és mindenen állaton, emberen, növényen segíteni szeretnék és szerettem volna. De ezt a családom egy idő után nem tűrte. Bántalmaztak szidtak de én akkor is mentem a természetbe ki és segítettem másokon. A szüleim ezt megelégelték. Szerintük semmire sem figyelek oda csak a természetre. Ezért 8 éves koromban kitagadtak mostanáig vagyis 13 éves koromig. Ezután az erdőben éltem. Megvoltam a képességeimnek hála. Főleg amiatt mert a Neko ugye, hogy úgymond félig macska vagyok élesek a karmaim, jó a hallásom szaglásom, reflexeim, a gyógyítás miatt pedig ha bajom esett megtudtam gyógyítani magam. Igaz utána mindig fáradt voltam . De ma történt egy dolog. Valaki jött az erdőbe meglátott, és elakart kapni nemtudom miért. Futottam találkoztam veled és most ugye itt vagyunk.

Visszaemlékezés vége

Na elmondtam mindent. És most várom a reakciót.

Aizawa pov.:
Ez a lány, hogy miket élt át és milyen erős ezután nem engedhetem el. Itt fog maradni és ki fogom edzeni fel fogom nevelni.
- Nagyon Sajnálom ami veled történt de mától itt laksz lesz otthonod és családod. Egy feltétellel én foglak edzeni.

Na a mai rész ilyen lett remélem tetszett. Vajon Tomoshika belemegy az alkuba így is? A következő részben megtudjátok. Addig is puszi a pocakotokra.😘