A fiatal szerelem

2. fejezet

Másnap reggel, nehezen keltem fel. A szobámban körülnézve észrevettem, hogy egy két dolog le lett verve, pedig én tisztán emlékeztem rá, hogy azokat felraktam az egyik polcomra. A szobámban egy darab ágynak mondható gyékény van és két darab polc. Szerintem ebből is látszik, hogy mennyire is élünk mi jó körülmények közt. A lábamra felhúztam a nádból készült szandálomat, majd a leesett tárgyat visszatettem a helyére.

Szép óvatosan kinyitottam az ajtót, majd a tőlem telhető leghalkabb lépéssel elmentem a konyhának nevezett helyiségbe, s az egyik indapolcról levettem egy kisebb dobozt, amely szárított zöldséget rejtett. Kivettem két darabot, majd visszaindultam velük a szobámba.

Út közben megnéztem, hogy anyám jól van-e, él e még. Szerencsére semmi féle baja nem esett az este óta. Mindig attól féltem, hogy történni fog vele valami, ezért sokszor nem tudtam eleget aludni, aminek az lett a hatása, hogy fáradt voltam a következő nap, s apám semmivel sem tudott engem megbízni.

Ekkor hirtelen egy kisebb puffanást hallottam a szobám felől. Nagyon, de nagyon megijedtem. Legszívesebben sikítva futottam volna vissza anyámhoz. Kellett pár másodperc, mire rá vettem magam, hogy benyissak a szobámba, ám ami ott fogadott, nagyon meglepett. Oszorkon a padlón feküdt felfelé tartott hátsóval. Ha nem lettem volna ennyire megijedve, akkor talán még el is röhögtem volna magam. A következő pillanatban, fel tornázta magát a padlóról, majd egy mosolyt villantva, rám nézett.

-Nem láttalak mostanában a piacon – állt fel, majd felém jött. -Azt hittem majd jönni fogsz, és egy kicsit majd beszélgetni tudnánk a helyzetedről.

-Mégis honnan tudtad, hogy itt lakom? – néztem rá felvont szemöldökkel és karba tett kézzel.

-Az igazat megvallva – vakargatni kezdte a halántékát -Tegnap követtelek, amikor azzal a fiúval jöttél haza.

-Te követtél engem, amikor Montuherkhopsef-fel jöttem haza? – lepődtem meg.

-Hát igen – nevetett fel kínosan.

-Na és honnan tudtad, hogy ez az én szobám? – kíváncsiskodtam.

-Igazából nem tudtam – mondta majd leült a gyékényágyamra. -Csak simán beugrottam a házatok egyik ablakán.

-Hát akkor szerencséd, hogy ide ugrottál be, mivel a másik apám szobájába nyílik. És pont, az ablaka alatt van az ágya.

Láttam Oszorkon-on, hogy egy pillanatra leverte a víz. Mit ne mondjak, engem is levert. -Hát akkor tényleg, hatalmas nagy szerencsém van, hogy ide ugrottam be, és nem oda.

-Szerintem is – nevettem fel halkan, majd leültem mellé az ágyra. -Na, de tényleg. Miért jöttél ide? – néztem rá komoly arccal.

-Azért is, mert azt mondtad, bármit megkaphatok, a másik pedig az lenne, - vett egy mély levegőt majd folytatta – hogy ha beszélnék a Fáraóval, hogy semmisítse a házasságodat azzal az emberrel, akkor az neked megfelelne? – kérdezte, miközben napbarnított kezeit tanulmányozta.

-Nekem tökéletes lenne Oszorkon! – mondtam, majd hátra feküdtem a kemény gyékényen. -Ám ismerem a Fáraót... - sóhajtottam egy nagyot – Úgy sem fogja megsemmisíteni a házasságot. – emeltem fel a kezemet, majd azt nézve beszéltem tovább. -Nem állna érdekében, hogy egy közembernek eltörölje a házasságát, ha csak annak nincs valami köze a Fáraó családjához.

-De mi lenne, ha...

-Oszorkon itt nincs semmi „mi lenne ha".

-Na, majd, ha meghallod, hogy mit akarok megváltoztatnád a véleményedet?

-Attól függ – mondtam szomorúan, hisz mégis mit akarhatna, amivel megváltoztatná az életemet?

-Gyere hozzám.

-Hová? – néztem rá felvont szemöldökkel. Most azt akarja mondani, hogy menjek el a házához?

-Hát hozzám – mondta mosolyogva.

-A házadhoz? – kérdeztem félre döntött fejjel.

-Nem – mondta miközben halkan elnevette magát. -Most éppen megkértem a kezedet Tije.

-Ohhh...

-Na mi a válaszod?

-Igazából szívesen hozzád mennék Oszorkon, de van egy kis gond.

-Mi az? – kérdezte, miközben rátette a kezét az enyémre.

-Nem ismerlek – ráztam meg a fejemet. -Mármint, jó tudom a nevedet, de hogy hány éves vagy, miket szeretsz és miket nem, azt például nem tudom. És persze te se ismersz még engem.

-Akkor mi lenne, ha most megosztanánk egymással pár dolgot – kérdezte, miközben egyre csak felém hajolt. Oly közel volt, hogy azt hittem mentem megcsókol. Ó, Hórusz segíts meg!

-Mit szeretnél tudni rólam? – kérdeztem meg feladva ezt az egészet, csak engedtem, hogy minden úgy történjen, ahogy azt Ozirisz megteremtette.

-Mit szeretsz?

-Hm... Talán szárított gyümölcsöket, a csendet, a rózsákat és a segítőkész embereket? – gondolkodtam el. -Na és te mit szeretsz?

-Én, a növényeket, az állatokat, a gyermek zsivajt és a szüleimet – mondta mosolyogva. -Mit utálsz?

És ez így ment, míg azt nem vettük észre, hogy már olyan korán van, hogy a napkorong alapján belehetett mérni a delet.

-Gyorsan menj. Apám hamarosan itt lesz! – mondtam, majd az ablakom felé kezdtem löködni. -Örültem, hogy ennyit tudtunk beszélni Oszorkon. Remélem látjuk még egymást – mondtam miközben néztem ahogy kiugrik a keskeny ablakon. Már éppen fordultam volna el, mikor a fiú visszadugta a fejét az ablakon, majd megszólalt.

-Mi lesz az ajánlatommal? – kérdezte.

-Még gondolkodok rajta. Viszont annak tényleg örülnék, ha nem kellene hozzá mennem ahhoz az emberhez.

-Rendben. Majd még jövök – mondta majd egyet intve elillant a szobám ablakából. Hirtelenjében fáradság fogott el. Szemeim, le-le hunyva csúsztam le a földre, majd aludtam el.

-Gyermekem, ideje lenne felkelned. Meddig akarod még lopnia napot? – jött be a szobámba apám nagy hévvel.

-Ébren vagyok apám, nem kell ekkora hanggal lenned - mondtam, miközben felálltam a falnál. Jó párszor meg kellett ütögetnem a hátamat, hiszen nem valami kényelmes annak nekidőlve aludni. 

Erre a hétre csak ennyi jutott. Remélem tetszett! ❤❤

▫️Noferszesz▪️