Y/n Salvatore's life

4

Mikor oda értünk nagy meglepetésünkre Damon nem volt ott.

Pedig azt mondta ma nem megy sehova-mondta egy kissé csalódottan Stefan. -Mindegy akkor addig pakolj ki a szobádba meg mutatom melyik az.
Felmentünk a szobámba. Lélegzet elállítóan festett az egesz háló. Fa bútorok egy hatalmas frabcia ágy és egy teli fal könyvekkel kirakva. Csillógó szemekkel néztem körbe mikor testvérem megszólalt.

Tudom szerestsz olvasni ugy,hogy gondoltam tetszeni fog ez a szoba a sok könyvvel. -hálám jeléül csak megöleltem amit viszonzott is.

Már egy ideje itt vagyok csak a szobába és pakolászok amikor járkálást hallottam meg lentről. Gondoltam Damon az és megyek meglepem. Amint leértem megpillantottam másik báttyámat. Ugyan az a sőtét fekete haj szép tenger kék szemek. Mindig is irigykedtem a szemeire. Ő még nem vett észre ezért köhintettem egyet. Hátra felém fordult és majd kiesett a kezéből a pohár bourbon.

Y-y/n?-kezdett el habogni

Szia Damon-és a karjaiba ugrottam

Nem hiszem el ,hogy te vagy az.

Márpedig én vagyok-kezdtünk elvállni egymástól. aztán jobban szemügyre vettük a másikat.

Hát te alig változtál, ugyan az a hosszú barna haj csillogó mogyoró barna szemekkel és tündéri nézéssel, senki se gondolná első ránézésre ,hogy ez alatt a csinos pofi alatt egy igazi bajkeverő létezik.-mondta és mindketten elnevettük magunkat.

Emlékszel arra mikor apánk asztalának fiókjából kivettem azt az ékszert?-nevettem tovább

Hát hogyne emlékeznék. Magamra vállaltam ,hogy ne bántson téged, szép kis foltot kaptam aznap estére.-gondolt vissza Damon a múltra

Na igen mégegyszer bocsi érte-neztem rá teljes bűntudattal.

Semmi baj azért vállaltam magamra mert szeretlek és féltettelek ki tudja apánk mit tett volna veled.

Na jó ne rágodjunk a múlton mert kezd túl bússá válni ez az egész. Inkább beszéljünk arról ,hogy lettetek vámpírok.

Hát húgom ez mind 1864-ben történt amikor Katherine beköltözött hozzánk.-kezdte el mesélni mögüllünk Stefan. leült mellénk és folytatta.

Éss aztán vérével itatott minket. Felkerestem apánkat aztán megöltem.Nem önszántamból tettem ez egy ilyen ösztön volt.-hajtotta le a fejét.

Semmi baj Stef megérdemelte,bántott minket kisgyermek korunk óta.-fogtam meg a vállát.