I Cant Have Feeling [SakuAtsu]

Part 2

Day 2

Pocsék éjszakám volt. Egész éjjel egy kis gondolat motoszkált a fejemben, így nagyjábol semennyit sem tudtam aludni.
Nyúzottan s szinte alva lesétáltam az ebédlőbe ahol sikeresen megláttam Komorit de nem volt egyedül. Hát hogy is ne összefogott a legrosszabb emberrel akivel csak tudott volna.
Miután leültem közéjük-sikeresen a szőkével szembe tudtam csak leülni-Komori elém tolt egy tálcát amin egy adag rántotta s egy pohár víz volt. Ha valaki esetleg nem tudná Komori az egyetlen barátom akinek megengedem, hogy ételt hozzon nekem. Ő az akiben ilyen téren a legjobban megbízok.
Gondolataimból a szőke hangja rántott ki.:
-Jó reggelt Omi. Hogy aludtál? Nem festesz túl jól.-mondta s kissé oldalra billentette a fejét válaszra várva.
-Miya.-de itt megakadtam. Nem akartam neki elmondani, hogy pont miatta nem aludtam éjjel úgyhogy improznóm kellett.-Keveset aludtam ugyanis valakinek áthallatszodótt a horkolása a szomszéd szobából egész éjjel.-mondtam unottan majd nekiláttam a reggelimnek.
-Hm meglepő. Nem hiszem, éjjel horkoltam volna.-mondta majd egy pillanat alatt félrenyeltem a falatot s hangosan köhögni kezdtem.
-Hogyh tessékh? Mióta vagy a mellettem lévő szobában?-kérdeztem de kár lett volna tovább hazudnom. Csúnyán lebuktam.

Ma végre elkezdődött, az ami miatt itt vagyok. A röplabda. Őszintén? Képes lennék ezt a sportot űzni egész életemben. Hiába minden ez az a sport, ami megfogott soha semmiért nem adnám fel.Apa is röplabdázott így sokszor tanított-vagyis inkàbb már erőszakosan belémnevelte-amit ő tudott. Àltalában egy ilyen edzés anyu mindig meglepett az egyik kedvenc ételemmel s mindig kibeszéltük aput. Őszintén szólva sose kedveltem aput. Mindig is arrogáns,egocentrikus ember volt s engem teljesen olyanra akart formálni mint amilyen ő míg anyu mindig azt mondta, hogy találjam meg a saját utam. Kettőjük közül anyu törődött velem a legtöbbet. Hiába apu erőszakos nevelése a röpit mindig is szeretni fogom.

Miután összekapartam magam a reggeli eset után, egyedül elindultam a csarnokba ahol màr mindenki serényen gyakorolt.
Az edző kisebb csapatokba osztott minket s megint utál az élet. Sikeresen egy csoportba kerültem azzal az idegesitően aranyos szőkével. Jézus. Aranyos. Tényleg azt gondolom róla? Már tudatallatim is utál.
A gondolataimbol Miya rázott ki.
-Omiii nézd egy csapatban vagyunk.-vigyorgott azzal az idióta mosolyával amitől a fangirle-i oda-vissza vannak.
-Miya halkabban-mormogtam majd beálltam a helyemre.

Az edzés után már mikor mentem volna el odaszólt
-Omii. Menjünk el valahova. Kérlek.-mondta vagyis, jobban szólva kérve.
Magamban végiggondoltam a lehetőségeim.
1. Ha igent mondok muszály elmennem vele.
2. Ha viszont nemet mondok biztosan nem hagy bèkén.
Mièrt utál az univerzum?
-Tudod mit? Legyen. Elmegyek veled. De semmi de semmi érintés azokkal a bacis kezeiddel, vagy otthagylak.-mondtam mire felcsillantak a szemei.
-Igérem semmi érintés.-mosolygott, s mintha egy kicsit el is pirosodott volna de képtelen voltam eldonteni, hogy a válaszom miatt vagy csak az edzés miatt pirult ki.

Egy bő óra múlva már az utcákat róttuk s a szőke egész jó társaságnak bizonyult. Sokat mesélt az ikréről Osamuról, az Inarizakis csapatról s említett egy dolgot. Hogy bizony neki tetszik valaki de szerinte semmi esélye.
-Miya. Hadd legyek őszinte. Kicsit előitéletes voltam s kifejezetten irritalónal tartottalak sőt még annak is tartalak kissé de kifejezetten jó társaságnak bizonyulsz s hiszed vagy sem de aki képes lenne nem észrevenni, hogy kedveled az egy világi barom lehet.-mondtam őszintén mire egy pillanatra felcsillantak a szemei de mintha kissé szomorúnak tűntek.
-Szerintem is vak egy kicsit. Már egy ideje érdeklődök felé de folyton leráz.-mondta kissé szomorúan, mire magamat is meglepve de átkaroltam a vállát.
-Fhu még sose voltam így, de uhm sok sikert hozzá-mormogtam a maszkom alatt mire kissé elpirult.
-K-köszi-dadogta kissé.

Az út visszaféle csendesen s nyugodtan telt. Míg a szőke nem figyelt kissé végignéztem rajta. Középmagas olyan gyermekies de helyes arc, izmosabb testalkat,erős kezek izmos lábak.
Tökéletes barát lenne belőle valakinek. Atsumu pont az a fajta srác aki bárkit megkaphat de mégis rejtőzik benne valami kissé rejtélyes s eldöntöttem, hogy kiderítem hogy mi az. Hiába tartom idegesítőnek s a nap elején még a pokolba kivàntam volna de így nap végére úgy vagyok vele, hogy akár tényleg lehet köztünk barátság vagy akár több is...

UHM HI FANS. IM BACK😄. BOCSANAT EZÉRT A HOSSZABB KIHAGYÁSÉRT DE REMÉLEM MEGÉRTE VÁRNI UGYANIS A CSELEKMÉNYEK EZUTÁN IGÉREM KISSÉ FELGYORSULNAK MAJD. VISZONT ÉN MÁRA ENNYI VOLTAM VIGYÁZZATOK MAGATOKRA.