Biztos, hogy...ez oké? [Miya Chinen x Reader]

15. rész-Másnaposan(utolsó rész az egész storyból)

|írói szemszög|

Na igen... Oké, kivették azt az 1 hetet a suliból, de a buli vasárnap volt! Szóval... Full másnaposan kell, suliba menniük. Igen. Na akkor... Térjünk rá a te szemszögedből, hogyan is nézett ki

|Olvasói szemszög|

Miután szólt az ébresztőm, és felkeltem, hasító fájdalmat kezdtem el érezni a fejemben, és a hasamban. Ekkor vissza emlékeztem az előző napra, és eszembe jutott, hogy pont akkor volt a bulim. Szóval... Mindenki aki ott volt, az most másnaposan megy suliba/Munkába. Amikor már kezdtem meghalni már csak ennek tudatába, be jött a szobámba Viki, és el kezdte magyarázni, hogy én ott hagytam őket. Erre is vissza emlékeztem, és igaza volt. Ekkor el csitítottam, és el kezdtem felvázolni neki, hogy mennünk kell suliba is, és délután dolgozni is. Amikor ezt közöltem, aggódni kezdett, hogy mi lesz ebből, ugyanis a fél iskola el jött a buliba, ráadásul ő egy jó tanuló is, stb stb.

-Viki...-Szóltam hozzá-Szerintem te ne mások, hanem magad miatt aggódj. Te is ugyan úgy másnapos vagy, és én is, és Miya is, és ki fognak rúgni. Oké, hogy a jegyeim sem túl fényesek, de azért na... Kicsapnak, amikor ez az utolsó évünk az iskolából!
-Jogos...-Mondta, majd üvöltött egyet
-Minden oké?!
-Persze, csak..... A fejem...
-Na jó, ilyen NE csinálj majd a suli..ba..-Amikor ezt kimondtam, fel szisszentettem egy kicsit, majd fújtatni kezdtem, mint egy macska-N..Nagyon szédülök..-Miután ezt ki mondtam, Viki rémülten nézett rám, és én el ájultam. Ennyi maradt meg, az egészből...

Fel keltem. Kinyitottam a szemem, és fehér-kék falak vettek körül. Oldalra néztem, és egy orvost, Miyát, a fiúkat, és Vikit láttam beszélgetni, majd be csuktam a szemem

Amikor legközelebb kinyitottam, Viki az ágy mellett sírt, én meg egy folyamatosan Pittyegő hangot hallottam. Ekkor el gondolkodtam. Talán.. Nem csak a másnaposság volt a baj?... Talán.. A betegségem hozott ide? Esetleg.. Meg fogok halni?...

Amikor ezen el gondolkodtam, a Pittyegő hangból, egy folyamatosan sípoló hang lett. Le csuktam a szemem, még hallottam ahogy Viki fel üvölt a szoba mellett, és egy Fuldokló hangot, Reki és Langa sírását az ágy mellett, és persze Miya sehol. Ekkor teljes sötétséget láttam. Egyszer csak, láttam valami nagyon fényes helyet. Pontosabban... Egy feketségben álltam, és egy egyre világosodó út állt előttem. "Meghaltam volna?".." Ugye ez csak egy rossz álom?".. Ezek jártak a fejemben, és egyszer csak el indultam az úton. Jó érzés fogott el. Egy melengető, aranyos, és jó érzés. Amikor oda értem a fénybe, egy rétet láttam magam előtt. Ott ültem, teljesen egyedül, 14 évesen, amikor fel vettek az iskolába. Egyszer csak meg szólalt egy ismerős hang. Miya Chinen hangja...
-Héj, jól vagy?-Kérdezte úgy, hogy nem is ismert
-Ohm.. Persze..!
-Hát.. Azért itt maradok veled
-Rendben-egy kisebb mosoly jött a szám szélére

Itt ismerkedtünk meg. Ekkor a rét eltűnt, és egy kocsma jelent meg. Itt ivott Miya először. 2 sör után, rosszul lett.. *kuncogni kezdtem magamban*

A Kocsma is el tűnt... Meg jelent, amikor több hétig együtt laktunk, mert... Anya... Nem ért haza...

Ez is eltűnt... A kórház jött szembe velem. Miya szemszögéből látom magamat. Sír... Ki megy a folyosóra, majd elő vesz egy hosszú anyagot... Sípolt a gép egyet hosszan, és Miya... Fel akasztotta magát.... Viki ki ment, és üvöltött egyet... Jézusom...

Ekkor el tűnt, és az a rét jelent meg előttem, ahol meg ismertem Miyát. És.. Ő ott ült, és nézte a tájat. Oda ültem mellé. Egy ideig nagy volt a csönd, de megszólaltam

-Mégis csak szeretsz engem?-Néztem rá
-Úgy látszik-Nézett vissza egy kisebb mosollyal, majd mind a ketten a tájat kezdtük nézni...

---------------------------------------------------------------
Kon'nicchiwa!

Ez... Az utolsó rész. Elég szomorúra sikerült... De akkor már nem csak én leszek szomorú, hanem ti is, csak ti e-miatt! Hehe...

Mellesleg remélem tetszett!

Nem sokára egy Kaeya x Reader könyvel jövök majd. Mert.. Igen, játszom Genshinnel.

Na de akkor én itt el köszönök tőletek.
Bye! (643 szó)