Biztos, hogy...ez oké? [Miya Chinen x Reader]

12. rész-Mostmár kezdek jól lenni

AZ ELŐZŐ RÉSZ TARTALMÁBÓL:

"Ez után, fel hívta a barátnőjét… nem értettem.."

Köszöntek, majd Miya meg kérte, hogy jöjjön ide. Mondom fasza vagy kedves...
Kb 10 perc után ide fáradt a kedves, majd el kezdett engem kurvázni, ami leginkább hidegen hagyott. Miya mondta, hogy meg akar beszélni valamit, ezért én nyugodt maradtam... Nagyjából. Amikor neki is sikerült az a nagyjábóli megnyugvás, Chinen bele is kezdett

-Na akkor... Azért vagyunk itt így hárman, hogy... Meg beszéljünk egy nagyon fontos dolgot! - Erre csak meg forgattam a szemem - Na... Az lenne, hogy...
-Mondjad már!! - Kiabáltam le
-Jó jó... Na akkor.. Viki... Bevallom, hogy meg csaltalak. És... Le feküdtem [NÉV]-vel.
-Hogy. MI?! - Rikácsolt
-Jól hallottad. És... Szakítani is szeretnék. Sőt. Már szakítottam is. Szóval.. Többet ne keress. Köszi!
-Jesszus Chinen... Te egy.. Idióta vagy!! MIT KÉPZELTÉL?!-vágtam pofon, majd kivételesen egyszer az életben, oda léptem Vikihez és el kezdtem vigasztalni, ugyan is már sírt
-Tessék? - Nézett mint egy fél foggyos
Jól hallottad! Idióta vagy! Nem ért hogy hogy képzeled, de ez bunkóság volt.. Még tőled is.. -Mondtam ismét én, majd el kísértem Vikit a házamhoz, hogy meg hívjam egy kávéra.

"Miya nagynénje csak holnap este érkezik, szóval még lehetek egyedül is egy kicsit"-Gondoltam, majd eszembe jutott, hogy holnap van hétfő-" Király.."

Egy kis idő után, oda értünk a házhoz, majd mivel rá jöttem, hogy megint ki lettem zárva, én fel másztam a szobám ablakához, majd belülről ki nyitottam neki az ajtót, és be engedtem. Le ültettem a síró lányt a kanapéra, majd hoztam neki egy bögre teát, én meg kávét ittam mellette

-Tényleg... Megcsalt veled? - Kérdezte rekett hangon
-Igen.. De sajnálom.. El vette az eszemet és nem tudom mit képzeltem. És nem tudtam, hogy mit akar mondani a parkban. Tényleg sajnálom
-Meg bocsáltok.. De neki nem.. Soha többet..-Mondta, majd bele ivott az immár félig kihűlt teájába, majd én is a kávémba

Egy ideig ismét teljesen csendben voltunk, kb 10 percig... Viszont egyszer csak meg szólalt

-Van kedved ismét.. Barátoknak lenni? Úgy mint még általános-ban.. - Kuncogitt a lány
-Jesszusom, igen-Mondtam mosolyogva-már nem is emlékszem, hogy min vesztünk össze ennyire...
-Én sem.. -Felelt, majd le tette a bögrét az asztalra- Van egy ötletem!!
-Na, mi az?? - Kérdeztem kíváncsian a lányt
-Gyere velem! De... Be kötöm a szemedet!
-Hát.. Jó?

Ezzel be kötötte a szememet, majd el kezdett velem kézen fogva futni az utcán. Fogalmam sincs merre mentünk, de követtem. Bíztam benne. Egyszer csak meg éreztem egy illatot... Vaníliás cukor illat volt! Na ne... Még meg van?! El sem hiszem... Ekkor meg csapta a fülemet valami víz csobogás... Tényleg ez az a hely?

Általános iskola-3. Osztály

-Oké! Ameddig barátok vagyunk, mindíg  ki fogunk járni, és fogunk ide vizet hordani! Minden nap!
-Rendben! És szórjunk bele vaníliás cukrot!
-És a tisztás köré is!
-Oké! - Kuncogtam
-És ha egyszer össze veszünk?-Kérdezte félénken Viki
-Akkor... Amelyikünk közelebb lakik, az fogja ezt csinálni, és ha ki békülünk, akkor ide hozzuk a másikat!

Négy évvel később

-Soha többet nem akarlak látni!
-Én sem téged!

Mind a ketten sírva váltunk el egymástól..

Jelen