Egy hosszú munka nap. Egy tündéri lány. Egy színész. És egy elveszett napló.
Mennyi bonyodalomhoz vezethet ez a pár dolog.
Emily Reed és Tom Holland már csak tudja.
Olyan mesebeli érzés volt ez. Csak mi ketten. Már kezdett furcsa lenni. Lépéseket hallottunk.
-Maguk mit keresnek még itt? Zárunk! Maga nem Tom.. Holland? - kérdezte a biztonsági őr. Tom értetlen fejjel rám nézett, majd maga után húzva futni kezdett. Keresztül futottunk az egész épületen, majd be pattantunk a kocsiba és el húztuk a csíkot.
-Őrült vagy! - nevettem.
-Nincs nálam toll. - rázta a fejét.
-Mi?
-Tudod én híres vagyok! - húzta fel a szemöldökét. - Toll nélkül nincs autó gramm! - meg forgattam a szemem és le húztam az ablakot.
-Most jut eszembe! Még nekem se adtál! - néztem rá szúrós szemekkel.
-Mh. - és meg rántotta a vállát.
-Komolyan? Mh?! Ezzel ki hívtad magad ellen a sorsod! - fontam keresztbe a karjaim.
-El viszlek egy csoda szép helyre! - mondta, be kapcsolta a rádiót és rá taposott a gázra.
Ki száguldottunk a városból. Nem tudom hol lehettünk. Egy dombtetőn állt meg. A csomagtartóból egy pihe-puha pokrócot halászott elő. A kocsi elejére terítette, majd mondta, hogy nyugodtan üljek fel. Vártam, hogy ő is ezt tegye, de nem. Csak állt előttem, majd a kezeire támaszkodott. Farkas szemet néztünk. Majd hirtelen, olyat mondott, amit nem bírtam nevetés nélkül.
-El kérhetem a rúzsod? Persze, ha nálad van! - nem kérdeztem mire kell neki csak elő vettem a kis táskámból.
El fordult, majd be kente vele a száját.. Kisebb-nagyobb sikerrel. Olyan nevetséges volt! A kezem után nyúlt, majd meg csókolta a kéz fejemet. Kérdőn néztem rá.
-Az autó grammod, mert még mindig nincs tollam! - én csak nevettem, ő meg csak mosolygott rám.
-Ez kedves! Kérdezhetek valamit? - bólintott. - Egész este ilyen lesz a szád? - kacagtam.
-Ha van nálad valami, amivel le szedhetem nem, ha nincs, akkor igen!
-Egy pillanat! - nedves törlőkendő mindig van nálam. Ki vettem egyet, majd közelebb húztam a fiút.
Meg fogtam az állát, és óvatosan le törölgettem a száját. Mikor végeztem, mint egy kis kutya végig nyalta ajkait. Meg mosolyogtam a jelenetet.
-Olyan szép vagy! - suttogta, mintha egy titkot mesélne. Remegni kezdtem, de nem a pillangók miatt a hasamban. Fáztam. És ezt Tom is észre vette.
Kezei el haladtak a derekam mellett és selymes bőre súrolta az enyémet. A takarót rám terítette, majd simogatni kezdte a hátam. Le telepedett mellém. Csak néztük a várost, és hallgattuk a zajait. De ő megint rám terelte szemeit. Ugyan ezt csináltam én is. Íriszei ragyogtak a napfényben.
Tökéletes volt! Minden, oly tökéletes! Be borult az ég. A szél fújni kezdett, de mégsem volt figyelemre méltó. Az arcom fűrkészte, s tekintete ajkaimon állapodott meg. Tetszett az, ahogy nézett. A szél az arcomba csapta a hajam. Tom lassan a fülem mögé tűrte rakoncátlan tincseim, de a keze nem mozdult az arcomról.
===================================
Tom
Ki éhezve vártam, hogy ajkait ízlelgessem! Míg én puha arcát fogtam, az ő kezei a derekamba kapaszkodtak. Azt hiszem fél a magasban. S végre megcsókólhattam. Izgatott volt. Gyorsabban vert a szíve is. El kezdett csepegni az eső és ő bele mosolygott a csókunkba. Nem bírtam megállni én is ezt tettem.
=================================== Talán most egy régen dédelgetett vágyam vált valóra. Olyan szerencsésnek érzem magam. Egyre jobban esett az eső. Szét váltunk, s nevetésben törtünk ki.
-Gyere, menjünk haza! - simogatta a kezem.
Út közben remekül éreztük magunkat. A keze a combomon pihent, az én kezem az övén. A lakásom előtt parkolt le. Valószínűleg velem akarta tölteni az estét. Persze nagyon szeretném, de reggel korán kelek.
-Az a szomorú hírem van, hogy sajnos most külön válnak útjaink. - zavarodottság ült ki az arcára. -Köszönöm a mai napot! Remekül éreztem magam!
-Miért hadjuk, hogy véget érjen?
- Ha nem érne véget, nem lenne holnap. - mosolyra húzta ajkait és közelebb lépett.
- Tudod, Pókember simán fel mászik hozzád!
- Pókember csak ne rossz dolgokra használja a képességét! - bokszoltam a mellkasába.
- Csak a jó cél hajtja! - nevetve el vettem tőle a kocsi kulcsot, le zártam az autót, majd magam után húztam.
- Tőled nem lehet megszabadulni? - kérdeztem ravasz mosollyal ajkaimon.
- Na gyere ide! - kapott utánam, ahogy le vette a cipőjét. Együtt dőltünk le a kanapéra. Csak néztük egymást. Imádom, ahogy mosolyog.
- Későre jár.. - szóltam halkan. - El megyek tusolni.
- Én addig haza megyek át öltözni.
- Jó. - egy utolsó mosoly és már ment is.
===================================
Tom
Mire visszatértem ő már javában aludt. Olyan édes volt. A kanapén várt. Próbáltam halkan be csukni az ajtót, de nem ment.
-Meg is jöttél? - kérdezte, de a lelke még aludt.
- Nem akartalak felébreszteni!
- Semmi baj. De azért remélem fáradt vagy, mert én igen. - nevetett.
- Akkor ne áldogáljunk! Pihend ki magad! - nem is kellett neki többet mondani. Meg várta még én be helyezkedem, majd melkasomra hajtotta a fejét és pár perc múlva már aludt is tovább.
Hajával játszadoztam. Olyan szerencsésnek éreztem magam.
===================================
Reggel a fiú még aludt mikor el jöttem. Ott hagytam neki a pót kulcsot, hogy zárja, majd be az ajtót. Életem eddigi legjobb reggele.
Ahogy be értem a kávézóba kedves barátnőm le támadott, hogy hol a fenébe voltam, hogy nem reagáltam semmire.
