Esti Mesék

Első Fejezet

-Mesélő, ugye ma is mesélsz nekünk?-kérdezik a kis gyerekek.

-Persze. Milyen mesét meséljek?-kérdem.

-Tudod olyat, amit szoktál, de most ne legyen túl hercegnős.- kérik mézes-mázas hangon.

-Jólvan. Ma Kira Auroráról fogok mesélni nektek...

Ő egy gyönyörű lány volt, de nehezen fogadta el magát és magasabbra állította a mércét, mint ahova felért. Egyszer régen még innen a Mesék-Birodalmából ment szerencsét próbálni a Valóság Nagy-Birodalmába. Ez az egyszer-régen pontosan 349 éve volt, kétezernegyvenkilencben. Akkoriban nagy háborúk dúltak a Valóság Nagy-Birodalmába többek közt a valóság igazi ereje miatt ugyanis nem hitték el, hogy az átlagembereknek a felsőbb hatalom jobb, ha igazat mond. De történt egy nagy változás, Kira Aurora a Valóság Nagy-Birodalmának egy „kis gyermeke" igen kimagasló eredményekkel drukkólt elő hiába is volt rossz sok tantárgyban felmutatott eredménye.

Kira Aurora

kétezer-negyvenhat

-És örvendek, hogy eme gyönyörű országban élhetek, mégis úgy gondolom, hogy a mai napig tudnánk közös erővel mind változtatni! Gyönyörű nyelvezet gyönyörű szavak, mégis amiben leélem napjaim nagyrészét azok kitalált könyvek írása és olvasása. Ezért is örülök ma kifejezetten, hiszen életem első könyvét kiadom és remélem azok a tinédzserek és felnőtek is örömmel teli fogják befejezni nap, mint nap az olvasását, mint ahogy én írtam meg.-ismételtem el a készülőben levő könyvem motivációs szövegét.-írónő

-Kira te jössz.- súgta meg legjobb haverom miközben furcsán nézte végig, ahogyan gyakorlás helyett inkább magamban beszélek és válaszolok a magamban elhangzó kérdésekre. Majd csak annyit érzek, hogy hátulról 2 kar hátulról közre fog, és megölel.

-Ó ha te tudnád ez milyen jól is esik most!-szólaltam meg és öleltem át Marcit a páromat.

-Tudom, már pontosan kettő éve amióta tudod azok történtek.-mondja a végére kissé feszengve.- Csak szólni akartam, hogy ezen a válogatáson is mindenki szarab nálad és megengedték mindenkinek, hogy felolvassák a sorokat mivel csak tegnap küldtek ki szöveget.-mondja nyugtatólag.

-Te minek olvassam fel, ha ezt elő kell adni? Nem egy olvasási és helyeskimondási tesztfelmérésen vagyunk!-nevettem el magam.- De komolyra véve a szót én majdnem teljesen bemagoltam, úgyhogy csak mindent tudok elszúrni és tudjuk jól, hogy én utólag párázok rá és vagy jóval elötte úgyhogy nincs para.- mondom magamat is nyugtatva.

-Megértettem, No-Para.-mondja.- Amúgy jó a hajad.

-Köszi, de most mennem kell.-válaszolok és a cuccaim felkapva rohanok előre a színpadhoz, mert én hülye persze nem mentem hátra inkább a nézőközönségben cseverésztem.

De ha egy ember egy nagy szamár vagyok, akkor az is fogok maradni. Majd egy mozdulattal felugrottam a színpadra és odasétáltam a pódiumhoz.

-Kezdheti.-mondja az egyik zsűritag komoran.

-Mikor A Háború Elkezdődik
És érző lélek egy sem maradt

Veled talál hont ki hontalan

Veled keltem minden nap

S' haltam a háborúban
Itt van hát mindenek vége van
S nem jő el már a holnap.
Nagy Panka-szavaltam el átadva az érzéseket, amiket fellelhettem benne.

Nem mertem felnézni a zsűritagokra és látni, hogy mit szólnak hozzá, de megtettem. És amit viszont láttam az megdöbbentett. Páran voltak csak szám szerint öten mégis hárman sírdogáltak és ketten pedig majd elsírták magukat miközben tanácskoztak egymással. Ránéztem a „közönségemre" és ők is megszeppenve álnak és néztek. Be ismerem majdnem pánifélelem tört rám tizedmásodpercek alatt.

-Úgy gondolom egyértelmű a döntés miszerint a legjobb, és aki biztosan továbbjutott a Megyei fordulóra az.- kezdte az egyik azok közül, akik nem sírtak.

-Kira Aurora!-halottam meg apám szigorú hangját, ahogy ordított, mellette az új csaja virított

-Ne-ne-ne-ne-ne-ne-neee!-ráztam a fejem miközben ő egyre közeledett.

-Jól mondja uram, aki tovább jutott az Kira Aurora!-jelentették be ünnepélyesen.

-Hogy mi?!-kérdezte apám- Egy nőnek a házban a helye ahol süt, főz és takarít a férjének! Nem holmi versenyeken!-jelentette ki.

-Mi ez a hozzáállás Uram?-ordítja

Sajnos jelenleg nincs több ötletem mert megint a vége van meg a könyvnek de igyekszem.