Only Love Can Hurt Like This // Bucky Barnes // Befejezett

20

III.
GONDATLAN

Natasha ajtaján bekopogva, szinte azonnal ajtót is nyitott nekem. Amint megláttam a vörös hajú lányt, nem bírtam tartani magam. Szemeimből azonnal megindultak a könnyek és egyenesen Nat karjaiba estem, aki ijedten szoritott magához. Beljebb vitt a szobába, majd leültetett az ágyra.
Észre se vettem, hogy Wanda is a szobában van, amíg le nem huppant mellém.
-Mi történt Lillien??-egy kis időbe telt míg összeszedtem magam, de utánna bele kezdtem, közben észre se vettem, hogy az ajtó résnyire nyitva maradt, mögötte pedig a szóban forgó férfi hallgatózik....
-Én..én nem is tudom hogy mondjam el!-töröltem meg szemeim, amik még mindig ontották magukból a könnyeket.
-Szivem, semmi baj!-nyugtatott Wanda.-Vegyél egy mély levegőt.... majd szép lassan fújd ki-mutatta, amit leutánoztam.-Úgy. Most pedig szépen kezd az elején. Mi történt pontosan?-Natashara néztem aki egyik kezem szorítva nézett rám bíztatóan, míg Wanda a hátamat simogatta nyugtatásképp.
-Mégh...még a Hydránál volt...-szipogtam.-A küldetésről jöttem vissza, és egy rutin vizsgálatot tartottak.-próbáltam visszafolytani könnyeim. -Azt....azt mondták. Hogy terhes vagyokh!-temettem kezeimbe arcom,majd újra rámtört egy síró görcs. A lányok lefagytak, és kellett nekik egy kis idő míg felocsúdtak.
-Buckytól?-nézett rám Wanda, mire bólogattam.
-Igenh...-törölgettem szemeim, mire az ajtó kicsapódott. Oda kapva a fejem Buck állt az ajtóban döbbent arcal.
-Hogy mi?-semmit nem tudtam kiolvasni a hangjából ami megijesztett.
-Sajnálom! Bucky, kérlek ne haragudj!-kétségbeesetten próbáltam neki magyarázkodni. Nem akartam hogy elhagyjon...
-Apa leszek?-hagyta figyelmen kívűl magyarázkodásom. Bucky száján pedig egy apró mosoly kezdett játszani. Néhány lépéssel átszelte a kettőnk közti távolságot, majd ölébe kapva kezdett el pörögni velem, miközben kuncogott.
- APA LESZEK!!-tett le a földre, majd megcsókolt.
-Nem haragszol?-néztem rá félve, mire értetlenül nézett rám.
-Dehogy haragszom! Lillien. Szerelmem. Mióta ismerlek csak erre vágyom!-húzott újra magához egy csókra.
-Szóvaaal....-szakította félbe Nat a pillanatot.-Ki lesz a kereszt anya?-felnevettem a kérdésére, amibe Buck is csatlakozott.
-Nem kellene megvizsgálni téged és a picit?-csatlakozott be Wanda egy aggódó tónussal. Igaza volt, nem ártana megvizsgálni, hogy nem esett e semmi baja a harc közben.
-De! Induljunk!-fogta meg a kezem Szerelmem, mire nevetve állítottam meg.
-Szivem, késő este van. Majd holnap le megyek Brucehoz, okés?-látszott rajta, hogy nem várna holnapig, úgyhogy folytattam.-Te is jössz és majd megnézed az ultrahangos képeket.-felcsillantak a szemei, innen láttam, hogy ezt a csatát én nyertem.
-És ha lehet, ezt még ne mondjátok el nagyon senkinek.-fordultam a lányokhoz, akik bólintottak. -Köszönöm! Mindent köszönök!-öleltem meg őket.
-Csak úgy mondom, hogy mostmár nem lesz külön szoba!-jelentette ki Buck, mire elmosolyodtam.
-Nem is akartam volna....

Lefekvés előtt még egyszer lefürödtünk, majd le is feküdtünk. Kis kifli nagy kifli pózban, Bucky keze hasamon pihent, amit gyengéden simogatott. Az érzésre elmosolyodtam, majd megfordultam, hogy vele szemben lehessek.
-Szeretlek!-adtam egy pillangó puszit szájára.
-Én is téged szerelmem!-viszonozta, majd összebújva elragadott bennünket az álmok világa.

Másnap reggel korán keltem, de Bucky még korábban. Ahogy kinyitottam a szemeimet, nem láttam magam mellett, ahogyan a fürdőben sem. Gyorsan elkészültem, majd le is mentem a konyhába, ahol már egy kis rántotta várt a pulton, míg Bucky a tűzhely előtt ügyeskedett. Mosolyogva lopóztam mögé, hogy megijessszem, de észrevett.
-Miben sántikálsz hercegnőm?-nyomott egy csókot arcomra.
-Ezt én is kérdezhetném...-néztem rá szemöldököm felhúzva.
-Csupán kedveskedni akartam annak a nőnek, aki a világon a legboldogabbá tett.-fogott meg majd ültetett fel a pultra.
A kis akciónkat viszont hamar megzavarták. Tony és a többi busszúálló vonult be a konyhába.
-Ne már! A tegnap estétől is viszhangzott az egész épület!-háborgott Tony. Basszus...! Zavarba jöttem, de nagyon. Bucky mellkasába rejtettem égő fejem, hogy egy pillanatra legalább eltűnhessek a többiek elől.
-Hagyjad már Őket Tony!-kelt a védelmünkre Banner.
-Bruce!-szóltam neki, mire azonnal felénk kapta a fejét.-Kérhetünk tőled egy szívességet?-kicsit furán néztek ránk, kivéve Nat és Wanda. Ők csak büszkén mosolyogtak.
-Persze. Mi lenne az?-itt Buckyra néztem aki csak bólintott.
-Tudsz ultrahangos vizsgálatot csinálni?
-Persze, tudok..miért? Valami baj...ohhhh..hogy te?-mutatott ujjával köztem és Bucky között mire egy mosollyal bólintottam.
-Azta mindenit! Gratulálok!-jött oda, hogy kezet foghasson Buckyval, engem pedig megölelt.
-Köszönjünk!-mosolyogtam.
-Mihez is?-értetlenkedett Tony.
-Nem hiszem el hogy ilyen fa fej vagy!-forgatta a szemét Nat.
-Azta srácok!-jott oda Steve is.-Gratulálok! Mennyi idős vagy?-kérdezte miután Buckyt megölelte, majd engem.
-Nagyjából 2 hónapos...
-Terhes vagy?!-esett le Tonynak a tantusz, mire csak nevettem.
-Igen...-gyors lépessekkel jött hozzánk, majd azonnal meg is ölelt.
-Meg van az első kis bosszúállónk!-jelentette ki nagy örömmel.-Fogadni merek, hogy fiú lesz!
-Nem! Lány lesz!-vágott bele Nat és Wanda.
-Fiú!-csatlakozott a vitához Steve és Clint.
-Gyertek, ezek el lesznek egy darabig.-húzott magával Bruce a laborába, ahol le is fektetett egy ágyra. Bucky a kezemet fogva izgatottan nézte a képernyőt.
Banner közben egy hideg zselét nyomva hasamra, egy kis fura műanyag szerkezettel kezdte el baszogatni a hasam. A kis monitoron pedig lassan megjelent egy kép, a közepén egy kis fekete babszemmel.
-Az ott.-mutatott a képernyőre.-az a babátok.-Buckyra nézve nagyott dobbant a szívem. A szeme csillogott, ahogy a gyerekünket nézte a kijelzőn. Látszott rajta, mennyire örül neki.
-Kaphatunk róla képet?-kérdezte, miközben le se vette a szemét a monitorról.
-Persze.-nyomogatott pár gombott, majd már a kezünkbe is adta a kis képeket.-nagyjából 9 hetes lehetsz.-mondta Bruce, mire bólintottam.
-Mikor lehet megtudni, hogy fiú-e vagy lány?-olyan izgatott volt Buck, hogy csak mosolyogni tudtam rajta. Nem is lehetne megmondnai rólla, hogy valójában ő a hirhedt tél katona. Olyan most mint egy kis pillecukor. A hasonlatra csak elmosolyodtam. Bruce egy papírtörlőt adva a kezembe kezdtem el letörölni a zselét a hasamról, míg a két férfi beszelgettek felettem.
-Nagyjából 12 hetesen. Szóval 3 hét múlva találkozunk apuka.-húzta le a kezéről a kesztyűt,majd felém fordult.-Vért veszek tőled, hogy megnézzük minden rendben van e veled is. A baba egészségesnek tűnik, reméljük veled sem lesz semmi.-a vérvétel gyorsan le lett tudva, majd még néhány vizsgálatot elvégzett, és már mehettünk is a képekkel a kezünkben.

A nappaliban üldögéltek a többiek ránk várva, s amint megláttak minket,mindenki felénk fordult.
-Na?-jött oda Nat mire a kezébe adtam az egyik ultrahangos képet.-Awwww....kíváncsi vagyok milyen lesz...-ült le a többiekhez, akik között a kép sorra vándorolt.
-Kedves mint az apja, vagy kemény mint az anyja.-szólalt meg Steve, mire csak nevettünk. Ő ismeri az igazi énünket. A régit. Azt amelyiket még nem változtatott meg a Hydra.
-Tényleg, Buck!-nézett barátjára steve.-Lány vagy fiú lesz szerinted?-bucky rám nézett egy mosollyal, amit viszonoztam.
-Majd kiderül..-karolt át.-De te most mész és lepihensz!-a társaság felnevetett.
-Lillien, kemény 9 hónap elé nézel!-csipkelődtek a lányok, mire megforgattam a szemem.
-Bucky. Terhes vagyok, nem sérült.-néztem rá jelentőség teljesen, mire felkapott az ölébe és úgy indult meg a szobánk felé.
-Lepihensz!-csak nevetni tudtam rajta. Imádom, hogy ilyen védelmező....