- Olyan csöndes vagy... - mormolta a bőrömbe.
Igen, tudom. - gondoltam. Próbáltam visszafogni a torkomból feltörő apró halk neszeket, miközben ujjai közé gyűrte a pólóm, tenyere a fel-le siklott a derekam és a mellem között. Tudta, hogy megőrjít, minden lélekzetvetelem, ahogy ficánkoltam alatta, ahogy csípőm követelőzően dörgölőzött hozzá. Nem kellett kiálltanom, hogy értse mennyire jól esik.
Ugyanakkor mindig bennem volt ez a gát, amit olyan ügyesen kitapintott. A gát, ami nem engedte, hogy ne izgasson mi jön ki a torkomon, mennyire elengedem magam, hogy ő majd mit gondol, hogy szabad-e vagy sem. Szerette volna ha amikor vele vagyok minden csak mindegy legyen. Hogy tudja, hogy csakis őrá gondolok.
Bőröm a csókjaitót nedves, szinte sikítani bírnék, minden alkalommal ahogy a hátamat végig simitja. Csodával határos módon még rajtam van a melltartóm, pólóm ráncokban terül el. Végre lehúzza rólam, majd összefogja a csuklóimat, és ahogy lenéz rám új erővel fog el a vágy. Engem figyel, de mintha valami egészen mást látna, szeme ködös a vágytól és engem is belemerít. Még sem értem. Hogy tűnhetek ilyen vonzónak, kívánatosnak a szemében. Mintha nem bírna betelni a látvánnyal: a bőrömre eső árnyékokkal, a vállamra terülő kócos tincsekkel, elernyedt testemmel a karjában.
Másik kezével, mely nem a lepedőbe nyomja a kezem, félretolja a melltartó kosarát, összecsippenti a bimbómat. Beszívom a levegőt, élesen.
- Milyen érzés? - kérdezi.
- Hmmpff. - nyögöm, remélve, hogy ezzel beéri válasznak.
- Mondd el... - suttogja. A fejemet rázom. Nem megy! A szavak eltűnnek, a torkom száraz. Mintha egyre szűkülne és szűkülne a világ. - Szeretnéd, hogy megcsókoljam?
Elképzelem, és végig söpör rajtam a megnyugvás. Igen, pontosan ezt szeretném. Hevesen bólogatok, önmagában a gondolat is izgató, pedig tudom milyen.
- Mondd ki. - utasít.
- Szeretném. - suttogom.
- Mit szeretnél? Hm?
- Ha... Hogy... - ujja körözni kezd, finoman megszorítja. - Csó-csokold meg a mellemet.
- Ügyes kislány. - hűvös ajka forró testemet súrolja ahogy formázza a szavakat.
Majd összezárul a bimbóm körül, és felsóhajtok. Keze végig vándorol a hasamon, egészen a combjaimig. Óvatosan dörzsölni kezdi a bugyim nedves anyagát. Mellem közé csókol, mielőtt felnéz. Figyeli a szaggatott levegő vételeimet. Az egyre panaszosabb apró nyögéseket. Könyörgően nézek rá, az ajkamat harapdálom, kezem küzd a szorítása ellen.
- Mondd el, mit szeretnél.
Kétségbeesett, tiltakozó nyögés tör fel belőlem. Behunyom a szemem.
- Nem tudom. - suttogom. - nem tudom.
- Nem? - kérdezi, és az az édes kínzó dörzsölés eltűnik a lábam közül, mire mindenem megfeszül.
- Kérlek!
- Mit kérsz? - búgja, és csókot hint a combomra. Kínoz, és hogy élvezi. Élvezem, hogy élvezi, de megőrjít.
- Az... én...
- Igen? - pillant fel, ajkán mosoly, mielőtt finoman a belsőcombomba harap.
- Oh... - hajtom hátra a fejem, nehezemre esik koncentrálni.
- Mondd, mit akarsz?
- Vedd le! - formálódik határozottan a gondolat. - ...a bugyimat, vedd le.
- Követelőzünk? - néz le rám, mire harag villan a szememben.
- Te mondtad, hogy...
- Igen. - válaszol, és ajka elnémít mindkettőnket.
Érzem, hogy bugyim vékony anyaga szalad fel a combomon a térdem felé testsúlya elmozdul az ágyon, fölém és mikor meztelen teste hozzámsimul a csókunkba nyögök.
