*Rachel szemszöge*
-Marcus! Elfogunk késni!-keltegettem a mellettem alvó fiút
-Aludjunk még!-vágta rá csukott szemmel
-De ha bajba kerülünk amiért nem voltunk órákon akkor megnyúzlak téged!-mondtam, de persze ennek a fele sem igaz, hisz nem tudnám bántani őt saját akaratomból
-Rendben.-óvatosan visszahúzott magára és ő azonnal aludt is tovább amíg én a szívverését hallgattam aztán valamikor visszaaludtam
***
Kopogtak. Pontosabban kettőt aztán három másodperc múlva pedig még egyet. Vagyis Petra kopogott. Ez ilyen titkos kód féleség!
Lemásztam Marcusról mivel szinte rajta aludtam, de óvatosan, mert nem akartam felébreszteni-Baj van?-nyitottam ki az ajtót
-Ezt én kérdezem tőled!-akadt ki a fekete hajú legjobb barátnőm, de aztán látta az ágyamban alvó Marcust és rögtön megnyugodt
-Amúgy Lin nagyon kiakadt amiért nem mentünk be az órákra?-kérdeztem
-Azt mondtam, hogy reggel találkoztam veletek és te nagyon gyenge voltál meg rosszul érezted magad, így Marcus visszahozott a szobába és vigyázott rád.-mesélte
-Köszi Petra!-öleltem meg
Természetesen visszaölelt, de ezt az énjét kevesen látják. Egyesek úgy gondolják, hogy Petrának nincsennek érzései. Na meg az érzelmes énjét sem mutatja..
Pedig amúgy vannak érzései csak nem igazán mutatja ki. Egy időben nekem is nehezen ment.. és akkor talán jobbnak is éreztem így, hogy nem látták mások, hogy valójában mit is érzek.
-Jössz a temetőbe?-kérdezte
Bólintottam egyet majd a karjánál fogva behúztam a szobába, hogy amíg gyorsan átöltözök addig ne az ajtó előtt álljon
-Mehetünk. Billy is ott van?-léptünk ki az ajtón
-Igen. Ő is aggódott érted.-mondta
Amint megérkeztünk Billy azonnal kérdezősködni kezdett és persze az ölelés sem maradhatott el!
*Marcus szemszöge*
Mikor ismét felkeltem, egyedül voltam.
Sehol semmi papír, hogy Rach merre ment vagy valami..Amint rendbe szedtem magam kimentem a szobából, de nem sikerült az amit elkezdtem mivel valami lány megállított és egyszerűen nem akarta, hogy elmenjek. Aggódtam Rachel miatt és ezért is akartam megkeresni.
-Hé, Marcus!-hallottam oldalról
Oldalra néztem és a tekintetem összetalálkozott az Övével. Ő azonnal el kezdett futni felém majd az ölembe ugrott és úgy ölelt.
Mintha érezte volna, hogy mennyire aggódom...Lehetséges ilyen? Nem hiszem, de majd megkérdezem tőle...
~Words : 350
Na szerintetek lehetséges ilyen?