*Rachel szemszöge*
Hiányoztam neki.. aggódott értem.. ez aranyos!
Banshee képesség. Vagyis hát különleges képesség.
Tudom módosítani mások hangulatát és képes vagyok érezni mások érzéseit.
*Marcus szemszöge*
-Te ki vagy?-kérdezte az ismeretlen lány Rachelre nézve majd szeme visszatapadt rám
-Te új lehetsz itt mivel aki már régebb óta itt van az ismer engem a hirnevem miatt. Amúgy Rachel vagyok, Marcus barátnője.-mondta mosolyogva és közelebb húzódott hozzám
Én pedig, hogy hiteles legyen, átkaroltam a derekát.
-Igen?-kérdezte a lány miközbe csalódottan rám nézett
-Igen!-mondtam határozottan
A lány sírva elrohant.
*Rachel szemszöge*
Ki ez a lány?
És miért vagyok boldog most?
-Ki volt ez a lány?-kérdeztem Marcustól
-Nem tudom. Mentem volna, hogy megkereslek, de ez a lány elkezdett beszélgetni és nem akart engedni.-nevetett
-Ahogy látom szerelmes beléd.-mondtam nem valami boldogan
-Hát na, egy ilyen helyes fiúcskába elég könnyű beleszeretni.-mosolygott önelégülten
-Igen, ez igaz.-forgattam a szemem. -Tudod mit? Ha már ilyen könnyen belédszeretnek akkor én mehetek is.. ugye?
-El ne menj!-fogta meg a kezem és visszahúzott
-Tudtam, hogy szükséged van rám.-mosolyodtam el majd nyomtam egy puszit a szájára
****
2 hét telt el a puszi óta.. nos azóta Marcus kerül és esténként sem jön be a szobánkba. Max éjszaka amikor én már alszom..
Fogalmam sincs, hogy mi baja van velem és az érzései annyira.. furák.. nem tudom biztosra megállapítani..
-Rachel?-rántott vissza a valóságba Lin
-Tessék?-kérdeztem értetlenül
-Mondtam, hogy akit szólítok az üljön a párja mellé akivel egész héten együtt fognak dolgozni.-magyarázta
-Én kivel fogok dolgozni?-kérdeztem a lényeget
-Velem.-hallottam Marcus unott hangját
Szuper. Megforgattam a szemem majd végül helyet foglaltam Marcus mellett.
***
-Amúgy mi bajod van?-kérdeztem
-Nekem? Te! Próbáltalak elfeledni téged!-mondta
-És te ...-kezdtem bele a mondatomba, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy kimondjam
-Megtettem olyat amit nem kellett volna! És igen, köztük azt is, hogy Mariaval és Sayaval is lefeküdtem! Mert azt hittem, hogy valamelyik lány elfeledtet majd téged!-vágta a fejemhez a végére már szinte ordítva
Megijedtem egy kicsit. Marcus soha nem beszélt még velem így és megígérte, hogy soha nem fog velem kiabálni.
-Ennyi volt az ígéreted?-kérdeztem szinte suttogva
~Words : 360~
