🌊 Tears of the Ocean 🪶 [HAIKYUU!xFANTASY AU]

II /1

A hajó közeledett az öböl felé. Sirályok hangja csapta meg a megmentett fülét. Felnézett és látta, amint a madarak körözni kezdenek a vitorlák körül. Megemelve fejét kitekintett a hajóról. Amint az lassacskán beért az öbölbe, egyre jobban nyűgözte le a látvány. Ahogy a tündöklő kék víz eléri a hol homokos, hol sziklás partot. A hatalmas szigetcsoport legnagyobb része felé tartott a vízi jármű. Megragadva a hajó oldalkorlátját felhúzva magát, csodálta a hegyek és völgyek nyújtotta kilátást. Kissé kihajolt, hogy jobban előre tekinthessen.

"Szép, nemigaz?" -támaszkodott mellé a bagolyszerű alak.

"Mnm." -válaszképp csak csendben bólintott.

"Sajnos van egy jó és egy rossz hírem számodra." -sóhajtott, mire a másik értetlenül pillantott el az eddig szemeit lefoglaló látványról, egyenesen a férfi szemeibe.
"A jó az, hogy mivel megérted a nyelvünket, ezért jól ki fogunk jönni! Remélhetőleg." -mosolyodott rá.
"A rossz pedig az, hogy sajnos a városban nem mindenki nézne jó szemmel. Így hát.." -sóhajtott majd a másik háta mögé mutatott, félbehagyva a mondatot. Hátra nézett és meglátta, amint két férfi egy jókora ládát ürít ki.
"Jobb lenne, ha nem látnának meg. Már csak a saját érdekedben..." -vakarta meg tarkóját. Kínosnak érezte, hogy ilyet kell kérnie, egy olyantól, akit alig pár órája mentett meg.

Persze csak akkor, ha maradni akarsz! Mi nem akarunk tőled semmi rosszat, csak gondoltuk, ha már a sors így rendezte, akkor megismerkedhetnénk. Olyan keveset tudunk rólatok!"

Végiggondolva az esélyeit a túlélésről, a számára ismeretlen vízekben, arra jutott, hogy nem veszíthet, ha elöbb megismeri azokat, akik megmentették. Ráadásul eléggé legyengült, amíg a kalózhajó fogságában volt, így energiája se lett volna elszökni, vagy akár saját uszonyával távozni. A legközelebbi koralzátony is egy napi úszrásra volt innen, addig meg ki tudja mikkel futna össze.

"Rendben." -válaszolt halkan. Koutaro meglepődött, hogy rögtön beleegyezett.

"Tényleg? Mármint.. nem érzed magad kellemetlenül, ha egy ládában fogunk lecipelni a hajóról.. ugye?" -nevetett el magát kényelmetlenül.

"Ha nem versz át.. akkor nem." -gondolta végig, a padlót kémlelve. Valójában utálja a szűk és zsúfolt helyeket.

Koutaro elmosolyodott a kellemes hang hallatán majd intett a másik kettőnek. Odacipelték hozzájuk a ládát és kinyitották. A sellő kezeire támaszkodva mászott és megragadva a faanyag szélét, saját erejéből felhúzta magát. Így csaknem olyan magas lehetett, mint a mellette állók. Egyik kezével egy könnyed mozdulattal levette válláról a vizes inget és odanyújtotta a gazdájának. Koutaro átvette és vállára tette a hűvös, nyirkos anyagot.

"Ne adj ki hangot és akkor minden rendben lesz." -lépett oda Kiri.

Bólintott majd bemászott. Elesettnek tűnt odabent a kis falak közt. Elhelyezkedett, már amennyire kényelmesen lehet kuporogni egy ládában. Behajtogatta uszonyát is, aztán felpillantott. Kivételes kedvességükből remélte, hogy nem megint egy csapdába került. Rátették a fedelet majd csend telepedett a fiúra. Néhány halkabb zaj; lépések, kivehetetlen beszélgetések hallatszottak be.
Nagyot nyelt. Egyre inkább szorongva érezte magát, mire a hajó megállt. Némi morajlás után megmozdult a tároló is. Felemelhették, mert igen instabilnak mondható érzése támadt. Kitámasztva magát feküdt tovább, hangtalanul.
Meglátott egy apró rést az összeillesztett deszkák közt. Megpróbált kikukkantani rajta. Látta, amint a hajóról lecipelik a mólóra majd egy könnyed mozdulattal leejtik rá.

"Hey, hey, arra vigyázzatok!" -kiáltott oda nekik valaki. Nem látta ki volt az. Bizonyára a másik kettő nem tudhatta, hogy mi, vagyis inkább ki van a ládában.