10

34 0 0
                                    

Itt vagyok a kórházban és pár perc múlva tudom meg, hogy ki volt a donorom. Jack nem jött el, amiért csalódott vagyok. Egy fehér széken foglalok helyet, az orromat meg már marja ez a bódító gyógyszer illat, ami belengi az épületet.

-Maya Robinson?-jön felém egy férfi fehér köpenyben.-A nevem Dr.Roberts, én végeztem a műtétjét.-nyújta felém a kezét, amit rögtön meg is rázok.

-Igen, én vagyok az. Üdvözlöm!

-Fáradjon beljebb.-int a nyitott ajtó felé, ahonnan némrég jött ki. Leülök az asztal előtti székre, Dr. Roberts pedig kicsit kutakodik a sok papír között, melyek az asztalán fogalanak helyet, majd felém csúsztat egyet.-Nyissa ki nyugodtan! Magára hagyom, kint megtalál!-mosolyog rám bátorítóan és kisétál.

Nagyot sóhajva fogom meg a papírt és kezdem el olvasni a ráírt szöveget. Ismertetik az esetet, rajta van az évszám, minden percre pontosan, majd eljutok ahhoz a bizonyos névhez, aki tudta nélkül mentette meg aznap este az életemet.

-Jack Parker...-olvasom fel hangosan és kissé megszédülök. Nem akarok hinni a szememnek ezért újra és újra elolvasom a papíron lévő nevet, majd mintha megérezném, hogy valaki figyel, pillantok fel.

"Ott leszek veled mindig!"-mosolyog rám szomorúan.

Kitalált Valóság /Befejezett/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora