What the fuck, Nate?

A találkozás

~1. évad 2. rész~

-Vettem egy nagy levegőt, és besétáltam a suli kapuján. Hogy őszinte legyek nagyon féltem. Új hely, féltem, hogy szar lesz a közösség mint az előző sulimban. Bátyám bíztatott, hogy a mostani kilencedik osztály (Ahová járok) normális, és inkább örüljek, hogy nem a Nate osztályába fogok kerülni. Előre leszögezem, utálom a bátyámat. Talán nincs másik ember ezen a kibaszott földön akit jobban utálok nála. Megkaptam a szekrényem, és belepakoltam. A folyosóra vezető ajtón benézve láttam, hogy nagyon sokan vannak. Vettem egy nagy levegőt és besétáltam a folyosóra. Mindenki elhalkult és a periférikus látásomnak köszönhetően láttam, hogy mindenki engem néz. Hallottam, hogy valaki még utánam is fütyült, az volt az a pillanat, ahol vágtam egy nehezen látható grimaszt és mentem tovább. Az osztálytermembe érve leültem az egyik hátul elhelyezkedő padra, és elkezdtem telefonozni. Körülbelül hét óra lehetett, szóval még volt egy órám arra, hogy bátyám körbevezessen az iskolában. Bár hiába hívtam Andrew-et, az a nyomorék köcsög nem volt képes felvenni a telefonját. Pánikoltam, hiszen mi lesz, ha senki nem fog körbevezetni és így eltévedek? Mikor ez a mondat végigment az agyamon, egy nagyon magas, ránézésre körülbelül két méter magas, barna hajú kigyúrt srác jelent meg az ajtóban. Lassan a padomhoz sétált és leült mellém, majd kedvesen köszönt nekem. -Szia, Nate vagyok!- mosolyogtam rá, hiszen ő az első ember aki a mai nap folyamán odajött hozzám. Én is bemutatkoztam neki, és felajánlotta, hogy második szünetben körbevezet a suliban. Persze elfogadtam, hiszen jó lenne tudnom mi hol van a suliban. Megsimogatta a vállam, majd kiment. Az első órám biológia volt, de legelőször megkaptam a könyveim, és bediktáltam a könyvtári számokat. Óra után Nate megjelent a termünk ajtajában, és egy széles mosollyal integetett nekem. Akaratom nélkül elmosolyodtam Nate aranyos mosolyán, majd felálltam és kimentem hozzá. Átkarolt, és elkezdett vezetni a folyosón. Akkora ez az iskola, hogy legalább kétszer átmentünk mindenen. Az egész folyamat körülbelül egy óráig tartott, pont akkor kezdődött az ebédszünetünk. -Mennem kell, várnak egy asztalnál.- Mondta Nate, és rámutatott arra az egy különálló asztalra, ahol az amerikai focis srácok ültek. Mosolyogva integettek nekem, én pedig kicsit félve, de visszaintegettem nekik. Egyenlőre mindenki szimpatikusnak tűnt mindenki, szóval a félelem valamilyen szinten kiment belőlem. Leültem egy asztalhoz ahol nem ült senki, és elkezdtem ebédelni. Mikor belekezdtem volna a kajámba, odajött hozzám egy elég nyomoréknak tűnő kis srác. A haja zsíros volt, szemüveget viselt és tele volt tankönyvvel a keze. Ő a kis stréber gyerek akiről beszéltek a lányok az előttem elhelyezkedő asztalnál. -Sz-szia, Ethan vagyok.- Mosolygott rám, én pedig segítségkérő pillantást vetettem Nate-ra, akinek az arcán teljesen látszott, hogy mit kéne csinálnom. Megemeltem a leveses tálamat, és ráöntöttem Ethan-ra a tartalmát, bónuszként meg is ütöttem a leveses tállal. Nate nevetett és mutatta, hogy üljek oda hozzájuk.  Az asztalnál már csak ketten ültek. Leültem Nate mellé és az előtte ülő srác mosolyogva tartotta fel a kezét. -Cső, McKay vagyok. Csapj bele!- Mosolyogva pacsiztam le vele, és bemutatkoztam. -És pontosan mit is akarhat tőled az a stréber Ethan? Jaa, hát persze, fel akar szedni! Tudod Ava, kevés jó csaj felvételizik ide! -Poénkodott McKay, és viccén mindhárman hangosan nevettünk. Következő óránkat összevonták a tizenegyedikesekkel, azaz Nate-ékkel. Páros munka kellett volna, hiszen kémiánk volt. Mellém természetesen Nate ült, de ő bealudt. Én amúgy sem vágtam a kémiát, szóval nem csináltam semmit, néha váltottam pár szót a mögöttem ülő Lexivel, aki nagyon aranyos lánynak látszódott. Óra végén fent maradtam Nate-tel aki még mindig aludt. Egyik pillanatban McKay nyitott be a terembe egy nagyon szép fekete hajú lány társaságában. -Ava, szeretném neked bemutatni Kendrát, a barátnőmet.- Kendra kisugárzása azonnali boldogságot okozott. Nem úgy köszönt mint az eddigi emberek, hanem megölelt. -Örülök, hogy megismerhettelek!- Mondta egy nagyon aranyos mosollyal, amin én is elmosolyodtam. A lány mosdóban találkoztam egy picit barnább bőrű, hosszú, göndör hajú lánnyal. -Szia, ömm te vagy az új csaj, ugye?- Picit meghökkentem,  hiszen ezt a lányt a folyosón sem láttam. -Öhh, hali, igen..- Válaszoltam egy picit kínos mosollyal. -Rue vagyok.. Figyelj, nem akarok tolakodó lenni, de nincs egy kis drogod?- Összeráncoltam a homlokom, és pár másodperc kínos csend után érthetően válaszoltam, hogy nincsen. Rue megköszönte a válaszom és kicsit letörten sétált ki a mosdóból. Suli után megláttam Ethant szomorúan és levesesen ülni az egyik padon. Kicsit bűntudatom volt a történtek után, szóval odamentem és bocsánatot kértem. Nagy szerencsémre azt válaszolta, hogy nem haragszik, és felajánlotta, hogy hazakísér. -Ha viszed a táskámat,akkor nyugodtan!- Vágtam hozzá egy önelégült mosollyal, és büszkén vigyorogtam mikor azt mondta, hogy viszi a táskám. Mikor a házam, vagyis jobban mondva kastélyomhoz értünk átvettem a táskám, ő pedig megjegyezte, hogy milyen szép nagy házam van. Megköszöntem, és gyorsan besiettem, hogy ne kelljen vele tovább beszélgetnem. Miután megcsináltam a házikat, lezuhanyoztam és megcsináltam amit kellett, beszélgettem Nate-ékkel, hiszen Nate csinált egy csoportot, amiben McKay, Kendra, ő és én vagyunk. Körülbelül éjfélkor fejeztük be a beszélgetést, és mindannyian elmentünk aludni.