prompt: a múlt visszatér kísérteni
tw/cw: öngyilkosság említése (?)
a/n: SZIASZTOK sajnálom ezt a kihagyást, eléggé kivoltam a választás miatt, de majd valahogy bepótolom, ígérem!! stay safe <3
– hát te?
– nem tudtam aludni.
felix félvállról, flegmán veti oda a válaszát a kanapé végéből, ahova kényelmesen bekuckolta magát egy maga köré tekert pléddel. changbin lassú lépteket tesz felé, meztelen talpa alatt hangosan nyikorog az öreg parketta és felix arcán a tévé fénye villog, láthatólag rendkívül élvezi, amit szinte teljesen lenémítva néz, csak akkor pillant fel, amikor a látókörébe egy kéz és egy bögre gőzölgő valami kerül.
– kéred? én nem szeretem annyira a teát. – az illat alapján mentás, az információ érvényesül felix agyában, de különösebb figyelmet nem fordít rá. changbin arca, aminek a fele szintén a tévé fényeiben fürdőzik, a másik fele pedig elmerül a sötétségben, sokkal inkább leköti, éppen ezért átható tekintettel szuggerálja, mintha valami erősen megkérdőjelezhetőt mondott volna, ahelyett, hogy egy egyszerű eldöntendő kérdést tett volna fel.
– kösz. – végül elveszi tőle, a kezén érzi a tea forróságát a kerámián keresztül, de bele nem iszik, leteszi a kanapé melletti komódra, egy kupac könyv mellé.
changbin felix továbbra is mozdulatlan alakját figyeli maga mellé engedett karokkal. nem is tudja mit vár, talán, hogy beszélgetést kezdeményezzen vele; ami fura, tekintve, hogy felixtől már jó ideje nem vár ilyet.
– érdekes a... – a fejét a tévé felé fordítja, miután nyilvánvalóvá válik neki, hogy felix nem fog magától hozzászólni – teleshop? – felix szórakozottan bólogat, talán fel se fogja a kérdést rendesen; de ami valószínűbb, hogy szabadulni próbál az egész helyzettől.
nem néz changbinra, ezzel próbálja vele érzékeltetni, hogy most már igazán visszamehetne a szobájába, ő majd elnézegeti itt egyedül a teleshopot, a teát meg úgyse fogja meginni, de legalább az illata jó, changbin viszont vagy nem veszi az adást vagy csak szimplán nem érdekli, mert a következő pillanatban felix mellett besüpped a kanapé, amikor ráül. felix csak a szeme sarkából néz rá.
changbin látszólag észre se veszi, hogy kvázi szemmel veri vagy sokkal inkább tökéletesen tudja, de úgy dönt, nem veszi figyelembe a kínos atmoszférát. igazából changbin nem hülye, felix tényleg akárkivel inkább lenne kettesben, mint vele és ő ezzel tisztában van. neki sincsenek teljesen felhőtlen érzelmei felix iránt, és hazudna, ha azt mondaná, ezeket már mind elengedte. talán pont azért nem hajlandó most őt békén hagyni, talán ez a legjobb és az egyetlen alkalom, hogy megbékéljen a lelke.
egyikőjüknek sincs semmi fogalma arról, hogy mikor volt utoljára ilyen, mármint hogy csak kettesben ültek és nézték a tévét, azoknak az időknek rég vége, és amikor mások rákérdeznek, hogy miért távolodtak el ennyire egymástól, azt mondják, hogy mindketten nagyon elfoglaltak, már kéne együtt tölteni egy kis időt, aztán persze sose töltenek együtt még csak egy kis időt se.
mindketten azt hitték, már megszokták egymás közelségét és ez talán igaz is volt, még valamikor régebben, de azt egyikük se gondolta volna, hogy valaha is el fognak egymástól szokni.
és kicsit azért fájt, amikor chan olyan nagy lelkesedéssel mondta, hogy most elmennek nyaralni, akkor majd újra össze tudnak melegedni!
abban egyeztek meg, hogy barátok maradnak, hogy a többieknek ne legyen kínos, ha már beavatni nem voltak hajlandók őket, annak ellenére, hogy majdnem két évig tartott. mondjuk külső szemlélők nem feltétlen a "barátok" szót használnák rájuk, és lehet, hogy még ők maguk sem.
YOU ARE READING
boldogság, te kurva - angstpril 2022
Short Storyegy hónapos angst író challenge. részletek a bevezetőben. :)) 20220401 - 20220430 lowercase intended