boldogság, te kurva - angstpril 2022

2. nap: halott csillagok az égen - gaon x jun han

prompt: nem mehetek haza

tw/cw: toxikus kapcsolat, utalás fizikai bántalmazásra

a/n: nem tudom a shipnevüket, úgyhogy ha valaki igen, könyörgöm, mondja meg 😭

jiseok nem igazán tudja, mit kéne kezdenie a helyzettel.

a legutolsó dolog, amit várt karácsony estéjén, hogy olyan tíz óra magasságában hyeongjun felhívja, aztán neki kell majd őt pesztrálni egész éjjel, valószínűleg még másnap is, de most ez van, ez történik, muszáj lesz valamit csinálni.

– szia jiseok, ki tudnád nyitni az ajtót? majd megmagyarázom, csak légyszi engedj be, mert megfagyok. – ezt mondta a telefonba, jiseok pedig eléggé meglepődött és nem is igazán tudta, mit várjon, de azért felkelt az ágyból, még az se zavarta, hogy pont aludni készült, de ez egyelőre meghiúsult, és kérdés nélkül a bejárati ajtó elé sietett.

hyeongjun egyáltalán nem túlzott, amikor azt mondta, hogy megfagy.

amikor jiseok kinyitotta neki az ajtót, hyeongjun pizsamában állt a decemberi hidegben, ő pedig kapásból megragadta a kárjánál, hogy behúzza a lakásba. villámsebességgel csapta be az ajtót maguk után. legalább a lábán téli bakancs volt.

– csinálok teát, aztán engedek neked fürdővizet, jó? – aggodalmaskodott jiseok, és ekkor még nem is nézte meg alaposabban hyeongjun arcát.

sietve fordult be a konyhába és kapcsolta fel a villanyt, amilyen gyorsan csak tudta, elindította a vízforralót és kivette a szekrényből a teafiltereit.

idegesen babrál a zacskóval a kezében, amíg vár. egy aranyos karácsonyi bögrében adja oda hyeongjunnak a forró vizet, benne az almás fahéjas filterrel meg vagy egy kiló cukorral, legyen minél édesebb, az a jó.

odanyújtja hyeongjunnak, aki saját magát karolva át ül a kanapén. nem néz fel, csak elveszi a bögrét, ami kellemesen melegíti átfagyott, hideg ujjait, jiseok pedig a hálószobába megy, hogy hozzon egy plédet, amit ráteríthet. leül mellé, és figyeli, ahogy lassan, kis kortyokkal iszik.

a szája kék, ennyit észrevesz, de az arcába nagyrészt belelóg vörösre festett haja, így sokkal több mindent nem képes leolvasni róla.

– akkor engedek vizet, jó? – hyeongjun bólint, mire jiseok komótosan áll fel.

a szinte már zavaróan fehér fürdőszobában végignézi, ahogy feltölti a kádat a gőzölgő víz, és nem hagyja el hyeongjun a gondolatait, de ez nem olyan, mint általában.

a telefonban azt mondta, majd megmagyarázza, de eddig nem sok mindent mondott. mikor lesz az a majd? lehet, hogy nem is lesz, csak azért mondta, hogy beengedje, hiszen mostanában nem igazán voltak beszélő viszonyban. mondjuk azért jiseok mégse bánná, ha kapna egy kis kontextust a történtekhez, mert jelenleg szinte csak a legrosszabbakra tud gondolni (főleg annak tudatában, hogy kicsoda hyeongjun barátja).

önt a mentás tusfürdőjéből a vízbe, majd megengedi kicsit a hideget, hiszen mégse megfőzni akarja hyeongjunt. a kezével elkavarja a világoskék csíkokat a felszínen, egészen addig, amíg habos nem lesz a teteje. lerázza a kezét, megtörli, és visszamegy a nappaliba.

– megengedtem a vizet. kérsz másik ruhát? aztán ha megfürödtél, akkor tényleg nagyon szeretném, ha elmeselnéd, mi történt. – a karját gyengéden szorítva vezeti hyeongjunt a fürdőig, és olyan lágyan beszél hozzá, ahogy csak tud. nyilván aggódik, hyeongjunért mindig, de tudja, hogy nem lenne célravezető teljesen kiakadni. bemenni már egyedül megy be, jiseok pedig a halószobájából varázsolja elő a másik pizsamáját. egy már meztelen hyeongjun csak résnyire nyitja ki neki az ajtót, éppen csak annyira, hogy el tudja tőle venni.

jiseok úgy tesz, mintha nem vette volna észre a hatalmas monoklit a szeme körül.

hyeongjun óvatosan száll be a kádba, jól esik a forró víz fagyos lábainak. nyakig elmerül. kicsit rosszul érzi magát, amiért ekkora terhet ró jiseokra, főleg, hogy még egy bocsánatkérésre se futotta tőle a múltkori után. "nagyon szeretném, ha elmesélnéd, mi történt," de hyeongjun azt kívánja, bár eltűnhetne. még jobban elmerül a vízben, hogy épp az orra kilátszódjon. nem akar kikelni a kádból.

jiseok és hyeongjun ugyanakkora méretet viselnek.

amikor hyeongjun a fürdőszobából a nappaliba költözik, jiseok már ott várja, érkeztére pedig ismét a konyhába megy. egy csomag mirelit borsóval tér vissza. hyeongjun felé nyújtja.

– ezt rakd a szemedre. – hyeongjun ezt teszi.

percekig ülnek csendben egymás mellett.

– miért ide jöttél? – teszi fel talán a legegyszerűbb kérdését jiseok, csak hogy beszéljen.

– nem tudtam, hova máshová mehetnék. – jiseok ezt egy bólintással veszi tudomásul, és utána megint nem szólnak egymáshoz.

– jooyeon volt. – hyeongjunnál ennyiben kimerül a magyarázat, és nem is kell többet mondnia. jiseok beharapja az ajkát. erős túlzás, hogy meg van lepődve.

nagyjából másfél évvel ezelőtt egy buliban, amikor már se jiseok, se hyeongjun nem volt szomjas, jiseok a zenét túlordítva vallott szerelmet. hyeongjun kedvesen, udvariasan közölte vele, hogy nem kedveli őt úgy, meg amúgy se szeretne most kapcsolatot. ezt elfogadta.

hyeongjun két héttel később összejött jooyeonnal.

hyeongjun boldog volt, látszott is rajta, és ez volt a lényeg. jiseok, bár kicsit megbántva érezte magát, őszintén örült nekik.

egészen addig, amíg hyeongjunon nem kezdtek el megjelenni mindenféle foltok, amíg nem kezdte el görcsösen takargatni a testét, amíg nem mondott le az utolsó pillanatban programokat, hogy aztán egy hétig ne is lehessen látni.

jiseok találkozott már jooyeonnal, különböző történeteket is hallott róla, talán túl sokat, és hát nem igazán alakult ki róla pozitív képe az elméjében (igazából sokkal csúnyábbakat meg rosszabakat szokott róla gondolni, de azokat nem szereti hangosan kimondani).

most már alaposabban meg tudja nézni hyeongjunt, és többek között észreveszi azt is, hogy például fel van repedve a szája, na meg a rövidujjútól látszik, hogy tiszta foltos a karja.

a legszívesebben azt mondaná hyeongjunnak, hogy szakítson vele, de már másfél éve mondja, a múltkor is mondta neki, és csak veszekedés lett belőle.

nem érti, hogy képes ennyire védeni jooyeont, amikor semmi jót nem tesz neki, hogy hogy nem látja, mennyire egy szar alak, amikor megállás nélkül csak bántja. hyeongjun annyiszor sírt miatta, most pedig pizsamában szaladgált a mínusz fokokban meg a hóban, és ha jooyeon fegyvert fogna a fejéhez, akkor is az utolsó pillanatig állítaná, hogy milyen jó ember.

– sajnálom. mindent. – a baj az, hogy jiseok nem mérges rá. amennyire hyeongjun visszafogott és félénk, legalább akkora idióta tud lenni, ha összeveszik valakivel. tud mondani hihetetlen dolgokat, de valahogy jiseok soha nem tudott rá ténylegesen haragudni. leginkább csak sajnálja.

hyeongjun olyan... elesett. még akkor is, ha éppen nem veri szét a barátja.

ez az első karácsony, amit a szülei nélkül tölt. mesélte már jiseoknak, milyen kapcsolata van velük (nem egészen felhőtlen, hogy így fogalmazzunk), és jiseoknak eszébe jut, hogy mennyire várta ezt a karácsonyt.

nem igaz, hogy nem ünnepelhet normálisan.

jiseok közelebb csúszik hozzá a kanapén. gyengéden karolja át a vállat.

– aludhatok ma veled? – kérdezi hyeongjun erőtlenül.

– nem is kérdés.