Hu Tao X Xiao (Hun) HuXiao

Újra találkoztunk!

Egy teljesen normális napon, Hu Tao egy hegy szélén beszélt magával.

- Hát ez már hihetetlen! Zhongli sohase ér rá, és már unom! Yanfei meg már néha az agyamra megy!

Mormogta el a lány.

- Bárcsak történne valami izgalmas.

Amint kimondta ezt a mondatot,észre vette,hogy Xiao ül egy faalatt, és nézte az eget.

- !
Ez tényleg ő lenne?! Olyan rég nem találkoztam vele! Hé,Xiao!

Futott oda a lány a fiúhoz.

- Hu Tao? Te vagy az? Ahogyan elnézem nagyon egy unalmas ember lett belőled.

Mondta unott hangon a fiú.

- Hé! Ne legyél már ennyire negatív! Folyton az vagy-

Éppen fejezte volna be a mondatát,és Xiao közbe szólt:

- Tudsz mindent,nem igaz? Nem kéne ennyiszer szóba hozni. Nem szeretnék rá gondolni.

- Tudom,hogy elhagytad az érzéseidet,de tudod meglehetne próbálni vissza hozni!

Hiperaktívan mondta a lány.

- Hol az eszed? Bár ami nincs, az nem tud fájni.
De ez nem olyan könnyű, mint ahogyan azt te hiszed! Csak gondolj bele. Mármint...ha egyáltalán belebirsz.

Mondta sóhajtva Xiao.

Egy kis ideig csöndben maradt a lány.

- I-igaz is! Ez nem lehet olyan könnyű számodra! De csak egyszer, had próbáljak meg segíteni! Kérlek!

- Hiába próbálnád meg, semmi sem változna! Ahogyan látom, te ezt nem bírod felfogni!

- Amíg nem próbálod meg, addig te sem tudhatod!

Mosolygott a lány a fiúra.

- Addig nem fogsz békén hagyni, igaz?

- Úgy ahogyan mondod!
Szóval gyere!!

Fogta meg a fiú kezét, és magával rángatta.