Apám a szeretőm

Tizenkettedik Rész

Jimin pov.

Végre kiszabadultam a Jeon család rezidenciáról. Az idő elég hűvös ma este, főleg a fagyos sztori után....na mindegy, inkább ne is emlegessük.

Rövidesen haza is értem, vettem egy meleg fürdőt majd be is huppantam az ágyamba. Perceken belül elnyomott a mély álom. Olyannyira mély, hogy másnap reggel fel sem ébredtem az ébresztőmre. Ennek köszönhetően le is késtem az első órám. Mondjuk mire összekaparom magam még a második órát is. Szuper csodás, az osztályfőnök amugy is utál a származásom miatt, de most ezzel még egy okot adok neki arra hogy utáljon. Pontosabban most adok csak igazán egy nyomós okot arra hogy utálhasson. Persze a többiek meg kedvük szerint késhetnek, vagy bármi rosszaságot csinálhatnak, nekik ezt az ofő mindig elnézi. Na mindegy is, mostanra már igazán megszokhattam volna.

Ami most valójában érdekel az az, hogy most Dzséjkéjjel mi is van közöttünk.

Nagynehezen beérkeztem az iskolába, besétáltam szeretett osztályomba, majd ledobtam magam JK mellé. Belölem csak egy szusszanás jött ki. Jungkook viszont olyan energiával telt. Igaz neki erre minden oka megvan, Ő a tegnapi estével csak jól járt...

-Jóreggelt kedves Jimin! Milyen volt az éjszakád?- Láttam ezen a pimasz gyereken, hogy magában már megszakad a röhögéstől, ezért rávertem egyet a vállára válaszként.

Már nyitottam volna a számat, hogy valamilyen értelmes választ is adjak ennek a szerencsétlennek amikor egyszer csak:

-Na mi van te kis buzi, nem álltál még át a magyar időszámításra hogy nem vagy képes beérni időben?

Igen, jól gondoljátok, az egyik okos, értelmes osztálytársam az. Azt hiszi, hogy most enegem ezzel a beszólással nagyon megbántott. Aztán csóró olyan buta mint a sárga föld. De hát egy ilyen suttyótól pont ezt a szintet várom el.

-Áh igen, tudod még a KíNaI iDőSzÁmÍtÁs alapján működök. Figyelj, amugy olyan nem létezik, hogy magyar időszámítás. Amiről te beszélsz az az idősáv akar lenni.

Tudom hogy nem kellene lesüllyednem a szintjére, de komolyan mondom megsajnálom már őket néha, hogy mennyire nagyon buták. Talán még él bennem a remény, hogy egy kis értelem ragad rájuk.

-MIVAN! Hallod te most mit okoskodsz nekem!? Ha annyira nagy a szád akkor gyere! Rendezzük le itt mindenki előtt!

Egyre közelít felém ez az elmeroggyant. Elkapta a ruhámat és elkezdett kirángatni a padomból. Már éppen előre fele huzigált a tanári asztal felé, ahol nagyobb a tér, bőven elegendő egy verekedéshez.

Viszont ekkor csak egy nagy csattanás ütötte meg a fülemet.

Jungkook az.

Egy jókora öklössel ajándékozta meg agresszív alanyunk arccsontját.

-Jobb lesz ha lemész a suliorvoshoz és kérsz egy kis jeget, különben ennek holnapra nyoma marad.-mondta Dzséjkéj teljesen hétköznapi hangnemben, és a mondtata végén egy enyhe mosolyt is megejetett.

-Hú Dzseki!! Ezt még nagyon megbánod!-próbálkozott még beszólni a suttyója, de már beszélni alig tudott. Folyt az orrából a vér, meg szerintem csillagokat is látott mert a barátai amig bírták támogatni súlyos testét.

Ki kísérték ezt a szerencsétlent az orvoshoz, de még mielőtt messze jutottak volna Jungkook még utánuk kiáltotta:

-Persze! Nagyon reszketek már most!

Jungkook olyan tökéletes! Ez az amit nem szabad a tudtára adnom úgyhogy egy kicsit bunkóra sikeredett köszt odadobtam neki. Éppen csak olyan hangosan mondtam hogy más ne hallja meg, csak Ő.

Reakcióképpen csak rámkacsintott egyet...chh...micsoda nagyképű.

-Egyébkent suli után ráérsz? Szeretnék veled megbeszélni valamit.-tette fel a kérdést Kook. Ránéztem és válaszul bólintottam egyet.

Ez után nem is nagyon beszélgettünk napközben, nagy figyelmet szenteltünk az órákon.

Jungkook pov.

Azt hittem, hogy Jimin a verekedős akcióm hatására majd térden fog esdekelni előttem, akárcsak tegnap délután. Ummm, annyira jó volt. Nem vagyok meleg....legalábbis nem voltam. Amióta az a dolog megtörtént köztünk Jiminnel a zuhanyzóba annyi energiám van mint még eddig soha. Éjszaka is alig aldutam 4 órát, egész ejszaka Jiminen gondolkoztam. Meg a formás testén. Ha csak testi vonzalmat érzek, akkor az még nem számít melegségnek, nem?

*megszólalt a nap utolsó kicsengetése*

Jiminnel kivonultunk az iskolából, majd egy közeli parkban helyet foglaltunk egy magányos padon.

-Tegnap hogy értetted azt, hogy a barátod vagyok?-tette fel Jimin a kérdést.

Itt csend szállt a beszélgetésbe. Igazából magam sem tudom erre a választ. Barátok vagyunk igen, de annál azért mégis többek. Azt sem igazán érzem, hogy Jimin úgy lenne a barátom mint ha egy párkapcsolatban lennénk.

-Tudod Jimin, én magam sem tudom. Mert igen, a barátomnak tartalak, viszont mintha többet éreznék, és most nem csak a vágyakról beszélek.

-Hát mondjuk az elégge egyértelmű, khm...-mondta Jimin összeszorított szájjal.

-Haha, viccet félretéve, te vagy az egyetlen ember az életemben aki ennyire törődött velem, sőt mondom inkabb azt, hogy az egyetlen aki egyáltalán törődik velem. Nem tudom pontosan, hogy ez az érzés ami bennem van csak ez miatt alakult-e ki, vagy valójában többet érzek irántad mint egyszerű barát.

-Teljesen azonosulni tudok azzal amit mondtál ugyanis én is ugyanígy érzek. Nekem veled ellenben volt részem szülői törődésben, és ezt most egyáltalán nem egy bunkó beszólásnak szánom. Viszont apámat szinte nem is ismertem mert nagyon kicsi koromban elhagyta a családot. Viszont arra kérelek, hogy ameddig nem vagyunk biztosak az érzéseinkben inkább ne is kezdjünk bele egy kapcsolatba. Mert hallottam már olyat, hogy az egyik fél pontosan ugyanezt mondta a másiknak, hogy többet érez. Összejöttek, egy darabig együtt is voltak. Az első 3 hónapban nagyon jól megvoltak, egész sokszor találkoztak, mindketten egyetértettek abban, hogy hosszútávra tervezték a kapcsolatukat. Majd valami változott az egyik félben, nem érezte magát szerelmesnek. Ezért jobban látták ha szingliként foytatják utukat.

-Ouh, nagyon sajnálom ezt az esetet, remélem mi nem jutunk ilyen sorsra. Azért ez így nem lehetett valami kellemes, főleg azok után, hogy egyet is értettek abban, hogy hosszú távú kapcsolat lesz. Banyek...

-Igen, szóval éppen ezért javaslom azt, hogy ne siessünk el semmit, hiszen még úgyis fiatalok vagyunk, van még időnk addig mire belevágnánk egy kapcsolatba. - Esküvő meg a gyerek meg pláne! - Gondoltam magamban. De mindenesetre megtartom magamnak ezt az idilli családi képet  két gyerekkel. Egy fiú akinek koreai neve lenne: Taehyung és egy lány akinek magyar: Lilla. De hát erről ténylegesen majd csak a távol jővőben eshet szó, amikor is már engedélyezve lesz a meleg házasság és számukra a gyermeknevelés ebben a putri országban.