Apám a szeretőm

Tizenegyedik Rész

jimin pov.

Megébredtem, a fájdalom felébresztett az álmomból. Azt sem tudom hol vagyok, mennyi az idő, a szememet sem bírtam hirtelen kinyitni. Az egyetlen dolog amit éreztem az a fájdalom volt a seggemben. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és nagy meglepetésemre Jungkook aranyos szunyókáló fejét látom meg....milyen angyali, milyen kis ártatlan így alvás közben. De ez ne tévesszen ám meg senkit, a pulzáló fájdalom nem akar múlni.

Ránézek a telefonomra, este 6 óra van, közel 3 órát aludhattam, de ez most nem is érdekel annyira. Az egyetlen dolog ami izgat, hogy valamilyen módon csillapítsam a fájdalmamat. Le is bicegek a konyhába. Valamilyen jegelő tárgy után kutatok a fagyasztóban. Találtam is egy fagyasztott répát. Leguggoltam és felhelyeztem faromba a egy részét. Nagyon jól esett, de nem azért amiért te azt gondolod.... A hűvösség egyértelműen javított a fájdalmamon. Annyira belefeledkeztem ebbe a megkönnyebbülő érzésbe, hogy már legalább 5 perce nem húztam ki a répát. Nyílván ennek meg is lett az eredménye... A peches Park Jiminnek csak nem? belefagyott a seggébe a répa!?.....AHH NEM!

-basszameg ezt most hogy szedem ki!?-mondtam halkan magamnak, amikor távolról kulcs csörgés üti meg a fülemet.

Nem igazán foglaloztam vele, gondoltam biztos a szomszéd az, majd ajtónyitódás és beszéd hallatszik, egyre és egyre közelebb.

-Kuksii-hallatszik egy kellemes női hang. Umm, HOGY MICSODA!? Ilyen a világon nincsen, hogy ezeknek most kellett megjelenniük. Nem úgy volt, hogy még egy héttel később érkeznek?!?!?

Mintha csak hallották volna a gondolataimat, már érkezett is a válasz.

-Haza kellett jönnünk, mert apádat megbízták egy nagyon sok pénzt ígérő úttal amire most kedden kell indulnia.

Hát ez szuper!-mondtam magamban. De ami még ennél is szuperebb az az, hogy én meg itt pucsítok a konyhájukban és egy fagyott répa lóg ki a seggemből, és ami a legjobb, hogy számukra egy full idegen ember vagyok. Vajon mit gondolnak majd rólam? Vagy mégis mit kezdjek most magammal?

Ez idő alatt Dzséjkéj szülei lepakoltak, az előszobában. Egyre közeledő lépteket hallok, már felkészültem életem megszégyenülésére, amikor szerencsémre észrevettem a radiátoron lógó főzőkötényt. Köszönöm istenem!!
Igaz hogy az alatt meztelen vagyok de legalább szemből eltakar, illetve úgy tűnhet mintha főznék valamit. A konyhapult meg majd takarja a lábaimat. Ami a probléma az viszont az, hogy a répa még mindig nem mozdul.

Ezen már időm több nem volt aggódni ugyanis lámpa kapcsolódik rám.

Na ez kínos....

-Jónapot!-A kínosságot próbáltam kicsit oldani, de ez nem jött be. Ugyanis Dzséjkéj anyja sikoltásba kezdett. Pazar! Az apuka megindult felém, én abban a pillanatban becsuktam a szemem és elfogadtam a sorsomat, hogy bizony most meg leszek verve.

-APA NEE!-Hallom meg Jungkook kiáltását.

-Ne bántsd kérlek. Figyeljetek.. -itt Jungkook vett egy mély levegőt-....Ő az én osztálytársam *rámnéz* -barátom-*rám mosolyog* de ez a mosoly nagyon mélyen érintett. Tudom, hogy ő ezt a szüleinek úgy szánta, mintha csak egy barát lennék, viszont a mosolya elárulta, hogy ez közel sem ennyit jelent. Hirtelen el is feledkezdtem a körülményekről és csak egy jóleső érzes vett a hatalmába enegem, bizsrgett az egész testem. ÉS NEM NEM A BELÉMFAGYOTT RÉPA MIATT. Ez teljesen más volt. Talán ez a szerelem? Mindenesetre ezen sok időm gondolkozni nem volt. Jungkook valahogy kicsempészett a kezében egy farmert, ami az övé volt. Ezt én is csak akkor vettem észre amikor mögém került. Nagyon jól játsza a szerepét a szülei előtt. Szépen elmagyarázta nekik, hogy én ki vagyok. Közben mögém sétált és úgy tett mintha valamit leejett volna a földre. Lehajolt ám ekkor adta rám a nadrágot. A seggemnél bukkanóba érkezett, de mint egy profi fogta és egy laza mozdulattal kihúzta a belém fagyott répát. Próbáltam egyenes fejet vágni de valószínűleg úgy nezhettem ki mint akire rájött a cifra.

Lazán kicsapta az asztalra a belőlem elővett répát és melle ezt mondta:

-Ejj ez a fránya répa meg leesett, tessék Jimin így folytathatod a főzést, csak mosd meg mielőtt beleraknád a vacsorába, koszos lett a földön.-*ez után rám kacsintott és végül belerázta kerek seggem a nadrágjába*

Hihetetlen, hogy milyen jól kezeli a helyzetet. A szüleit teljesen lenyugtatta, sőt még sikerült engem jó színben feltüntetnie előttük ezzel a vacsorás történettel.

**

-Elkészült a vacsora!-kiáltom nagy mosollyal az arcomon.

Megterítettünk közösen, majd leültünk vacsorázni.

-Azta Jimin! nagyon finom lett a vacsora. Örülnénk ha a mi kis Kuksink is ilyen jól tudna főzni.-mondta JK anyukája.

-Mmhm, igen, egyetértek, szívesen látunk máskor is, lehet még a végén Kook is megtanul főzni, ha már így neveztük el.-szólt Jungkook apukája. Chh tipikus dad joke.

Jungkook csak egy pirulós mosolyt ejtett, de mindvégig a tányérját nézte. Ő nem az a fajta fiú, aki kimutatja az érzékeny oldalát. Bár ez a barát kifejezés furcsa volt számomra, nemtudom, hogy ezt Dzséjkéj mégis hogy értette.

Sajnos ezt ma már nem fogom megtudni, mert elég későre jár, és ma még haza is kellene mennem. Nem úgy készültem, hogy bárhol ott tudjak éjszakázni.

A vacsora óta nem tudtam egy árva szót sem beszélni privátban Jungkookkal, mert a szülei folyton velünk voltak. Persze én ezt nem bánom, legalább jobban megismerkedtem velük. És nem a kezdeti félreértések rögződtek be náluk, hanem a valódi énem.

-Hát akkor minden jót Jimin örünk, hogy megismerhettünk!

-Szintúgy! A viszontlátásra!

Jungkookkal csak egymás szemébe néztünk. Nem mondtunk semmit, de ez a pillantás minden szónál többet mondott.