Apám a szeretőm

Ötödik Rész

Jimin pov.

-Most mennem kell-mondtam halkan.

Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, és elrohantam. Utam egyszerre haza vezetett. Szerencsére közel lakom, így hamar hazaértem. Anyukám a konyhában készítette a vacsorát.

-Szia anya!-köszöntem neki.

-Szervusz kisfiam-köszönt vissza- Milyen volt a napod?

-Csodás volt, már most én vagyok a leggázabb a suliba - morogtam.

-Miért, mi történt veled Csimpi?-Igen, anya is nagyon tehetséges a becenevek választásában. Kiskoromban mindig felmásztam a fákra és a banánt is nagyon szeretem. Meg hát Jimin->Chim->Csimpi. Adja magát.

-Képzeld, egy nyomorult galamb úgy döntött, hogy a fejemre ürít. - mondtam, majd keresztbefontam a karom.

-De hát hol? Teljesen tiszta vagy!

-Az egyik osztálytársam gyorsan kirángatott a tömegből és addig húzott ameddig hozzájuk nem értünk.

-És te megfürödtél nála?

-Igen anya, mivel téged nem értelek el! Soha sem vagy kikapcsolva- persze ilyenkor ez is megtörténik.

-Hmm...-kezébe veszi a telóját megpróbálja benyomni de nem kapcsol be. - Mi a fene van ezzel a telefonnal-közben a kezéhez ütögeti a telefont.

-Anya! Az nem lehet, hogy lemerült?

Nézegeti, forgatgatja majd hirtelen beugrik neki: - Jaj tényleg, a rossz töltővel töltöttem az este!

Na csodás, és nekem mind emiatt kellett átélnem ezt a megszégyenítést Dzséjkéjnél. Értem én, hogy fiúk vagyunk, de én valahogy mégis nagyon szégyenlős vagyok. Nemtudom lehet, hogy a testalkatom miatt...biztos ez miatt kérdezett rá Dzséjkéj arra, hogy mit sportolok. Egy ilyenből mint én senki nem nézné ki, hogy sportol.

-És ki volt ez a kedves osztálytársad, aki segített neked?

-Dzséj......Jungkook! Képzeld, Ő is koreai és ráadásul busani pont, mint mi.

-Na ez szuper! Ha szeretnéd majd átjöhet hozzád. De szigorúan csak miután mindketten készen vagytok a házifeladataitokkal!

Persze, ezek után erre van még szükségem, hogy Dzséjkéjjel fifázgassak.

Jungkook pov.

Édes istenem! Amióta Chim elment nem tudom kiverni a fejemből azt a gyönyörűen kidolgozott testét. Szeretném már ha nekem is ilyen alakom lenne...mondjuk ha Chim az enyém lenne és akkor már van egy jó testem....JEON JUNGKOOK...MI VAN VELED??? Bemelegedtünk??

Nem is értem mi van velem mostanában. Sose éreztem még ilyen fajta érzelmet senki iránt. Főleg nem egy fiú iránt. Félek az érzéseimtől, olyan érzés mint ha én ezt csak beképzelném magamnak, de hát a semmiből nem jönnek elő ilyen érzelmek.

Gondolatmenetemből a telefonom csörgése szakít ki. *ring ring*

-Szia anyu! - köszöntem anyukámnak, aki egy üzenetet se volt képes írni, amióta megérkeztek, hogy milyen ott amerikába vagy hogy hogy vagyok, de igazából már hozzászoktam.

-Szia Kuksi! Csak aztért hívtalak, hogy apáddal maradunk még egy hétre, mert az egyik munkatársa elvállalta a hazautat. A következő hazavezető járat meg csak jövő hét vasárnap indul. Ha nem lenne elég a pénz amit adtunk neked akkor vegyél ki a széfből.

-Rendben anyu, csak egy gond van. Nem tudom, hogy hol van a széfkulcs!

-Ja az a hálószobánkban van a TV alatti fiókban, tudod, ahol a zoknik vannak.

Miközben magyarázta a dolgokat felcammogatam a lépcsőn a szobájukba. Kihúztam a fiókot, de a kulcsot nem láttam sehol. Már vettem volna a levegőt a kérdéshez és erre folytatta a monológját:

-Abban szőrmés lila zokniban van benne.

Belenyúltam a zokniba és a kezem egyből hozzá is ért a hideg fémdarabhoz.

-Megtaláltam! Anya....

*bip bip bip*

Most vagy elment a térereje vagy rámnyomta a telefont. De sejtem, hogy az utóbbi mivel egy távoli sziát azért még kihallottam. Pedig csak annyit szerettem volna mondani neki, hogy hiányzik.

A szüleim nem igazán azok a babusgatós meg szeretgetős típusok. Értem én, hogy apukám nem igazán ér rá, de azért, ha itthon van egy puszit nyomhatna az arcomra vagy néhanapján anya is megölelhetne. Ők a szeretetüket pénz formájában adják át. Lehet ezért vagyok lelkileg ilyen instabil. Nem elég, hogy a szüleim nem kényeztetnek el a szeretetükkel, még a körülöttem lévő emberek is furán néznek rám meg kiközösítenek pusztán a származásom miatt. Chim az első ember aki szóbaállt velem a szüleimen kívül. Lehet, hogy csak azért mert neki is hasonlóak a tapasztalatai az emberekkel, mint nekem. Nem tudom, de az biztos, hogy ez nekem egy új dolog, lehet emiatt a váratlanul jött törődés miatt vannak ilyen heves érzelmein iránta.