Az elveszett Hercegnő [Loki Laufeyson ff.]

Család

Tegnap este ahogy be értem a szobámba és le dőltem az agyamra aludtam is. Igen abban a ruhában aludtam el amiben voltam. Nagyon fárasztó volt a nap még ha nem is csináltam semmi olyat.
Na de mostmár vissza a feladataimhoz, el múlt a szülinapom most már  a fontosabb dolgokkal kell foglalkozom. Szóval a családommal.
Pár nap el telt és hát őszintén ebben a pár napban egyszer sem szóltam Lokihoz csak köszöntem neki ha láttam de komolyabb beszélgetést nem folytattam se vele se Thorral csak az Apámmal és Odinnal meg Friggával. Egyre több és több könyv volt a szobámba és mind Vanaheimről szólt és az azzal kapcsolatos dolgokról. Nos ma végre el jutottam odáig hogy amelyik könyveket már el olvastam egy párszor vissza viszem a helyükre. Fel kaptam vagy 5 könyvet, meg súgom nagyon nehezek voltak, na de nem is ez a lényeg. El indultam a könyvtár felé és sikeresen neki mentem út közben valakinek. Ki más lehetett volna ha nem Loki.
-Bocsi- mondtam
-Máskor néz a lábad elé- mondta elég mogorván.
-Mondtam már hogy bocsi-
-Oké- mondott rá ennyit ami miatt elég ideges lettem szóval szó nélkül fel kaptam a könyveket és tovább siettem utamon.
Nem tudom mi baja de ha ezt fogja csinálni akkor ne számítson a kedves énemre mert lehet nem ismerik sokan a mogorva énem de elég kemény tud lenni.
Miután vissza vittem a könyveket a szobám helyet a szabad levegő irányába folytattam utam. Ki érve el indultam egy erdőbe és ahogy reméltem csak az erdőben élő állatok voltak körülöttem. Le ültem egy fa tövébe és néztem magam elé. Gondolkoztam.
Mi van ha el kell mennem Vanaheimbe és talán uralkodnom is kell!? Őszintén nem szeretnék el menni bár ha Loki így fog velem viselkedni még lehet szivesen távozom asgardból. Persze hiányozna mert egy gyönyörű hely kedves emberekkel és még nem is nagyon láttam az itt lakókat. Arra gondoltam el indulok a város részhez.
Itt is nagyon szép volt minden főleg hogy nem az egész hely arany volt. Sokkal természetesebb volt. Út közben egy kb 6 fős gyerekekből álló csapatot láttam. Nem egy korban volt mindenki de 8 év fölé biztos nem mentek. Persze ha azt nézzük hogy asgarban vagyunk sokkal többek de midgardi kor szerint nézve annyinak néznek ki. Mosolyogva néztem őket mert nagyon aranyosan játszottak egymással. Le ültem egy közelükben lévő padra és onnan néztem őket. Az egyik kis lány oda jött hozzám talán ő lehetett a legidősebb.
-Szia!- köszönt angyali hangján
-Sziasztok- köszöntem én is viszont ekkora már itt voltak mind.
-Te is asgardi vagy?- kérdezte még mindig a legidősebb
-Nem én vanaheimből vagyok viszont eddig nem tudtam hogy az a hazám-
-oh értjük-
-Meg kérdezhetem hogy mi a nevetek?-
-Persze Ő itt Rúna- mutatott egy barnás szőkés hosszú hajú gyönyörű kis lányra- Ő pedig Délia- egy vörös hajú lány volt-
A sgőke hajú a legfiatalabb kösztünk Ő Fédra, aztán a szőke hajú fiú Alf Fédra tesója és a másik fiú az iker tesóm Tyr ő egy istenről kapta a nevét én pedig Atina vagyok.- sorolt végig mindenkit Atina aki egy sötét barna hajú kislány volt a tesója is úgy szintén sötét barna hajú volt.
-Nagyon szép neveitek vannak- mondtam rájuk mosolyogva
-Köszönjük de sajnos nekünk mennünk kell mert már kezd le menni a nap.- és tényleg észre sem vettem de már kezdett le menni a nap. El köszöntem a gyerekektől és vissza indultam a palotába ahol össze futottam az apámmal.
-Szia Lányom-
-Szia Apám- köszöntünk egymásnak- kérdezhetek valamit?-
-Persze mond csak-
-Ha vanaheimbe el megyünk akkor mi fog ott rám várni?- kérdeztem kicsit félve hisz féltem az egész dologtól.
-Nyugodj meg semmi rossz nem vár ott rád de tudod mit a napokban el utazunk és akkor már ott is maradunk a hazánkban.- erre a ki jelentésére még jobban el kezdtem félni. Féltem hogy mi lesz ott vagy hogy egyáltalán helyt fogok tudni ott állni rendesen mint hercegnő.
El köszöntem apámtól és el indultam a szobámhoz ahol Lokival talalkoztam.
-Szia Loki-
-Szia-
-Beszélhetnénk?- kérdeztem Lokitól
-Igen-
-Szóval Apám azt mondta hogy a napokban el utazunk vanaheimbe de én nem érzem hogy mint hercegnő helyt tudok állni és ebben kérném a segítséged-
-Oh- mondott először csak ennyit- hát mindent meg teszek hogy egy ilyen szép hercegnő helyt tudjon állni.- mondta és nagyon meg lepődtem hiszen nap közben még totál bunkó volt velem most meg mint eddig kedves.
-Köszönöm- mondtam és meg öleltem.
-Most viszont menjünk aludni mert holnap korán kezdjük a tanításod- mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Jó éjszakát Loki- mondtam mosolyogva
-Jó éjt neked is- mondta ő is mosyogva!? Na ez már tényleg furán ért a napközben történtek után de jól esett.