Új esély

4.

A rendőrségtől voltak egy illetőnek a lakcímét és tartózkodási helyét kéne klekövetnem. Na de most megyek anyáékhoz beszélgetni.
Mikor beakartam menni a szobába Niallék apáról beszéltek.

- És mikor? Kérdezte anya.

- Már egy éve, hogy beteglett.

Mi apa beteglett egy éve? Kérdeztemagamtól.

- Hali. Végeztem itt vagyok.

- Oh szia hugi. Mondta Niall.

- Miről beszélgettek?

- Fúú... Apáról.

- Mi van vele?

- Beteglett és a multhéten meghalt.

- Oh. Nagyon nem lep meg. Ugyanis mindig csak piált és cigizett meg persze kártyázott. Nem csodálom.

- Mi nem is vagy kiakadva? Kérdezte a bátyám.

-Nem. Kéne? Kérdeztem egy kicsit feszült hangon.

- Kicsim de azért mégis csak az apád.

- Anya nem erdekel! Elhagyott minket lecserélt! Elhatározta hogy mi már nem kellünk neki! Leszarom ,hogy meghalt .
Ja és a temetésre semegyek el! Jelentettem ki és azzal a lendülettel le is huppantam egy fotelba.

- Értem. Mondta anyu de egyáltalán nem volt megbántódva.
Tudjátok mit! Mennyünk el fagyizni .
Úgyis éjjfélig nyitva van még egy csomó fagyis.

- Oké! Mondtuk kórusban.

...

Niall hazament és én eltettem magamat holnapra.

Másnap anyát kikisértem a reptérre, hazajöttem és összepakoltam a holmimat. Nemsokára Niall meg is jött.

- Szia Bella. Elkészültél? Kérdezte vigyorogval.

- Igen, már csak be kell zárnom a házat és elmennem Jennáért a kozmetikába.

- Jennáért elmehetnénk közösen is . Na mit szólsz ?

- Benne vagyok. Mondtam magabiztosan.

Miután bepakoltam a kocsiba és bezártam a házat elindultunk a kozmetikába.
Utazás közben rádiót hallgattunk és egy bicit beszélgettünk.

...

- Itt is vagyunk. Mondtam.

-Oké akkor én itt kint mevárlak.

- Jó

Bementem a kozmetikusgoz és köszöntem Klárának aki épp most pakolt el.

- Neked is szia. Tessék kész is van ez a cukiság , nagyon ügyesen tűrte a fürdetést ,az igazításokat és a köröm vágást is.

- Ennek örülök, na de akkor tessék itt a pénz mi meg mentünk.
- Gyere Jenna! Csettintettem kettőt és az én gyünyörű Dobbermannom már mellettem is volt.

Mikor kifelé mentünk a bátyám pont háttal volt nekünk úgy hogy nem volt mit tenni hozzászoltam.

- Itt is vagyunk. Hátranézett és megakadt a kutyán a szeme.

- Jesszus! Ez ez a tied? Nem fog megharapni? Jó nagy.

- Igen az enyém és nem fog megharapni. Amúgy ő egy volt katonaságnál szolgált kutya. Azaz egy vaterán.

- Mi történt vele? Kérdezte kíváncsian.

- Meglőtték és meg depressziós is lett .

- Akkor hogy kerülhetett hozzád?

- Az egyik ismerősömé volt de egy Iráni bevetésen életét vesztette és a kutyája nagy traumán esett át . Bent pedig nem volt hajlandó enni ,inni és mozogni. Sajnos azt a döntést hozták meg ,hogy elaltatják . Na és itt jövök én a képbe ugyanis amikor az ismerősöm temetése volt a kutyát is elhozták . A ceremónia lezajlott de eén akkor még nem tudtam ,hogy ő egy instabil állapotú kutya és odamentem hozzá.

- Milett miután odamentél hozzá? Kérdezi kíváncsian.

- Semmi az égegyadta világon semmi.
De amikor hirtelen rámosdítottak ,hogy hadjam békén azt a dögöt. De abban a pillanatban olyan dolog történt amire senki sem számított. A kutya a védelmemre kelt és beált elém morogva. Azóta folyton fédelmez .

- Ja akkor így lett a tied .

- Jap, azt az eset után felajánlották nekem a kutyát és persze amint láthatod magamhoz is vettem és azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
De nem gond ugye ha ő is jön?

- Nem elfér a házba meg bejöhet ,ha szobatiszta.

- Köszi és nyugi az.

Beültünk a kocsiba és elindultunk a fiuk szállása felé. Meg beszélgettünk egy kicsit a kocsiban de minél közelebb értünk annál fusztráltabb lettem.

Mikor odaértünk nagyon de nagyon feszült lettem ,amit Jenna meg is érzett.
Vajon hogyan fognak fogadnni a srácok? Egyáltalan megismernek ?Vajon még szeretnek vagy megutáltak a nevem megváltoztatása miadt ? Vajon még kedvel ő ?
Csak ezek a mondatok cikáztak a fejemben.
Niall rámnézett és mikor kiszáltunk azonnal megölelt és azt mondta.

- Én veledleszek mindvégig és adott egy puszit a homlokomra.