ఌ︎𝚅𝚎́𝚐𝚣𝚎𝚝𝚎𝚖ఌ︎

4

Az ellenfelemmel, Xavier Panksal a ringben álltunk. Mindkettőnk tudta, hogy itt csak egy nyerhet. Vagy ő vagy én. Most se mutattam ki, hogy félek hisz miért is kéne?! Tudom, hogy menni fog, hogy tudom és megtudom csinálni! Mindig ez volt a mottóm minden helyzetben és most is ez lesz! Mi értelme van harcolni, ha folyamatosan azt sugalljuk magunkba, hogy nem fog menni? Na ez az, hogy semmi!

Xavival úgy ütöttük egymás ellenfeleit a ringben mintha azon múlt volna minden...

Legalábbis nekem a bizonyítás ideje... Annak az ideje, hogy végre méltó ellenféllel játszhatok, hogy megmutathatom a sok éves múltam. Hisz ebből áll az életem... de ha nem is menne, sosem adom fel! És puff, egy gigantikus erejű pofon...

A fejem ettől a lendülettel vehetett egy 180 fokos fordulatot, de a látvány, ami lekötötte figyelmem, mindent felül múlt... Egy gyönyörű szépség állt ott és rám emelte tekintetét. Elvesztem abban az elbűvölő kékségben. Éreztem ahogy összekapcsolódtunk, hogy egy pillanatra eggyé váltunk. Már több éve nem éreztem ilyet. De reménytelennek hiszem... Tán azért mert túl csodás ahhoz, hogy ezekkel a kezekkel megrontsam... Hogy hozzá érjek... Hogy egyáltalán kiejtsem a nevét, amit nem is tudok... És ilyet is csak évekkel ezelőtt éreztem mikor...

13 évvel ezelőtt

-Logan csak gondolj bele-áradozott legjobb barátom édes mázos szokásairól.-rengeteg csaj, pia és egy kicsike fű!-nevetett fel ínyencen mintha a világ legértelmesebb és legegyszerűbb dolgáról beszélt volna... Pedig az én 17 éves fejemnek ez rohadtul nem volt normális.

-De Xavier ennek mi értelme?- sóhajtottam fel megfáradtan. Ekkor még legjobb barátok voltunk, most pedig riválisok... pedig csak egy éjszaka volt, semmi több.

-Hát az haver, hogy végre valamit a farkaddal is kezdhetsz!-csettintett a nyelvével, majd nevetve tovább folytatta.- És hidd el, a csajok isteniek! Főleg mikor meztelenek! Na és a drog!-hallgattatja el nevetését.- Jobb ez mint bármi más!-és ezzel leugrott az erkélyemről majd szaladt a kocsijához, de előtte még visszakiabált, hogy vár. 

Májszaggatóan sokat agyaltam, végül úgy döntöttem, hogy vele megyek. Csak nem lesz semmi, nem igaz?!

Ekkor még ezt gondoltam

Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek. Szépen, a már megszokottan felöltöztem, majd elindultam. A házból már üvöltött a zene. Szóval ez az az utca...

Die street 69

Bementem. Már az ajtóban éreztem a töménytelen mennyiségű alkohol és cigaretta illatát. Kábít. Tovább mentem a hatalmas tömegben és néztem ahogy kortársaim szívják a tekervényüket és isznak. A lányokon már semmi ruha nem volt szinte mikor Xavier elkapta a kezem és magával rántott. Egy ismeretlen lány állt ott szorosan közel a barátomhoz. Xavier egyik kezével a derekát  fogta, másikkal pedig nekem intett. Be volt szívva akárcsak az illető mellette és az összes többi aki itt volt. Én ehhez nem voltam hozzá szokva . Minden időm az eddzőterembe a zsákoknál, a súlyzóknál és az egyéb erősítő tárgyaknál töltöm és egy kevés időt a gimiben. Sosem szerettem mikor ilyeneket láttam. Elfog tőle az undor. Ahogy a szőkeség ott talpalt Xavi mellet abba a csekély öltözetbe, elkezdtem azt érezni, hogy lehet velem van a gond. Hogy esetleg lemaradtam. Így mosolyt festve arcomra a konyha felé vettem az irányt és egyből lehúztam két égetett szeszesitalt, vagyis whiskyt. A friss és új íz marta a torkom, de később elviselhető lett, mikor már vodka narancsot ittam. Pezsdített. Aztán bevonultam a tömegbe. Az ital teljesen elbódított. 

Önfeledt lettem. Sorra csókoltam a lányokat, szívtam és élveztem mindent. Folytatva soraim, egyik másik után egy érdekes illető ajkait pasztáztam. Felfigyelve az édes szépségre, barátom lány tagját vettem észre. Erősen belém kapaszkodott, mint egy kisgyerek és vonszoltatta magát. Az ital eszméletvesztés hatása miatt nem is igazán tudtam mit tenni, így hagytam, hogy a lépcsőn túl egy kisebb szobába fedetlen testünk látszódjon...

 Csak egy éjszaka... csak pár óra

Vágyakozni kezdtem. Ismeretlen volt, hogy van ilyen is. Puszta és takaratlan teste fellobbantotta fantáziám rejtett bugyrait, így merevedést okozva nem is kicsi férfiasságomnak. 

Csak egy éjszaka... Csak két óra

Szépen lassan az ágyra fektettem. Testét forró csókokkal leptem be, néhol meg-meg szívva, ezzel foltokat hagyva rajta. Közben lent már úgy álltam mint a zászló. Mellein végig cikkáztak a szemeim, majd markomba vettem. Isteni érzés volt. Aztán a már ágaskodó részéhez érintettem nyelvem, nyalni, szopogatni kezdtem... Ez így ment egy ideig, miközben ujjaimmal a nőiességében áskálódtam...

Csak egy éjszaka... csak egy óra

Mikor már mindketten készen álltunk, nem bírtam tovább. Erőszakosabb és türelmetlenebb lettem. Egy szép s mély lökéssel belé csúsztam. Annyira keskeny volt, annyira feszes, hogy álló tagom lehet nem bírja sokáig. Mély és erős mozdulatokkal ki és be cszúszkáltam benne. Hangja a legérzékiebben ütütte fülem, ezzel arra késztetve, hogy gyorsítsak.

Csak egy éjszaka... csak pár pillanat

Közel jártunk a gyönyörhöz. Élvezetes volt, és felemelő, hogy ebbe a kis alagútba én törhettem be először. Megrontottam. Csodás volt látni, ahogy teste ívesen megfeszül és átéli a gyönyört... Ahogy én is...

Majd nyílt az ajtó és belépett rajta Xavier. Rémült arcát ideg vette át. Feje elvörösödött, és a szeme is véres volt. Én rögtön kihúztam magam a barátnőjéből, de felém indult és bevert egyet. Émelyegni kezdtem. Ott feküdtem a hideg padlón pucéran a legjobb barátom által.

-És jegyezd meg Hunter!-magasodott felém majd feltette mutatóujját-Ezért leszel te mindig vesztes!- és azzal elmentek. Én ott maradtam, és azóta ez vízhangzik a fejembe.

Most

És folyamatosan csak őt néztem. Elöntött egy olyan érzés, hogy mostmár van kiért. 

És aznap az én nevem lett kiáltva a közönségtől...