Nem Tudom Meddig, Vagy Mikor Láthatlak Még (Tommyinit X Reader)

Wilbur lehet kicsit féltékeny

Sötét volt. Körbenézett. Tommy nem volt az ágyában. Az ajtó résén át halvány fény szűrődött be. Annyira halvány hogy biztosan nem a folyosóról világított. "Talán a konyhából jön" Wil ekkor lassan szétnézett megint, majd felpattant és az ajtó felé kezdett el baktatni. Kinyitotta azt. Nyikorgott, nem volt vészes. Hallható de nem zengte be az egész lakást. Kilépve megbizonyodhatott arról hogy igaza volt.. Tényleg a konyhából jött. A lépcső tetejéről már làtta a Tommy-t.. Egy pultnál ült. Felette egy kis lámpa ami csak annyira volt elég hogy őt megvilágítsa. Őt és a lányt. Mind a ketten édesen vigyorogtak egymásra, miközben csemegézték azt mit a többség nem tudott volna eddig meghagyni. Megint ez a borzasztó érzés.

-Köszönöm hogy megvártál- Nézett fel a lányra Tommy nagy kerek, csillogó szemeivel. A lány kissé kipirosodott mit a félhomályban Wil alig làthatott.

-Persze.. Együtt akartuk csinálni is.. De.. - Sóhajtott - Sajnálom.

-Kérlek (y/n)- Tiltakozott a fiú. - Ennek semmi köze Tubbo-ékhoz! Csak bealudtam.. Ennyi az egész. - Emelt szájához egy újabb falatot. -Mondjuk amiért Wil-el egy szobába kellet ébrednem.. Na azért te vagy a hibás. - Bólogatott szemeit lehunyva.

-Hehe~ - Nevetett kínosan a lány, majd finoman elmosolyodott. - Több időt kellene Wilbur-rel töltened.. Borzasztóan törődik veled.

-Ha? Hogy érted? - Kapta fel fejét még mindig kiskanállal a szájában.

-Komolyan Tommy? Még te sem lehetsz olyan ostoba hogy nem tűnik fel- Rázta meg enyhén a fejét, és csak szélesebbre húzta mosolyàt- Azért maradt csak itt hogy vigyázzon rád.. Aggódott.

-Hmm ez.. Ez kedves- Hangjába csalódottság hallatszott. - De nem hiszem hogy félnem kellene tőled. Előbb fal fel egy cápa Afrika közepén mint hogy árts nekem.. Még akkorsem tudnál ha akarnád!- Húzta fel arogánsan orrát. A lány felállt és mérgesen az asztalra csapott.

-Hé! Vagy kétszer olyan erős vagyok mint te!

-Bizonyítsd. - Vágott vissza pimaszul. Erre a lány közelebb lépett Tommy-hoz- melyre a fiú ösztönösen összehúzta magàt,-és székestül felkapta. -OKÉ OKÉ! TE NYERTÉL TEGYÉL LE! - A lány nem tiltakozott. Nem volt szuper erős, ezért kissé szuszogott.

-Persze Wilbur ilyenkor nincs itt hogy megvédjen nem igaz? - Pimaszkodott ezúttal a lány. Bár ezen a szinten már inkább flörtölésnek lehetne nevezni.

-Én és Wil olyanok vagyunk mint a testvérek.

-Ne mondd ezt.. Sírni fogok. - Ekkor mind a ketten a lépcsőn álldogáló fiúra hegezték tekintetük, ki éppen lassan, de komótosan vette a fokokat lefelé.

-Oh! Wilbur! Szedek neked is egy adaggal- Lépett a hűtő felé de Wil rászólt.

-Nem kell hagyd! - Mondta és helyet foglalt Tommy mellet. A lány megállt majd ő is lehelyezte sejhaját a fiúkkal szembe. Csönd.. Csönd csöncs csönd... Idegörlö csönd. Még a kanalak sem koppantak.

-Szóval.. Ti most.. Hogy vagytok? - Bukkant ki végre Wil száján a kérdés mely napok óta zaklatja. A másik kettő egymásra nézett. Nem mertek semmit sem mondani. Arra vártak hogy a másik döntsön.

-Barátok? - Tétovázva bár de kimondta Tommy, egész végig a lány arcát fürkészve. Vajon hogy reagál? A lány édesen elmosolyodott majd Wilbur felé fordult.

-Igen.. Barátok !Egyenlőre! - Húzta fel szemét pimaszul. Tommy arca röktön vörössé változott, mire (y/n) kuncogni kezdett. Tommy áthajolt a pulton hogy arca közelebb legyen a lányéhoz. Össze akarta érinteni ajkaikat, de Wil ott volt. Nem tehette. Szóval enyhén megpöckölte a lány homlokát. Sikeres küldetés. Most már mind a ketten almának állhatnának. Wil hogy meg nem mondjam imádta a gyertya tartó szerepét. Féltékeny volt.. Ezt jól tudta.. Nem most jött le a szélvédőről, érzett már ilyet. Nem akarta elveszíteni a legjobb barátját. Még csak pár napja lóg a lánnyal, és már is ignorálja Wilbur-t. Mi lenne ha ezek ketten járni kezdenétek? Wil letekintett az asztalra. Szégyellte magát. Tommy előző szerelmével segíteni akart, de akkor még nem fogta fel mit is jelent ha a "legjobb barátjának" van valakije.. Tommy tényleg olyan neki mint a kistestvére.. Ez volt a másik.. Ha barátnőt szerez.. Bele kerül egy kapcsolatba.. Egy KOMOLY kapcsolatba.. Az nem valami olyasmi mintha felnőne? Hisz.. Ha elbír egy ekkora kihívással. .. Tommy felment az emeletre összepakolni.. Csak hajnali 4 volt, de már is menni akart.. Nem akarta tovább zargatni a lányt. Wil ez idő alatt egy centit sem mozdult. Ketten maradtak..

-Wil.. - Szólt a lány de Wilbur túl mélyen volt elmerülve gondolataiban. Csak (Y/n) ölelésére rázódott ki. - Wil.. Minden rendben lesz.. Nem veszem el Tommy-t. - Wilbur szemeiben könnyek gyülekeztek, és épphogy csak nem hulltak le. Miért érti őt ennyire? Tudta.. Biztos volt benne hogy ez nem így lesz, de megnyugtatta hogy legalább egy borzasztóan törődő ember miatt fog ez bekövetkezni. Felpillantott és a lányra mosolygott.

-Én azt hiszem megyek. - állt fel.

-Biztos? Nem reggelizel? Kávé? Tea?

-Igen. Rendben leszek.. Kérlek.. Mondd el Tommy-nak hogy leléptem. -Nézett vissza az ajtóból.

-Persze ez csak természetes. - Wilbur ezzel kilépett a az ajtón. A Nap épp hogy kelt fel. Sugarai lágyan világították meg a tengert. Nedves volt a levegő.. Sós.. " Reggel illat" tudatosította magában Wil. Bár nem igen illet e kifejezés a látvány szépségéhez. A víz viszonylag fent volt.. Majdnem a standoknál. Wilbur még utoljára egy pillantást vetett a tengerre mielőtt elindult volna . " Szép.. Szép de sohasem nyugodt. " pont mint a szerelem.