Nem Tudom Meddig, Vagy Mikor Láthatlak Még (Tommyinit X Reader)

A Ruha

(Y/n) Alig tudta megállni hogy bele ne sikítson a telefonba. Még így is magasabb hangon beszélt. Persze nem ő tehetett róla. Maga is szánalmasnak talàlta, de tudta hogy nem is tudná megàlni. Mégis megpróbálta. Azon gondolkodott hogy a fiú valaha hallotta e a normális hangjàt és igen. A kávézóban, mikor a lány énekelt. Így visszagondolva igen kínos volt szàmára. Elmosolyodott ahogy visszagondolt Tommy fejére miközben lágyan énekli a dalokat, az üvöltő (y/n) mellet. A hangja finom.. Kellemesen szólt. Nehezen lehetett volna elhinni hogy nem jár énektanárhoz. Gondolataiban a fiú elkapta kezét. Magához közelebb húzta, a fiú leheletét érezte ajkán, de az sosem ért össze.

-Jóreggelt (y/n) - Hallotta meg a fiú hangjàt. Persze Tommy gondolkodott azon hogy nem ébreszti fel a lányt, de egy ilyen "prank"-et nem tudott kihagyni. - De megeshet hogy csak csábította a gondolat hogy a lány az ő hangjára kelljen. (Y/n) felriadt. Az órája felé pillantott. "8:11".. Reggel van... Pár másodpercig csak bámult mereven az órára mint egy kutya az éppen elkotott mókus élettelen testére. Meglepődés, elemzés, majd rájött mit is tett.

-Bealudtam? - dörzsölgette szemeit.

-Mint a sicc!

-Miért nem ébresztettél fel? - Dőlt vissza az ágyába. Nem tudta mikor aludt el de a tányérja melybe az " isteni" rámenje volt a földön hevert kiborulva. Kellet neki az ágyban ennie. Emlékezett ahogy a kész étellel feljött, befeküdt az ágyba miközben Tommy éppen a családjáról magyaràzott. Például hogy egy egy stream-je után édesanyja leültette, és világmegváltóan magyarázta hogy kell beszélni, vagy bánni a hölgyekkel. Kiemelte hogy volt egy olyan alkalom mikor anyja meghallota azt kiabálni hogy "lets speedrun this b*tch" (speedrun-oljuk le ezt a k*rvát) és vagy egy órát magyarázkodott miatta. A kis éljeli lámpája is úgy maradt. Ekkor jutott eszébe hogy ő fogja fizetni az áramot is ebben a két hónapban, és egyre szomorúbb volt ránézni arra az igen kis csinos, kopott barna szímű díszre. Felé nyúlt hogy lekopcsolja azt de-

-Szóval? Mikor mehetek át? - (y/n) annyira meglepődött hogy abban a szent minutumban amint hozzáért volna a láncos kapcsolóhoz azonnal le is esett az ágyról, egyenesen orrára. Tommy meg akarta kérdezni hogy jól van e, de a lány gyorsabb volt.

-VÁRJ! TE EZT KOMOLYAN GONDOLTAD? - Beszélt a kelleténél hangosabban, mégsem haragosan. Inkább hitetlenül.

-A-ahmm i-igen.. Azt hiszem! - Tommy megijedt hogy (y/n) esetleg illetlenek fogja tartani. Szemeit lehunyta és úgy vàrta a làny hangját azt ordibálva hogy " Nem te fura perverz" vagy valami hasonlót.

-V-VÁRJ MIKOR JÖSSZ?! ÚR ISTEN KUPI VAN! Gyorsan össze kell takarítanom. VAN VALAMI AMIT ENNÉL?! Ja várj.. Nem együtt fogunk főzni.. Vegyek valamit? Vagy menjünk együtt? Vagy megveszek mindent amég ide érsz! -Kapkodott össze vissza a lány. Sosem azt teszi amit Tommy hiszi hogy tenni fog. Valahogy annyira más. Idiótább, kis buta... Valahogy ez mégis tökéletessé teszi őt.

-Ho ho ho! Kislány! Nyugalom! -Nyugtatta. - azt sem tudom hol laksz. Találkozzunk 9:15 kor a bolt előtt ahol előbb találkoztunk?

-I-Igen! - szólt bele ujjongva a lány.

-akkor egy óra múlva.! Byeeee~~~~- nyújtotta el Tommy az elköszönését mély, csábos hangon. Egyértelmű volt hogy csak szórakozni akart a lánnyal, és hiába volt ennek (y/n) tudatàban, nem bírta megállni. Feje rubint vörös lett. Mint a víz a téli hidegben megdermedt. De egy jégdarabbal ellentétben (y/n) teste és teljesen meleg volt. És persze nem 100° volt a forrás foka. A lány el se tudott köszönni mert a fiú szinte azonnal letette. A lány csak ült.. Nézett továbbra is maga elé. "Tommy ide fog jönni" hirtelen arca majd szétfeszült az arcán húzódó mosoly miatt. Felpattant és nekiállt hevesen öltözködni. A tegnapi ruháját, melyben sikeresen sikerült elaludnia ledobta magáról. A farmer vörös nyomott hagyott derekán, de (y/n)azonnal el is feledkezett róla, felkapott egy másikat. Majd megállt.. Lehet.. Vehetne fel valami csinosabbat. Volt egy rózsaszínes szoknyája.. Ingje.. És egy szüre pulóvere amit rávehetne. Egy világos rózsaszín masni.. Nem szerette az ilyesfajta ruhákat. Sőt! A rózsaszínt sem. De a családtagjai buzdították arra hogy ezt is rakja el.. És most itt lenne az alkalom hogy hordja.. Felvette.. Csinos volt. Nem szerette a puffos vállát a ruhának.. Sőt ami azt illeti zavarta. De nem volt olyan vészes.. Lassan a masnit a hajába tűzte.. Tényleg jól állt rajta.. Nem számít milyen alakja volt.. De.. Kínosan érezte magát.. Mi van ha a fiú nem fogja így kedvelni? Ha gyerekesnek találja.. Bár ha e miatt ott hadja, vagy nem beszél vele felesleges is lenne vele ismerkedni... Győzögette magát a lány. 9 óra volt. Leindult a lépcsőn. A konyhába lépett és előszedett egy kiflit, majd azzal a szájában indult útnak.