Evening Forge -Gazdagok és szerelmek

1.

Evening Forge leggazdagabb és legelőkelőbb házában...

1.

- Nem. Nem, és nem! –pattantam fel hirtelen a fotelból – Nem vagyok hajlandó férjhez menni!

- Drágaságom, ezt nem te fogod eldönteni. – felelte a nagymamám teljes nyugalomban miközben a csészéjét nézegette – Már elrendeztük. Hozzá fogsz menni Axel Fon Mcnalty-hoz, ha tetszik ha nem. Amúgy is már bőven korban vagy. Már régen férjezettnek kellene lenned.

- Huszonhárom éves vagyok! –háborodtam fel – Még bőven ráérek férjhez menni! És nem fogtok rám kényszeríteni egy házasságot!

- Édesem. – mosolygott rám édesanyám – Ez nem kényszer. De ez a legjobb döntés mind a kettőtöknek! És tudod jól, hogy apád legfontosabb üzlettársa Axel édesapja, Nolan Fon Mcnalty. Axel is már jóval túl van azon a koron, amikor nőül kellett volna vegyen valakit. Így hát apád és Nolan leültek tárgyalni, és döntöttek. Összeházasodtok!

- Hogy tehettétek ezt?! –szűrtem a fogaim között féktelen dühvel – Egy elrendezett házasság? És mi van a szabad döntés jogával? Mi van a személyiségi jogaimmal? Nekem ebbe nincs is beleszólásom? Hogy lehetettek ennyire gusztustalanok?

- Elég ebből! –dörrent rám a nagyanyám, és én összerezzentem a hangjától – A családunk évszázadok óta követi ezt a hagyományt. Elrendezett? Igen, az. Mégis meddig akarsz még várni? Amíg teljesen megöregedsz?

Nem feleltem, de farkasszemet néztünk egymással. A szürke szempár belefúródott az enyémbe, és mint gyerekkorom óta mindig, fogva is tartott. Szigorú volt, és ellentmondást nem tűrő. A nagymamám egy igazi nemesi család feje. Tökéletesen illett a szerepébe, a kiegyensúlyozottságával, kimértségével és ridegségével. Mindenki tudta, hogy ő a családunk igazi vezetője. Nem édesapám, ahogy azt szerették volna elhitetni mindenkivel. A családunk évszázadokkal korábbra nyúlik vissza. Egészen a letelepedésig, ugyanis Evening Forge-ot az őseim alapították. Így mi vagyunk a legrégebbi család itt. Na meg Fon Mcnalty-ék. Ők nem sokkal utánunk érkeztek, és egyességet kötve a szépapámmal, letelepedtek mellénk. Ez az üzleti összetartozás azóta is, generációról, generációra száll. A Fon Mcnalty családban Axel az örököse a birodalomnak, mivel ő az első szülött fiú gyermek. A mi családunkban a legidősebb bátyám, Henry örökli édesapámtól. Hála az égnek én az öröklési sor legvégén vagyok, mivel én születtem utoljára, a négy bátyám után. És én ennek felettébb örülök.

- Már így is eleget eltűrtünk neked! A lázadozásaidat, a kiingásaidat! –folytatta kimérten – Az állandó dacolásodat! Te vagy az egyetlen lány gyermek a családban! Neked kellene, a legnagyobb tiszteletet mutatni a családunk és a többi nemesi család iránt! A te feladatod lenne, hogy a legmagasabb rangú és legelőkelőbb férjet találj magadnak! De te mit teszel ez ügyben? Semmit! Még a bálokon, estélyeken, vagy vacsorákon sem vagy hajlandó megjelenni! Ha pedig mégis, akkor sem viselkedsz a rangodhoz méltóan.

Nyelnem kellett egyet, hogy ne szólaljak meg. Iszonyú dühös voltam, annak ellenére, hogy igazat mondott. Utáltam a nemesi családhoz tartozni, és utáltam a nemeseket is mert unalmasak, sekélyesek és felszínesek voltak. Csak a saját és mások pénze érdekelte őket, amitől nekem fel fordult a gyomrom. De ezt nem akartam a nagymamám képébe vágni, mert azzal csak rontottam volna a helyzeten.

- Ezért hát inkább hálásnak kellene lenned, az édesapádnak, meg Mr. Fon Mcnaltynak, hogy elrendezték, és biztosították a jövődet.

- Köszönöm szépen. –feleltem gúnyosan és karba fontam a kezem.