Kisértések tengerén

2.

Remegve bújok asszonyom karjaiba s csak csendben hallgatom a körülöttem levő hangos zajokat. Csak ülök ott megdermedve a történtek miatt es védve magam a saját hibáimtól. Úgy ülök mint a báránybőrbe bújt farkas es nézem a prédám megdermedt, vérbefagyott testét. Végülis akarva akaratlanul de megúsztam... Miért is haragítanám magamra a nagyságos asszonyt? Pedronak meg már úgyis mindegy.
A méltóságos asszony mindigis nagyon kedves volt hozzám, olyan volt mintha a meg nem született lánya lennék. Mindigis felnéztem rá. Ő egy csodálatos asszony. Carla. Nem érdemelt ilyen férjet, aki ott csalja a bejárónővel ahol csak tudja. Bizony! Nem először történt ilyesmi. Velem sem először. Talán fél évvel ezelőtt lehetett amikor már nem bírt magával a nagyságos úr és hosszú kínzásai után először rám vetette magát.
A drága Pedro nemsokkal érkezésem előtt tett fogadalmat drága feleségének hogy többé nem lesz hűtlen hozzá s mégis pár hónap alatt a tenyeremből evett.
Szóval igen... sajnálom Carlat. Mert aki nem akar menni azt még az ördög sem viszi el.

Én tulajdonképpen csak bebizonyitottam hogy mennyire nem lehet a nagysagos úrban megbízni. Carla egy csodálatos nő. Nem érdemelt volna ilyen férjet. Carla olyan mint egy istennő! Fenékig érő szőke haj, pisze orr, vérvörös telt ajak. Amikor a szemébe nézel olyan, mintha épp az óceán közepébe ugrottál volna. Karcsú derekú és paratlan idomú előkelő hölgy. Hangja akár egy angyalé. Simogatása gyógyszer a szívnek.
Tényleg sajnáltam őt!
Amikor a rendőrök már legalább egy órája helyszineltek, az egyik odajött hozzám megkérdezte jól vagyok e? Halkan valaszoltam - Igen! Majd kiküldött mondván hogy csak a feleséggel akarnak beszélni amit mas nem hallhat. Kimentem az erkélyre rágyújtani.

A nagyságos asszony nem igen kedvelte amikor néhanapján dohányoztam de szerintem most megérti. Két három füst volt talán még a cigarettámból amikor megjelent mellettem Lupita. Középkorú kicsit molett vörös hajú nő.
Kivette a kezemből a cigarettát majd beleszivott és önelégülten nevetett.
-Szóval csak sikerült valahogy kicsinálnod azt a szemetet..
- A nagyságos asszony tette nem én.
- Hát mindenesetre köszönöm! -eldobta a cigarettavéget és tovább készült indulni.
-Várj! Miért is nekem köszönöd meg? Egyáltalán miért köszönöd meg?

Lupita visszanézett rám és csak annyit mondott " Ezt a munkát könnyű volt elvégeznem" aztán tovább haladt.
Utána mentem volna de Carla épp akkor lépett ki a dolgozó szobából és rögvest a karjaimban kötött ki. Úgy zokogott mint egy kisgyerek akit elválasztanak a szüleitől amikor azoknak dolgozni kell menni. De hát nem is szerette Pedrot. Pedro sem őt. Az egész érdekházasság volt tudtommal. Vagy talán mégsem? Úgy döntöttem jobb nekem ha nem kérdezek rá.
Carla lassan lassan megnyugvást talált a vállamon, majd letörölte könnyeit, karon fogott és elindultunk az ő hálószobája felé.
Bementünk a szobába. Megkért hogy üljek le az ágyra, megtettem. Egy talpas pohárba minőségi bort öntött, egy másikba magának whiskeyt. A bort átnyújtotta nekem és óvatosan koccintott majd alaposan meghúzta poharát. Nem sokkal később újra töltötte és megint újra. Még sokaig ment ez igy majd leült mellém és óvatosan rátette a kezét a combomra.

-Csak azért mentem bele ebbe a házasságba hogy lehessen törvényes gyermekem. Akit jó körülmények között tudok majd nevelni. Miután osszeházasodtunk mondta csak el hogy nem lehet gyereke. - mondta, s megint könnybe lábadt a szeme.
Ekkor borzalmas érzés fogott el. Itt jutott eszembe hogy legalább 3 hete késik.