Kisértések tengerén

11. (Emlék) +18

1998 ban vagyunk. Még Phoenixben, ahol épp Benjaminnal, a helyi maffiafőnök fiával randevúzom. A nap épp lenyugodni tér. Egy eldugott kis étteremben várjuk vacsoránkat, tekinteünkel egymást fürkészve. Az asztal alatt a lábam már az övé közt cikáz s mindketten kapkodunk a levegőért. Érzem, ahogy egész testem átjárja a vágy s legszivesebben itt helyben tépném le tejfehér testéről a ruhát, amit ugye nem lehet és ez csak jobban beindít. A pincér elénk teszi az ételt, de mégcsak meg sem köszönjük olyannyira el vagyunk már szállva a fél órával ezelőtt elszivott marihuánától. Ben fölészagol a bolognai spagettinek amit ő rendelt, majd az illatok mámorában falatozni kezd. Én nem követtem a példáját, inkább a székem közelebb húztam az asztalhoz, kicsit lejjebb csúsztam rajta, hogy jobban elérjem őt. Folyamatosan izgattam. Nem akartam, hogy megfeledkezzen kis játékunkról a a vacsora miatt. Ő kéjes vigyorral valaszolt, nagyokat nyelt, majd egy falatnál megàllt. Rám nézett bosszús, de mégis csillogó szemekkel s szinte ellökte magától az asztalt ugy állt fel mellőle. Elkapta a kezem, felrántott engem is és csak vitt egész az illemhelységig. Bevitt a férfi mosdóba, megtépte kicsit fekete testhezálló ruhám épp csak a combomig, majd föltűrte rajtam teljesen a hasam közepéig. A fehérneműm egyenesen leszaggatta rólam -elégedett nevetés és  nyögések keveréke volt a válaszom. Ben a két combom alá nyúlt, föl húzott magára és belém hatolt. Hangos morgásokkal társította gyors es erőteljes mozgását, míg végül lassan leengedett, megfogta a kezem, a kellő helyre irányította, hogy én fejezzem be amit elkezdtünk. Meg volt szokva, hogy minden csak körülötte forog, igy ez neki teljesen normális volt. Próbáltam a lehető legjobban osszeszedni magam, hogy aránylag szépen kinézve lépjek ki a mosdóból, de kócos hajam és feltépett ruhám úgyis elárultak. Elpirult arccal, Ben kezét fogva léptem végül ki. Visszaültünk az asztalhoz, ő befejezte a vacsorát, nekem már nem volt kedvem enni. Helyette megittam a nekem kitöltött, kissé már langyos borom és illedelmesen vártam. A számlát vártuk,  amikor két fekete öltönyös pasas jött be az étterembe, egyenesen a mi asztalunkhoz irányulva. Az egyik belesúgott valamit Ben fülébe, a másik karon rántott, felemelt a szekből és a kijárat felé ráncigált.
-Jelenésed lesz kishölgy! - mondta gúnyosan a verőember aki már az autoba tuszkolt befelé.- A főnök látni szeretné azt, aki miatt a fia hanyagolja a teendőit.- ezzel lökött rajtam egy utolsót, majd beszállt mellém. Ben az anyósülésbe ült, hátra nézett s próbált megnyugtatni tekintetével, de nem sikerült neki. A bőröm alatt éreztem, hogy ebből bizony nagy baj lesz.....