Szerelmi játszmák

Szívtelen

Így pihenünk egy ideig. Millió kérdés volt bennem, de akkor csak egy érdekelt nagyon.

- Élvezted? – néztem fel rá.

Nem válaszolt csak lehajolt és adott egy újabb csókot, de nem olyat, mint eddig, vágy nélküli volt finom, szinte már-már érzelmes. Ekkor komolyabb kérdést terveztem feltenni, de ő nem hagyta, hogy belekezdjek. Letolt magáról és felállt az ágyról össze szedve alsóját és nadrágját felvette, majd a táskájához ment. Kocka hasa még mindig nagy hatással volt rám. A táskájába kotorászott picit majd elő vett egy füzetet.

- Tessék itt van a feladat. – dobta le az asztalomra. – Most már elmehetek „hercegnő"? (nehogy máshogy értsétek, hangját a lehető legnagyobb flegmaság töltötte el)

- Neked most mi bajod? – néztem rá értetlenül.

- Nehogy azt hidd már hogy csak mert meg akartalak dönteni még jelentesz is nekem valamit. – majd a legváratlanabb pillanatba fölém lépett ráfogott a nyakamra majd felhúzott kicsit adva egy csókot és visszadobott az ágyba.

Teljesen elvoltam hűlve, fogalmam sem volt róla mit akar vagy mit érez. Majd felvette a pólóját és pulcsiját, hátára vette a táskáját és szobám ajtaja felé vette az irányt.

- Azért köszönöm ezt a délutánt, - nézett vissza az ajtóban, majd egy ravasz mosolyt vetve rám- hála a makacsságodnak, te is megvoltál.

Ezzel kilépett a házból. Én teljesen elhűltem fogalmam se volt mit kéne mondanom vagy tennem. Igazából tudtam, hogy nő csábász, tudhattam volna mit akar, de nem sejtettem, hogy engem is akar. Most mihez kezdjek én is csak egy vagyok a sokközül. Ráadásul még utál is, még is hagytam neki. Borzalmas vagyok.

Mikor sikerült végre feldolgoznom valamennyire a történteket, felkeltem az ágyból és felöltöztem. Az asztalomhoz ültem, hogy megnézzem mi van a füzetben. Közben ránéztem az órára, ami 18:03-at mutatott. A laptopomon megnyitottam a feladatsort és a füzetét kémleltem. Teljesen ledöbbentem. A feladatok hibátlanul tökéletesen levezetve sorakoztak előttem. Mindet le ellenőriztem, de semmi hiba. Fogalmam se volt mit gondoljak borzalmasan összezavart. Úgy voltam vele jobb, ha elengedem és majd máskor próbálom meg feldolgozni. Még hét óra előtt kitakarítottam a szobám és úgy jöttek haza anyumék, hogy a történtekből semmi nem látszott. Az este további része unalmasan telt és elég lassan.

Másnap reggel kicsit jobban ébredtem viszont most még jobban rettegtem a sulitól, mint álltalában. Semmi kedvem nem volt a szemébe nézni, pedig elvileg közösen csináltuk meg a matekot. Na mindegy ezt meg kéne beszélni vele bármennyire is kerülném legszívesebben. De ha mást nem azt a matek órát még csak kibírom vele aztán lesz, ami lesz.

A suliba beérve a szokásos sarokban ültem le. Ő a folyosón a haverjaival röhögcsélt meg viccelődött. Eltelt az első 3 óra mire rávettem magam, hogy ideje lenne hozzá szólni. Nagy szünet volt, ami nálunk negyedórás. Ő a haverjaival, mint reggel a folyosón dumált és röhögtek. Oda sétáltam hozzá a háta mögé majd megszólaltam.

- Tudunk váltani pár szót?

A kérdésre hátra fordult, de mikor látta, hogy én vagyok lenézően nézett rám és ennyit vágott hozzám, „Húzz el te kis szajha". Majd visszafordult a haverjaival viccelődni. Én lesokkoltam ettől a megnevezéstől és majdnem, hogy sírva rohantam fel a 2. emeletre, ahol van egy olyan mosdó, amelyikbe szinte senki nem szokott járni. Leültem a sarokba és pityeregni kezdtem. Teljesen kiborultam. Ekkor hallottam, hogy nyílik az ajtó és valaki besétál. Gyorsan az egyik kabinba rohantam nehogy meglásson egy idegen sírni.