Lestrange és Potter?

{29. Rész | Furcsa megérzés}

-Kis Sárkány!-Kapta el James, Ruella kezét két héttel később. A lány éppen a könyvtártól tartott kifelé.

-Kérlek..-Próbált tovább menni, de a fiú magához rántotta. Ő könnyezve ölelte át a fiút.

-Shh, nincs baj.-Ölelte magához az alacsony lányt. -Gyere velem.-Hajolt le hozzá és szemeibe nézett. 

  Ruella aprót bólintott. Elfogadta James kezét és hagyta, hogy vezesse. Párszor el kellett bújniuk egy-egy üres folyosóra, de elérték a hetedik emeletet. Oda belépve egy hatalmas hálószobát láttak. A Lestrange lány szája tátva maradt a gyönyörű látványtól. 

-Szomorúnak és csalódottnak láttalak.-Állt mögé James és fejére helyezte az állát.-Gyere.-Magával húzta majd elvigyorodott. -Repül a sárkány!-Felkapta és a hatalmas francia ágyba dobta. Felé mászott és csiklandozni kezdte. 

-Ne ne!-Sikított nevetve.

  Órákig voltak a szükség szobájában. Csak ketten.. Élvezték, hogy senki sem zargatja őket. Ruella James mellkasára hajtotta a fejét és simogatta. A Potter fiú a vörös hajával játszott. Átlagos dolgokról beszélgettek és lazítottak. 

-Lassan mennünk kéne.-Nézett fel a zöldszemű.

-Nem akarok.-Gyűrte maga alá a lányt.

-Hidd el, én sem. Csak...

-Csak?-Igazította meg a szemüvegét és apró csókokat adott ajkára.

-Olyan furcsa megérzésem van...Mintha valaki vagy valakik, jönnének. De..De jó és nem rossz...De nem innét..

-Hogy érted? Ú menő lenne, ha a jövőből érkeznének.-Segítette fel a lányt.

-Kiket látnál szívesen? 

-A jövendőbeli gyerekeinket..-Hajolt le mögötte és eltűrte a hosszú vörös haját. Arcát kezdte puszikkal belepni.

-Igen? Lesznek olyanjaink?

-Hm. Egy egész kviddics csapat..

-Miből gondolod, hogy szülök neked egy kviddics csapatot?-Vonta fel a szemöldökeit.

-Mert szeretlek, imádlak..-Állt vele szembe és lehajolt hozzá. Ajkaira tapadt.

  Nem is számítottak rá, hogy ez a kis vicc, a jövendő béliekről igaz... S nem sokára meg is valósul. Vagy már meg is valósult?

_____________________