Aranyvérűek históriája

2.Fejezet Az utolsó vacsora

Alice leült csendben,a legmesszebbik székre Damon-től. Szerette volna minél jobban megelőzni az esetleges konfliktusokat,bár lehet hogy ez a távolság csak felerősítené azt.
-Tudod,nagyon felidegesítettél...-kezdte Damon,majd karba tett kezekkel meredt a lányra.
-Figyelj,Alice!-hajolt előre székében.-Tudom,hogy nem én vagyok a legjobb férj jelölt..-
-Hát tényleg nem.-mormogott Alice,mire a férfi látszólag igyekezett visszafogni magát,így végül vett egy mély levegőt,majd folytatta:
-..Viszont,ha úgy vesszük ez a kényszerházasság két oldalú.Hidd el én sem jó kedvemből foglak feleségül venni,viszont ez a helyzet,és ez ellen nem tudunk mit tenni.
Alice szíve mélyén tudta,hogy igazat kell adjon Damon-nek,hisz ez egyikük döntése se volt,hanem a pénzzé és a jövőé,mely által gazdagabbak lesznek az Aranyvérűek.

Aranyvérűeknek hívják a legnagyobb maffia csoportot New Yorkban, aminek a neve Golden Blood. Övéjük New York legnagyobb,legkeresettebb kocsmája,az O'neil,azon belül pedig szerencse játékkal foglalkoznak.Emellett prostikat futtatnak,pénzt mosnak, kábítószert forgalmaznak,és egyben termelnek.Egy szóval sok mindenben jártasak,és messze nyúl el a kezük. Utódról-utódra száll ennek a maffia csoportnak az irányítása,és ezt a feladatot David Monroe, Alice édesapja kapta,mikor az ő apja elvesztette életét.Viszont ahhoz,hogy tovább vezessék mindezt,Alice kénytelen Damon-el összeházasodni,hogy majd végül férjeként vihesse tovább a business-t,hiszen öt generáción keresztül férfi vezette a Golden Blood-ot,ezért sem léphet Alice az apja helyére,hiába az ő sarja,ez a hagyomány.Így hát fontos,hogy a házasság megtörténjen,másképp David halálával együtt az Aranyvérűek is odavesznek,és hogy ezt a végletet el kerüljék mindent bevetnének annak érdekében,hogy ez ne történjen meg.

-Tudom jól.-felelte Alice.-Viszont ez nem jogosít fel arra,hogy kezet emelj rám.
Damon csak hallgatott. Alice-nek fogalma sem volt mi játszódott le leendő férje fejében,viszont jól esett neki,hogy végre kimondhatta.
Ekkor hirtelen ajtó nyitás hangjára lett figyelmes Alice. Mikor odanézett a pincért látta,aki már tálcán kínált vacsorával érkezett.
-Mr.Brown,és Mrs.Monroe,a vacsora tálalva!
-Köszönjük!-szólalt meg a nagy hallgatásból Damon ,majd a fényesre tisztított pohárba öntött borhoz nyúlt,végül a pohár tartalma hamar eltűnt.
-Te nem iszol?-kérdezte a lánytól.
-Tudod jól,hogy nem szeretem a bort.
-Érdekes,pedig a nők nagy része szereti.
-Amúgy sem iszom alkoholt.
-Innen is látszik milyen fiatal vagy még.-jelentette ki Damon széles vigyorral az arcán.
-Nos igen...-szólalt meg ismét Alice.-Egy fiatal,aki mégis több mindent él meg,mint egy átlagos nő.
Damon arca elárulta hogy nem igazán tetszett neki ez a kijelentése Alice-nek.
-Muszáj neked mindig generálni a feszültséget,mi?-kérdezte hangjából hallhatóan elég ingerülten,bár próbálta nem kimutatni, több-kevesebb sikerrel.
-Ugyan,én csak az igazat mondtam.
-Szerintem meg jobban tennéd,ha most befejezed.-Damon egyre ingerültebbé vált,és ez a testbeszédjén is látható volt.
-Mert különben mi lesz?-kérdezte Alice akadékoskodva.-Megütsz?Vagy talán megerőszakolsz az asztalon?!
-NA MOST FEJEZD BE!-őrjöngve pattant fel székéből Damon,majd egy határozott,erős mozdulattal az asztalra csapott,aminek hangja végig visszhangzott a teremben.
-Tudod Damon...-szólalt meg Alice.-Az igazság az hogy egy forró fejű,agresszív,erőszaktevő vagy,aki élvezi hogy olyan lánnyal kufircolhat,aki nem tehet ellene semmit.-folytatta,miközben lassú léptekkel közelítette meg a férfit.-Mindenkinek játszod a szépet és a jót,miközben ezen falakon belül egy idegbeteg állat vagy.-hangja szinte már hisztérikussá vált.-Mondd csak,vajon képes vagy tükörbe nézni reggelente?
Válaszul egy pofon csattant a lány arcán.Még fel sem fogta a történteket,de egyik pillanatról a másikra mellkasa már az asztalhoz volt szorítva,arca jobboldalával együtt.
Szinte már csak Damon erős hangját hallotta közvetlen a füle mellett.
-Akkor jobb ha most valamit megtanulsz,kedves Alice...-felelte,miközben jobb kezével ruhája alá nyúlt.-Nem tartok a szobámban tükröt.
Alice érezte Damon ingerült mosolyát füle mellett.Tudta hogy mi következik,ahogy azt is,hogy ezt Ő provokálta ki,így inkább szorosan csukva tartotta szemét,felkészülve Damon következő mozdulataira.
Ám meglepetésére ismét ajtónyitásra lettek figyelmesek.A pincér volt az,aki mostanra értelmetlen,mégis félelemmel teli arcot vágott.
- E-Elnézést,nem kívánnak még...valamit?-kérdezte lepetten,próbálva figyelmen hagyni a látottakat. Damon ekkor levette kezét Alice-ről,majd megigazította szmokingját,és nyakkendőjét.
-Nem kérünk semmit,köszönjük!-felelte,ez alatt Alice sietve kiviharzott az ebédlőből.
Aznap este nagymamájánál,Mrs Grace-nél pihent meg.A lány szobája nem volt zárható,és ha lett volna csak még jobban feldühítette volna Damon-t.

Csütörtök reggel,Alice már a szobájából nyíló fürdőben ült a macskalábas kádban,mikor kopogtak az ajtón.
-Mrs.Monroe?
-Nyugodtan gyere be Lisa,tudod hogy előtted nem vagyok szégyenlős.-kiáltott ki Alice a cselédlánynak,aki lassan kinyitotta a fürdőszoba ajtaját.
Alice mindig is kedvelte Lisa-t.Nem tudta miért,mégis bízott benne,és ez most sem volt másképp.
-Úristen...-szörnyülködött el a látványtól Lisa,mikor elé tárult Alice lila,zöld foltos teste.-Ezt...Ezt Damon tette..?
Alice csak hallgatott.Térdeit átkarolva meredt maga elé,végül a lányra nézett.
-Miért kerestél?-kérdezte arcán erőltetett mosollyal.
-Damon üzeni,hogy ha már nem hajlandó szóba állni vele,legalább a mai nap folyamán menjen a rózsakertbe,és válassza ki,melyik fajtából szeretne az esküvőjére.
-Az asztalokra kell?
-Igen,Mrs.Monroe.
-Szólíts csak Alice-nek,Lisa!-mondta,majd a cselédlány helyeselve bólogatott.
-Alice...Ezt mind Damon tette önnel?
-Hát,mivel más nem lát meztelenül...
-Van valami ,amiben segíthetek?
-Amiben segíthetsz Lisa,az az hogy magadban tartod azt,amit ma láttál.
-Értettem.-felelte,majd kisétált az ajtón.

A nap közben az ég is beborult,és esni kezdett az eső,bár ennek ellenére így is meleg volt.A lány végül megragadva esernyőjét,majd kisétált az épületből.
Alice mindig is szerette a rózsakertet.Óriási volt,melyben rózsák több száz fajtáját nevelték,és gondozták,köztük olyan fajtákat is,amiket egy virágboltban sem árultak.Szerette azt a csöndet ami ellepte azt a helyet,még úgyis hogy a birtokon mindig volt valami zaj.
Vagy a kertészek csevegtek,vagy a takarítónők.Vagy a biztonságiak hangoskodtak,vagy a birtokon élő kisgyerekek.
Ahogy a rózsákat nézegette,azon gondolkozott,hogy amennyire nem érdekli,hogyan fog majd kinézni esküvője,hisz a legkevésbé se szeretne ott lenni,mégis...olyan figyelemmel méregeti őket,mintha csak férfiak volnának.
Szinte minden szín és minden fajta megtalálható volt,mégis a Baron Girod de L'Ain lett végül az, ami megtetszett neki.Egy perpetual hibrid rózsa volt.Burgundi színében tündökölt,miközben szirmainak élei fehérek voltak.Különleges volt,és végtelenül gyönyörű.
Ahogy óvatosan letépett egy szálat,és a kezében nézegette,rájött,hogy a legtökéletesebb mind közül épp a kezében van.
-Ő lesz az...-jelentette ki magának Alice halkan,majd az orrához tette a rózsát,így érezve friss illatát.
-Alice?-hallatszott a lány mellől egy hang a távolból.
Mikor ijedten odavetette tekintetét,egy fiatal fiút vélt észrevenni a hang felől.
Magas volt,és enyhén szélesek voltak a vállai.Fehér pólójában látható volt edzett felsőteste.Középen elválasztott szőke haját,már rég lehúzta az eső,tengerkék szemébe lógó tincsei végéről pedig cseppek hullottak le arcára.
-Ki vagy Te,és honnan tudod a nevem?-a lány bármennyire is zaklatott volt,igyekezett nyugodtságot színlelni.
-Hosszú lenne elmagyarázni hidd el,de...
-Akkor térj a lényegre!-a lány próbált ura lenni a helyzetnek.-Most pedig felelj a kérdésemre!
A férfi jobbra-balra nézett,mintha attól félne hogy meglátják.
-Nincs sok időnk!-jelentette ki az ismeretlen.-Nézd,van valami,amit tudnod kell!
-Mégis mit?
-Azt most nem tudom elmondani,viszont az édesanyádról,Elizabeth-ről van szó.
Alice-t csupán a kerítés választotta el attól,hogy megüthesse az előtte álló,látszólag vele egykorú fiút.
-Hogy mered a halott édesanyámat a szádra venni,mondd?!-a lányt kezdte kihozni a sodrából,ám a fiú koránt sem volt hajlandó meghátrálni.
-Van egy ajánlatom!-erősködött tovább.-Megtudhatsz mindent anyukádról,ha cserébe...
-Cserébe mi?
A fiú ekkor egy pillanatra elhallgatott.Végül erőt vett magán majd újra a lány szemébe nézett.
-Meg kell szöknöd az esküvődről.
Alice testében egy másodpercre,mintha megfagyott volna a vér.
-Eleget hallottam...-felelte Alice,szinte már sokk hatása alatt volt,hiszen alig fogta fel,az előbb hallottakat.Hátat fordított az ismeretlennek,majd lassan visszafele kezdett sétálni.
-Pontban tizenkettőkor,mikor a harang megszólal...-kiáltott a lány után.-Ha nemet mondasz az oltárnál,egy társam ugyanitt fog várni téged,és segíteni fog,hogy épségben elhagyd a birtokot.
Alice lábai akaratlanul földbe gyökereztek.Szíve legmélyén,tényleg szerette volna elhinni,hogy ez lehetséges.
De mégis hogy bízhat meg egy idegenben,akinek még a nevét sem tudja?
-És ha igent mondok?-fordult vissza Alice.
-Akkor elmegyünk...-felelte a fiú.-..És nem jövünk vissza többé.
A lány hosszasan az ismeretlen szemébe nézett.Akármennyire nem akart így érezni,mégis volt valami a fiú tekintetében,amitől akaratlanul hinni tudott neki.
-Alice?-szólalt meg egy ismerős hang a lány háta mögül a távolból.
-A francba!Ez Damon,siess!Menj el,különben még meglát!-fordult vissza a kerítés felé,de meglepettségében a fiúnak már hűlt helye volt.