Fellegekben- totál dráma sziget (Chris McleanxOC)

Kezdetek....

Sziasztok! Ez egy kis bevezető lenne a történethez. Valószínűleg hosszabb részek lesznek. Mint tudjátok kedves rajongók, Chris a történetemben 25 éves lesz, tehát itt nincs szó semmilyen pedofíliáról vagy bármiről!! Kérlek titeket, hogy a képeket ne használjátok fel másra, én rajzoltam őket. Remélem tetszeni fog a sztori, próbálok minél gyakrabban részeket feltenni.

--Lisa POV:---

Hirtelen megállt bennem az ütő mikor megláttam rég nem látott gyerekkori barátom arcát a gépemen. Mikor hazaértem, már azt is furcsálltam hogy a szüleim nincsenek otthon. Viszont amikor bekapcsoltam a laptopomat, még furcsább dolog történt. Magától bedobott egy videót, amin Duncan éppen egy kötél segítségével mászik le valami falról:

-Hey, Duncan vagyok, de gondolom biztos ismertek mivel valahogyan egy helyi ismertség lettem. Hát igen, alig birok elmenekülni a paparazzik elől, gondolom a vonzerőm és a kinézetem miatt, meg ne is feledkezzünk meg arról hogy egy kutyákkal és kamerákkal ellátott hatalmas házban élek. Hogyha a legjobb tulajdonságomat kéne mondanom, az valószínűleg a leleményességem lenne. Eléggé talpraesett vagyok.- a beszéd végére Duncan leért a földre és az összes riasztó beindult, a kutyák pedig elkezdtek ugatni.- Hát igen ilyen az én életem, de majd úgyis találkozunk a Totál Dráma Szigeten. Ja igen, ezt neked üzenem Lisa ha látod, remélem boldogan éled a kis gazdag életedet, remélem meg is fulladsz abban a sok pénzben hogy az többet ér mint a gyerekkori barátod- mondta szinte már kiabálva a fiú.

Itt meg is szakadt a videó. Azt hittem, hogy mindjárt felrobbanok mérgemben. Hogy merészelhet ilyet mondani? Még hogy többet ér a pénz mint ő.
Duncan-nel óvoda óta barátok voltunk. Össze voltunk nőve egészen addig amíg 9 évesek nem lettünk. Ekkor ugyanis apa kapott egy nagyon jó állás lehetőséget Dél-Afrikában, és pont ebben az időben vitték el Duncant nevelőintézetbe. Folyamatosan küldtem a leveleket és a képeslapokat neki, de én sosem kaptam tőle semmit. Aztán egyszer csak ez abba maradt, és már én sem gondoltam rá annyit. Viszont sosem érdekelt, hogy mennyi pénzem is van, vagy hogy mennyire jómódban élek. Mindig hiányzott nekem, és semmi sem tudta kitölteni az űrt.
Szerintem vagy egy fél óráig bámultam üres tekintettel a laptop kijelzőjét, annyira nem tudtam mit reagálni. Próbáltam megérteni mi is ez az egész, vagy hogy ez miért jelent meg most nekem. Mikor visszatért a józan eszem, elkezdtem keresni a videóban elhangzott Totál Dráma Sziget nevet, és akkor bukkantam rá, hogy ez egy nemsokára induló televíziós valóság show lesz. Tehát akkor Duncan ide jelentkezett. Nem is buta dolog tőle, így simán meg lehet lógni az intézetből, és ha meg is nyeri annyi pénzt kap, hogy röhögve elmenekülhet másik országba. Hirtelen egy egész merész gondolat futott át az agyamon. Mivel nem igazán bocsátottam meg Duncan kijelentéséért, ezért úgy döntöttem én is jelentkezek a versenyre. Már csak azért is, mert szeretném látni azt a savanyú arckifejezést a fiú arcán amikor majd meglát. Gyorsan elővettem apa régi kameráját és felállítottam. Kibontottam hátamig érő szőke hajamat, és magabiztosan előre néztem.

-Sziasztok! Én vagyok az a bizonyos Lisa akit drága Duncan videójában már hallhattatok. Elsősorban üzenném neki, hogy fogja be a száját, mert ha máskor is meghallok ilyet akkor visszarakatom az intézetbe. Remélem eljut neki ez az üzenet, jobb esetben pedig remélem hogy saját magam mondhatom meg neki, ugyanis én is jelentkezek a műsorba. Ne aggódjanak, gondoskodom majd róla, hogy drámából ne fogyjanak ki.
A felvétel végét egy mosollyal zártam, hogy lássák azért mégsem mindig a düh visz előre. Lehet ez lesz életem legrosszabb döntése, de egyszer élünk nem?

--Chris POV:--

-Na jó, kimegyek kávéért, ha valaki izgalmas jön állítsátok le- mondtam miközben kinyújtottam elmerevedett végtagjaimat. Már öt órája nézzük a jelentkező felvételeket, és igaz akadt pár gyöngyszem, de úgy egyiket sem mondanám kihívásnak. Pár nap és kezdődik a műsor, remélem nem kell csalódnom a felhozatalban. Mindenesetre, volt egy fiú aki eléggé megragadta a figyelmem. Duncan. Főleg a felvétele végén benyögött kis információval. Mindeniknek van valami gyenge pontja, és az ostobák már az elején elárulják.
Mikor kiöntöttem csészémbe a maradék kávét, felkaptam a fejem egy hangra. Egy nagyon kellemes tüzes hang szólt a következő felvételről.

-Chris, nézd, ez most érkezett be- szólt az egyik operatőr.
Mikor visszamentem a képernyőhöz, megláttam hang tulajdonosát. Egy szőke hajú napbarnított bőrű gyönyörű lány volt, akinek arca kissé ki volt pirulva. Kiderült hogy ő az a lány, akiről az intézetes fiú beszélt. Izgatott lettem. Rég nem látott gyerekkori barátokat összehozni újra? Milliós nézettség!

- (...) jobb esetben pedig remélem hogy saját magam mondhatom meg neki, ugyanis én is jelentkezek a műsorba (...)- hangzott el a felvételből.

-Azonnal felvesszük- kiáltottam el magamat, mire az egész stáb rám nézett.

-De főnök... eddig arról volt szó, hogy 22-en lesznek bent, így páratlanra jön ki. És már mindenkinek elküldtük a megerősítő levelet akire rábólintottál.- okoskodtak.

-Nem érdekel! Ez a lány kell nekem a műsorba és pont.- mondtam egyértelműen, és összepakoltam a cuccomat. Mára lejárt a munkaidő, találkozunk a táborban!