Kollégiumi élet egy démonnal

Kollégiumi élet egy démonnal 1.rész

  Na sziasztok. Mariejane vagyok, 17 éves. Jelenleg a bátyámmal élek kint külföldön. Eredetileg Magyarországhoz tartozom, de amikor szüleim meghaltak kiköltöztem bátyámmal. Elégé rossz múltam van, de nem szeretnék róla nagyon beszélni. Mármint nem bírok róla.

~ James: "Hugi! (Kavarja a levest fakanállal) Gyere kérlek vacsorázni" - Hát igen ő a bátyám. 23 éves, barna hajú és kék szemű. -

~ Mariejane: "Jövök! (Az ajtóra nézek) Úgy is mindjárt éhen halok!" - Felállok a székből, mert tanultam. Felállásom közben a kislábujjamat beütöttem a székem mögött álló ágyamba - "Elegem van mindenből! (Megfogom hirtelen)" - Akkorát ordítottam, hogy szerintem a szomszéd is hallotta. Csak hát lehet nem értik... -

~ James: "Mi történt Jane? (Abba hagyja a kavarást)" - Felordít a konyhából. - "Csak nem megint szerencsétlen vagy? (Elneveti magát) Kiskorod óta az vagy soha nem fogod kinőni."

~ Mariejane: "Én is szeretlek bátyus... (Gúnyos fejjel nézek az ajtómra)" - Elkezdek indulni az ajtóm felé, de észreveszek egy papírt a földön. - "Te meg mit keresel itt?" - Lehajolok, megfogom. Megfordítom, mert fejjel lefelé volt. Észrevettem egy vörös hajú nőt, meg egy másikat is, de ő kislány volt. -

~ James: "Mi történt hugica? (Kedvesen megszólít)" - Ott áll az ajtómba. - "Mit találtál a földön?" - Ide jön, és oda adom neki, de hirtelen megváltozott az egész hangulata. Láttam rajta, hogy elégé össze tört lelkileg. -

~ Mariejane: "Mi a baj? (Megfogom közbe a vállát)" - Néztem rá nagy szemekkel, de láttam, hogy bekönnyezett a szeme. - "Kezdek aggódni... (Azt tudni kell, hogy én nem ismertem a szüleimet.) Nem szoktál ilyen lenni hirtelen egy képtől."

~ James: "Még mindig olyan gyönyörű vörös hajad van, mint anyánknak. (Hát igen, vörös a hajam és kék szemem van. Derekamig ér konkrétan. Imádom!)" - Rám néz, felemeli a homlokom lévő hajtincseket, és megpuszilja a homlokomat. Az ajka simasága megcsikizte a bőrömet. - "Nagyon szeretlek Jane. (Becsukja a szemét, elfordítja a fejét és elmosolyog.)" - Annyira irigykedek a bátyámra, hogy ilyen könnyen tudja változtatni a hangulatát. Mintha mise történt volna. - "Amúgy, elfelejtettem mondani. (Megfogja a vállam közbe) Vissza írtak a gimnáziumból. - Megcsillant a szemem ettől a mondatól. -

~ Mariejane: "Mit, mit? Mond már el istenem. (Gúnyos fejet vág közbe)" - Elkezdek ugrálni körülötte, mint egy béka. -

~ James: "Felvettek, de van egy rossz hírem is közben. (Elkezdet megindulni közbe a lépcsőn lefelé, én meg utána.) Magyarországra, úgyhogy hugica. Nagy lány leszel, és kollégiumba leszel." - Hirtelen lesápadt az arcom, most tényleg? Magyarország? Miért is? Jobb, mint a semmi, de akkor is! - "Örülj neki, legalább megszabadulsz tőlem." - Megütöm a fejét, ő meg közbe nevet. -

  Eltelt 3 óra. Úgy tele zabáltam magam, hogy hamarosan kilyukadok. Szerintem híztam talán 100 kg-t. Imádom ahogy csinálja az ételeket. Mindig beleviszi a lelkét meg a szeretetét is közbe! A kedvencem az, amikor együtt csináljuk és összeken vele.

  Belefekszem az ágyba, közbe a bátyám bejön. Rám néz, mert egy száll bugyiba, és melltartóban vagyok. Ránéz a hurkáimra és elröhögi magát. Neki dobom a párnámat és véletlenül úgy találom el, hogy a fejét beveri az ajtóba. Abban a pillanatban elkapót a röhögő görcs.

~ James: "Jó van hugi. Szerintem most menekülnöd kéne. (Amikor ezt mondja, az nem jó jel, akkor tényleg majdnem meghalok.) Most meghalsz!" - Elkezdi ropogtatni az ujjait és elkezd felém jönni. Elkezdem dobálni az össze plüssömet, de az se állítja meg.  

  2 perc múlva konkrétan belevoltam csomagolva a takarómba. Nagy nehezen kiszedem magamat belőle.

  Belefekszem az ágyban, de a kép az ágyamon maradt. Megfogom és azzal együtt teljesen hátra dőlök. (Gondolataim: "Csak nem te lehetsz anya? Azért reagálhatót igy rád a James?") Leteszem az éjjeli szekrényemre, betakarózom. Teljesen a fejemre húzom és elkezdek teli erőből sírni. Rohadtul egyedül érzem magam, alig vannak barátaim, a szüleimet egyáltalán nem ismerem... A bátyámmal alig vagyok mert reggeltől estig dolgozik, hogy mi megtudjunk élni. Az a szerencsém, hogy most nincs itthon, mert a barátnőjével van. Úgyhogy teljes szívemből lévő fájdalmak kijöttek ordítás formájában.