Nem kívánt szerelem

2. rész

Túléltem a matek órát, ami nagyon nem a kedvencem, de legalább Lissaval együtt vagyok ezen az órán. Az UCLA több, mint negyvenezer diáknak ad lehetőséget a továbbtanulásra, így gondolhatjátok hány olyan óra van, amikor más és más arcok ülnek körülöttem. Nem viselem nehezen, mégis jobb, ha barátnőm a közelemben van. 

Lekísértem Lissat a büfébe, de rögtön rájöttem, hogy nem kellett volna. Kate állt meg mellettünk, és egyből belekezdett mondandójába. Bár osztálytársam, és hallom az órákon beszélni, most mégis más volt a hangszíne.. Ugyanaz volt, amivel régen szólt hozzám, ami már hiányzott egy kicsit.. Lehet, hogy hiányzik Kate? Régen legjobb barátnők voltunk, Kate, Melissa és én.. Elválaszthatatlanok. Pizsipartikat szerveztünk, együtt vásárolgattunk, együtt játszottunk kiskorunkban. Mindig tudtuk, hogy számíthatunk egymásra. Illetve azt hittem. Hittem a mesében, hogy az életem csodás, van egy boldog párkapcsolatom, igaz barátaim, emberek, akik támogatnak. De már nem..

- Sziasztok lányok! Kérdeznék valamit.. - nézett rám félénken. Régen, ha rám nézett mindig tudtam, hogy mire gondol. Már nem. Simára vasalt barna haja már derekáig ér. Fehér inget visel, fekete, divatos, combközépig érő szoknyával. Kate mindig is az elegáns külsejével hódított. - Nem lenne kedvetek pénteken eljönni egy házibuliba? A kosarasok szervezik és szeretném, ha eljönnétek. - nézett Lissara reménykedő pillantásokkal. Szerintem ő is tudta, előbb barátnőmet kell meggyőzni, hogy aztán ő meggyőzzön engem. De ez most nem jön össze.

- Nincs. - vágtam rá egyből, de Melissa nem hagyta ezt szó nélkül. Persze, ő a nagyokos..

- Igazából lenne kedvünk, már ránk férne egy buli, a kikapcsolódás. - meredt rám szőkés-barnás rövid hajú barátnőm.

Legbelül üvölteni tudtam volna. Hogy gondolja, hogy elmegyek egy buliba? Ott annyi minden történhet.. Szó sincs róla. NEM! Erre nem vagyok felkészülve. Szerintem soha nem is leszek. Az a tömeg, a hangos zene, a sok alkohol, ki van zárva!

- Köszönjük a meghívást, Kate! Előtte elmehetnénk vásárolni, mit szóltok hozzá? Mondjuk szerdán ruha keresés, csütörtökön szépségszalon, és pénteken buli? - mosolygott vidáman, majd kisöpört egy kósza tincset az arcából.

- Csodás lenne, tényleg. - csillant fel Kate szeme. Mi ütött belé? Csak nem elfelejtette a múltban történteket? Ez vicc. Vicc, ha azt hiszi, minden lehet olyan, mint régen volt. 

- Bocsi, lányok, nem mehetek, programom van egész hétvégére. - jelentettem ki, majd sarkon fordultam a kijárat fele. Bolondok, ha azt hiszik ebbe belemegyek. Bolond lennék, ha belemennék. Tudom, és ezen nincs is mit átgondolnom. 

Azt hiszem, meg is bántam a hirtelen lendületet, megint az idegen fiú volt ott. Tisztes távolságból ugyan, de engem figyelt. Miért? Vagy csak beképzelem magamnak? Nem futok el előle gyáván, vettem egy mély levegőt, s elindultam. Próbáltam nem rá pillantani, úgy suhanni el mellette. Sikerült. Nem néztem a szemébe, rá sem vetettem a tekintetemet. Viszont éreztem magamon az ő tekintetét. Miért? Létezik ilyen? Vagy mindezt csak én mesélem be magamnak? 

A nap további részében nem találkoztam vele. Hálát is adtam érte. Egy furcsa, megmagyarázhatatlan érzést érzek, ha rá pillantok. Talán csak a közöny, amiért ilyen piszok kegyes volt vele az élet és ilyen külsővel áldta meg. Egy olyan külsővel, amire minden lány felkapja a fejét. Egy olyan tekintettel, amit minden lány meg szeretne fejteni, s ezáltal a lelkébe látni. Egy olyan kisugárzással, amire mindenki kíváncsi. Bolond vagy Bianca Bowman, és nem tudod, milyen ostobaságokon agyalsz.