Nem kívánt szerelem

3. rész

Fáradtnak érzem magam, elég rosszul aludtam.

Gyorsan letusoltam, fogat mostam, hosszú hajamat lófarokba kötöttem, magamra kaptam egy fekete combközépig érő ruhát, fekete kardigánt, és fekete cipőt, majd gyorsan a telefonomra pillantottam, egy üzenet érkezett Melissatól: 

Puszi! Mondd, hogy nem felejtetted el, hogy megígérted, hogy ma elhozod helyettem a húgomat az oviból.. Légyszii - légyszii. Tudod mennyire fontos ez a randi nekem. Szeretlek. <3

Ó, ez ki ment a fejemből.. Lissanak van egy kishúga. Egy aranyos, korához képest mégis értelmes kislány. Régen nagyon sokat vigyáztunk rá, a középsuliban az időnk engedte. De így, hogy Melissa elkezdte az egyetemet, a szülei délutánokra egy besegítőt alkalmaztak, aki érte megy délutánonként, hazaviszi, játszik vele picit, ha az anyukája tovább dolgozna. De ma valamiért az a lány sem ér rá, és barátnőm sem a randi miatt, így megkért, hogy ha nem túl nagy fáradtság akkor menjek el érte, és egy-két órát foglaljam le, míg az anyukája hazaér. Abszolút nem fáradtság, bár nem tudom hogy fogunk kijönni, az elmúlt egy évben elég ritkán láttam a mosolygós kislányt. 

- Ancaa!! - jött felém mosolyogva barátnőm, amint becsuktam az autó ajtaját. Mióta nem vezethetek, szokásosan anya hoz be. A tömegközlekedés borzalmas itt, autó nélkül konkrétan háromszor olyan nehéz neki indulni bárminek is. Ő meg természetesen inkább választotta a folytonos fuvarozásom, minthogy értem aggódjon egész nap, hogy beértem-e? Legalábbis ő így magyarázza a tilalom okát. 

Melissa ma nagyon csinosan fest: haja fel van kontyolva, rózsaszín ruha van rajta, virágmintás kardigán, kövekkel díszített cipő. 

- Hová mentek randizni, hogy ennyire kiöltöztél? - érdeklődtem, miközben mentünk befele.

- Először elmegyünk egy kiállításra, utána egy vendéglőbe kajálni. - áradozott Lissa, közben a kezemet fogta, úgy ugrándozott mellettem. Úgy gondolom ez a program épp tökéletes ahhoz, hogy bohókás barátnőm felszabaduljon. Művész lélek, így ha egy alaposan kidolgozott festményt lát, órákig tud róla áradozni. Sokszor azt is elfelejti hol van, kivel van, csak beszél és beszél. És én ezt nagyon szeretem benne. Míg más meglátja a színeket, a mintákat addig ő meglátja az érzelmet, ami alkotás közben körülölelte a festőt. Zseniális, hogy mi mindenre képes ez a lány. Nem is értem mért itt van.. 

Elgondolkodtam, miközben a délutánjáról mesélt. Én is ennyire voltam izgatott, mikor Alex hívott randizni. Mikor az első randimat terveztem vele. Különleges volt. Nagyon jó barátok voltunk, anya régről ismeri a szüleit, így mi is gyerekkorunkban összeismerkedtünk. Jóképű fiú volt, sokáig mégsem gondoltam rá úgy. Lassan 16 éves lehettem, amikor más szemmel kezdtem rá nézni. Hát persze, serdülőkorban volt és ez jó hatással volt rá. Barátságunk teljes fordulatot vett, mikor kapcsolati témákról kezdtünk beszélgetni. Tinédzserek voltunk mindketten, hiányoltunk valamit, amit végül egymásban találtunk meg.  Életem legszebb, legkomolyabb, legfelejthetetlenebb pillanatai. Emlékszem, hogy anya alig akart elengedni. Megbízott Alexben teljesen, de mégis tartott tőle, hogy összetörik a szívem. Hiába, az első szerelem csalódásától ő sem tud megmenteni. De aztán belátta, hogy az a kisfiú, aki átjárt hozzánk játszani, aki olyan udvarias és szerethető volt mindig, a korral nem változott.  Végül a 16-dik születésnapom után pár nappal tette fel a kérdést, ami az életemet teljesen megváltoztatta. Sosem bántam meg, hogy a barátságunk szerelemmé szövődött. Ez volt a legjobb dolog az életemben. Tudom, hogy Alex létével nekem kijutott a jóból. Megéltem azt, amire más akár egy életen keresztül is vár. Az igaz szerelmet. Nem váratott meg, el sem siette, pont akkor jött, mikor kellett. 16 évesen már tudtam értékelni a figyelmét, amit nekem szentelt, mint egy jó barát; a törődését, mint egy jó báty; az óvását, mint egy aggódó apa; a humorát, mint egy haver; a szerelmét, mint egy társ az élet útján. Egy társ, akit nekem szánt az Élet. Sodródásom csak úgy volt teljes, hogy ő velem sodródott. Másképp elképzelni sem tudtam. Végül tanulnom kell a ,,másképp"-et.