Segítség, egy rossz fiú a társam! - A kulisszák mögött

9. Család

Sziasztok ismét. Újra jelentkezem. Köszönjük a kérdést Eris_Ichinose - nek. Lássuk hogy kapunk e választ az érintettől. 😘😘😘

Ayumi: * ágyon elterülve gondolkozik az új fejezeten*

Deku: Ayumi-chan? Ráérsz most? * Kukkant be a szobába*

Ayumi: * ránéz* Mi a baj?

Deku: Shoto bezárkózott a szobájába és bárhogyan is szólunk hozzá nem hajlandó válaszolni. Kicsit aggódunk érte.

Ayumi: Ugyan, Deku, nem hiszem, hogy aggódni kéne. Sokszor csinál ilyet * ül fel*

Deku: Igaz, de mielőtt bezárkózott volna kapott egy telefont az apjától. Nem tudjuk mit mondhatott neki, de azóta Shoto meg se szólal. Kacchan már azon van, hogy rátöri az ajtót.

Ayumi: Mi? * Pislog* Ha már Katsuki is ilyesmire lenne képes ott tényleg baj van. * Felpattan és Deku-val a nyomában Shoto szobájához megy*

Katsuki: * erősen ütögeti az ajtót* Felemás, most már kezdem elveszíteni a türelmem. Vagy kinyitod ezt az átkozott ajtót, vagy esküszöm rád töröm! Ne most játszd a sírós kisgyereket, hanem állj ide elénk és lökd a képünkbe mi bajod! Név-chan aggódik miattad, csakis ezért töröm magam miattad.

Név-chan: * aggódva nézi a csukott ajtót*

Eijiro: Haver, ne csináld ezt. Nyisd már ki az ajtót!

Ayumi: * odalép hozzájuk* Mi történt? Még mindig nem akar kijönni vagy megszólalni?

Denki: Nem. Tényleg kezdek aggódni * sóhajt*

Ayumi: Engedjetek ide. Majd én beszélek vele. Erőszakkal nem tudjátok kiszedni belőle. * Tolta arébb Katsuki-t* Shoto. Ayumi vagyok. Engedj be és beszéljük meg mi a baj. * Várnak egy kis ideig de nem érkezik válasz* Jó, rendben. Katsuki. Törd be az ajtót!

Katsuki: Végre valami jó hír * vigyorog és kezét tördeli*

Shoto: * kinyissa résnyire az ajtót* Minden rendben. Jól vagyok csak egy kis magányra vágytam.

Katsuki: Ember, ezzel nem oldasz meg semmit! Ha bánt valami, akkor beszélj. Néma gyereknek anyja se érti a szavát * nézi őt mérgelődve*

Shoto: Nem gondoltam volna, hogy pont a te szádból hallok ilyesmiket. Fura, hogy magadon kívül mással is törődsz.

Katsuki: Mindig te mondod, hogy bajtársak vagyunk és támogatnunk kell egymást bármi is történjen erre ezt mondod * nézi őt majd felnevet*  Tudod mit nem érdekel akkor. Csinálj amit akarsz * otthagyja őket*

Név-chan: Katsuki! * utána siet*

Ayumi: * sóhajt* Miért kellett ezt most? Már kezdett emberi módon viselkedni. *Rázza fejét* Most pedig nyomás. Befelé. Ha a többieknek nem akarsz, akkor majd nekem szépen elmondod mi bajod * betolja a szobába és leülteti az ágyra*

Shoto: Nincs mit mondanom. Apám hívott és mint mindig felhúzta az agyam.

Ayumi: Mit mondott?

Shoto: A szokásos szövegét, hogy hiába lettem rendőr, nem fogja hagyni, hogy életem végéig ezt csináljam. Azt mondta, hogy nem engedi, hogy az ostoba bátyám nyomdokaiba lépjek.  De mindegy is. Nem akarok róla beszélni.

Ayumi: Te soha nem akarsz róla beszélni. *Nézi* Jó, rendben hagyjuk. Viszont lenne számodra egy olvasói kérdés. Arra se válaszolsz akkor?

Shoto: Még meglátom. Mutasd a kérdést * sóhajt*

Ayumi: * megmutassa*

Shoto: *sóhajt* Tényleg nem szeretek erről beszélni de kedves Eris_Ichinose talán nem titok senki előtt, hogy nem jövök ki túl jól apámmal. Különösen azóta nem, hogy a bátyám meghalt. Előtte se volt felhőtlen a kapcsolatunk, mivel én támogattam a bátyámat a karrierjében, de utána még rosszabb lett.Touya  szembeszállt vele azzal, hogy rendőr lett ezért kitagadta őt. Még azután se békélt meg, hogy meghalt ezt pedig nem tudom megbocsátani neki. Ahogy az összes többi lépését se amit anyával vagy velem tett.  Szóval nem mondhatnám, hogy szeretem apámat, még ha ő annak ellenére se tagadott ki, hogy rendőr lettem. Biztos abban reménykedik ügyvéd leszek ahogy azt ő akarja de szó sincs róla. Soha nem mondok le a nyomozó életről. A családom többi tagjával jól megvagyok. Anyámat imádom. Ő a legjobb édesanya a világon. Csakis miatta nem adtam fel az álmom. A testvéreimmel is jól megvagyunk. Persze nagyon hiányzik Touya, de a másik két testvéremet is nagyon szeretem. Mindig támogatnak. Nos, ami a barátaimat illeti elég sokszor elrontom a dolgokat hiszen láttad mit csináltam előbb is Katsuki-val. Ha valaki túl közel kerül hozzám biztos hogy csinálok valamit * sóhajt* Ellököm magamtól az embereket. Nem tudom miért csinálom, talán azért mert félek.

Ayumi: Mindenki fél, de ha nem akarsz egyedül maradni barátok nélkül merésznek kell lenned. Csupán kérj bocsánat és minden rendben lesz * mosolyog*

Shoto: Katsuki-nál ez nem ilyen egyszerű * sóhajt* De megpróbálom * feláll majd megkeresi Katsuki-t* Katsuki.

Katsuki: * ránéz mérgesen* Mondd!

Shoto: Nem vagyok a szavak embere..

Katsuki: Én se. Szóval nyögd ki vagy húzz innen!

Shoto: Bocsánat.

Katsuki: Még meglátom *fordul el*

Név-chan: Ne legyél már ilyen morgó. Bocsánatot kért. * Fejbe veri* Viselkedj.

Katsuki: Az ütésért még kapni fogsz * fogja meg kezét majd Shoto-ra néz* Rendben van. Megbocsátok.

Shoto: Köszönöm.

Ayumi: Ugye milyen szép is a barátság? * Lenyomja Shotot a kanapéra majd a két fiú közé ülve átöleli őket* Mi egy család vagyunk. Úgyhogy remélem több ilyen nem lesz vagy különben kiírom a könyvből azt aki morog.

Shoto: ....

Katsuki: Én vagyok a főszereplő. Nem írhatsz ki.

Ayumi: * mosolyog rá*

Katsuki: Megtennéd...

Sziasztok, ennyi lett volna a rész. Remélem megkaptad a kérdésedre a választ kedves Eris_Ichinose. Továbbra is várjuk a kérdéseket a szereplők válaszolni fognak. Bár mivel holnap már elkezdődik a munka is számomra nem tudom olyan sűrűn hozni majd a részeket de persze meg lesznek válaszolva a kérdések.
Puszi nektek 😘😘😘
By Ayumi-chan