Zűrös szerelem

Marci mappa

Anyukámról nem tudok semmit. Apa nem igazán mesél róla. Bár nem is igazán tud mit mesélni. Mióta elment, senki nem tud róla semmit. És apa szerint megváltozott, mikor előléptették a munkahelyén. Tehát az azelőtti énjéről felesleges mondani nekem bármit. Már úgysem olyan.

Linát nem hívom anyának. Linának szoktam meg. Mikor kicsi voltam, és még nem jöttek össze apával, mindig Linának szólította magát előttem. Pl.: nem ’itt van anya, ne félj’ hanem ’itt van Lina, ne félj’.

Marcira viszont a tesómként tekintek. Nem érdekel, hogy nincs köztünk rokoni kapcsolat. Ő akkor is az öcsém.

- Itt a géped Sztáz! –nyújtotta be a szobámba a laptopomat Marci.

- Ez valami újabb csodás név számomra? –nevettem el magam, utalva a ’Sztáz’ kifejezésre.

- Aha! AnaSZTÁZia. Benne van a nevedben. –vigyorgott.

Csak elnevettem magam és megköszöntem, hogy visszahozta a gépem. Megszoktam már, hogy szebbnél szebb nevekkel illetnek az emberek. Nem vagyok ezért mérges rájuk. Vicces, hogy az ’Ani’, ’Sztázi’, ’Zia’ vagy éppen ’Sztáz’ elnevezés mind hozzám tartozik, és örülök, hogy ilyen sokféleképpen tudnak nevezni.

Felnyitottam a gépem, és észrevettem egy új mappát az asztalon. Azonnal rájöttem, hogy ki a felelős érte, ezért áthívtam az öcsémet a szobámba.

- Marcell! Megkérdezhetem, hogy ez a mappa itt micsoda? –mutattam a monitoron lévő kis ikonra.

- Persze! Az ott a Marci mappa. Csak elfelejtettem elnevezni. –mondta, majd mintha ez teljesen normális lenne, arrébb lökött és elnevezte a mappát Marci mappának.

Csak büszkén vigyorgott, mintha olyan nagy érdem lenne, hogy van egy saját mappája a gépemen. Ezt látva csak nevetve kiküldtem a szobámból, és belekukkantottam a Marci mappába.

Volt benne pár kép Marciról, és pár kép, amin Marcin kívül ott van a család valamelyik másik tagja is.

Lejjebb pörgettem, és találtam pár tankos-lövöldözős játékot, majd valami angol tanulós bigyót, amiből egy szót sem értettem.

Ezt valószínűleg azért töltötte rá a gépemre, mert jövőre le akarja tenni a felsőfokút angolból. Elég jól megy neki a nyelvtanulás, jó a kiejtése és szereti is az idegen nyelveket. Ellenben velem. De van mentségem. Ez azért van, mert Marci Lina fia. És Lina génjeit kapta. Lina pedig szintén jó nyelvtanulásban. Van kettő magas fokú és egy középfokú nyelvvizsgája. Apa viszont teljesen meg van elégedve a magyarral. Pár mondatot el tud makogni németül és ennyi. És én, sanyarú sorsú gyermek, az ő génjeit örököltem. Azt nem tudom, anyám mennyire volt jó az idegen nyelvekből (valószínűleg ügyes volt, mert Münchenbe kellett, hogy tudjon németül. Ha egyszer oda költözött, csak tudja a nyelvet.) de ha jó is volt, nem örököltem tőle sokat.

Ennyi dolog volt a Marci mappában. És bár eredetileg úgy terveztem, hogy letörlöm ezt a mappát, mégsem tettem. Neki nincs gépe, mert a régit is tönkre tette, hát had tartsa meg a számára fontos dolgokat az én gépemen.