Sokáig csak ültünk és néztünk ki a fejünkből.
-Tehát mióta is tetszem neked??-törte meg a csendet.
-hát kb. Amióta ide bekerültem.-valltam be.
-ahham, értem. Egyébként ha szabad kérdeznem, hogy kerültél be ide??-érdeklődött.
-apám meghalt, anyám pedig eldobott magától. Te miért vagy itt??
-apum állandóan vert engen és anyámat.-mondta, hangján lehetett hallani egy kicsi szomorúságot.
-értem, viszont most menned kéne mert a szobatársaim lassan hazaérnek a vásárlásból.
-rendben, majd írok.-mondta ezt egy kis mosolyt belecsalva.
-oksi, szia.
-szia.
Ahogy kilépett az ajtón óriási mosollyal dőltem le az ágyra. Pont akkor, amikor leérkeztem rezzent is a telefonom. Hirtelen odakaptam a fejem remélve, hogy Adam az. De nem.
Juliette volt. Érdeklődött hogy mizu van velem és hogy, hogy alakulnak a dolgok köztem és Adam között. Elmeséltem a történteket. Csodálkozott hogy ilyen hamar belementem. Hamar=3,5 év de sebaj. Ezen egy kicsit felhúztam magam.
Na de. Jött mégegy csipogás. Ez már Adam volt.
-szia, elfelejtettem említeni a randi időpontját és helyszínét. Neked a hétfő délután jó??
-szia, igen persze. Viszont merre leszünk? Hol találkozzunk?
-a helyszín meglepi. Viszont a sarkon lévő kisboltnál jó lesz a tali??
-igen, tökéletes. Ottleszek.
Oksi, na de nekem mennem is kell, mert van még egy kis dolgom. Szia.
-szió.
Eljött a másnap reggel. Vasárnap... reggel 6 óra... ilyenkor még mélyen szoktam aludni. De ma valami más. Kintről csörömpölést lehetett hallani. Kinéztem az ablakon de nem láttam senkit sehol. Viszont újra és újra lehetett hallani. Mostmár inkább kimentem megnézni, hogy épp ki, mi, van itt aki ekkora zajt csap. Ahogy kiléptem a küszöbön, megláttam egy macskát, aki épp a kukába kotorászott. Szóval ez volt az a nagy zaj. Viszont egy dolog nem nagyon tűnt fel... az, hogy pizsamába mentem ki az utcára...vissza bementem és bárhogy próbáltam nem sikerült visszaaludnom...
*
Délután 5³⁰ van. Az idő csak rohan és rohan. Kinéztem a holnapi outfittem és lefeküdtem pihenni. Elkezdtem olvasni, mert az mindig megnyugtat. Most éppen a Leiner Laura egyik könyvèt olvasom.
*
Hétfő. Egy átlagos hétköznapi nap, amit kinem állhatok. Most viszont... szünet van a suliban, úgyhogy nem kell bemenni. Egész nap lóghatok Adamen.
Ó basszus. Tényleg, Adam. El is felejtettem.ránéztem az órára. És hát láttam hogy 10:45 van. Egy kicsit megnyugodtam, viszont délután 1re beszéltük a találkozót szóval annyira mégse vagyok nyugodt.
12:20 van. Annyira siettem hogy amíg a smikkel szórakoztam, addig szépen levertem az óriás tükröt a falról és rámesett.
Csak ennyi hiányzott még a mai napból. De komolyan. Egyből hívtam egy mentőt ahogy láttam hogy a lábamba áll egy hatalmas üvegszilánk és ömlik a vér. Amikor letettem a telefont akkor annyit hallok, hogy valaki beront a szobába.
Adam volt. A szobatársaimmal együtt. Adam egyből odafutott hozzám.
-A-adam?! Ez nem direkt volt esküszöm.
-rendben, elhiszem. Mentőt kéne hívni gyorsan, mert ömlik a vér a lábából.
-hívom.-szólt az egy szobatársam.
-nemkell. Már hívtam, nyugi.-mondtam annyira gyorsan amennyire csak tudtam, mielott felhiják a mentőt.
Ahogy ezt kimondtam már rontottak is be a mentősök egy hordággyal együtt. Felfektettek. Letakarták a lábam, és kivittek a mentő autóba, ami egyből indult is volna, ha Adam nem akar jönni.
A kórházba érve rossz érzésem támadt. Már sokszor álmodtam azt, hogy egy kórházba ölnek meg. Lehet ez most fog megtörténni?!
Felvittek egy szobába ahol kiszedtek minden egyes üvegszilánkot. A legnagyobbat hagyták utoljára, mivel azt a sebet utána egyből össze is kell varrni. Altatásra került sor.
Vége lett mindennek és egy másik szobába ébredtem. Mellettem egy óltári kicsi széken Adam ült. Annyira cuki volt azon a pici széken.
-felkeltél?? Nem tudod elhinni mennyire aggódtam érted... de örülök, hogy jól vagy. Vagy legalábbis remélem.
-igen jól vagyok mostmár.
1 hétig tartottak bennt kötéssel a lábamon, amit 2 óránként cserélni kellett.
*
2 hét telt el a baleset óta. Azóta már együtt vagyunk Adammel. Viszont... valami megváltozott benne. Azóta nem a megszokott módon viselkedik. Az utolsó 1-2 napba már kerül is, nem ír, nem hív.
Ma ahogy siettem ki az épületből megláttam Adamet.
-Adam! Állj meg. Szia.-mondtam kissé lihegve.
-szia, hát te??
-mivan veled?? Kerülsz, nem írsz, nem hívsz. Baj van??
-neem. Csak sok a dolgom. Most is épp késésbe vagyok szóval ha lehet én most mennék.-válaszolta.
-oks, ma viszont este leülhetnénk beszélni.
-jojo. Na de tényleg megyek, szia.-nyomott egy puszit a homlokomra, és egy pillantás alatt el is tűnt.
-szia.
Délután 7óra. Még sehol nincs Adam. Már küldtem neki vagy 100 üzenetet, és vagy 80x hívtam. Kivolt kapcsolva a telefonja.
Én tülrelmes voltam és vártam. Fél 10 volt mire megláttam az ajtóba. Ruhái tiszta gyűröttek. Haja kócos. Oltári pia szaga volt. Innen már tudtam, hogy hol volt.
Ahogy ment befele engem észre se vett, hogy ott állok.
-szia Adam.-sóhajtottam fel.
-sz-szia baba.-mondta elindulva felém. Majdnem el is esett a saját lábába.
-te részeg vagy...
-nem-nem. Én nem.
-jóvan ezt még holnap megbeszéljük.
Kísértem be a szobájába. Másnap reggel amikor mentem volna át sehol senki a szobájába. Már ruhák se voltak a szekrénybe. Odamentem a portához megkérdezni, hogy hol van Adam. Azt mondták hogy elköltözött saját házba. Aznap elindultam a városba megkeresni.
Délután 3ig kerestem amikor egyszercsak megláttam egy csaj derekát fogva sétálni. Abban a minutumban visszafordultam. Viszont utánam jött. Próbálta megmagyarázni, de én nem figyeltem rá.
Ahogy visszaértem bezárkóztam a szobámba egész napra, és csak sírtam és sírtam...
(Hát ez egy nagyon gagyi rész lett😄 de most csak ennyi volt bennem) viszont ha voltál olyan kedves és végigolvastad és netán tetszett (amit nem hinnék) akkor létszi voteolj😊❤
