1 hét telt el azóta, hogy nem mentem ki a szobából. Úgy voltam vele, minek. Most viszont összeszedtem minden energiám és kimentem. Erre az volt az indokom, hogy rég voltam kinnt. Szó nélkül elmentem. Az utcán sétálva megláttam Adamet.
-Adam!!-kiáltottam utána
-ig.. ó szia.
-Szia. Csak megláttalak, mondom akkor már beszélhetnénk a multkori esetről. Halkan megsúgom, azóta ez az első alkalom, hogy kitettem a lábam a szobából.
-ó, hát figyelj. Félreértetted az egészet. De ahogy láttad és nagy valószínűséggel hallottad is, hogy megakartam magyarázni.-mesélte
-most viszont ittvagyok. Akár bele is kezdhetnél.-mondtam türelmetlenül.
-rendben. Szóóval. Az a nővérem volt akit láttál. Akkor jött haza Angliából 2 hónap után.
-nem tudok hinni neked.-hajtottam le a fejem rázva.
-azt már rád bízom hogy hiszel, vagy sem.
Ez a mondata után hátatfordított és ment tovább. Én is ugyanezt tettem, viszont én vissza-vissza néztem. Pislogtam egyet, és nem tudom, hogy hogyan és miér, de már futottam Adam felé. Ahogy utolértem, hátulról, sírva öleltem át. Egy szót se szólva megfordult és megfogva a derekam, magához húzott. Felnéztem rá, viszont a könnybe borult szemeim végett nem láttam sokat de amit kellett azt pont láttam még.
-Rohadj meg!!
Ezzel a mondattal pofonvágtam és sírva haza rohantam. Bánatom, mint egy normális/nem normális ember az alkoholba fojtottam. Délután 5 óra körül lehetett, amikor is arra keltem, hogy a mentőautóba fekszek. Szirénák, gyors sebesség. Mire leesett, hogy egy mentőautóba vagyok, addigra már vittek be a hordágyon. Viszont... valamire egyből rájöttem. Arra, hogy mögöttem plusz 2 embert hoztak. Az egyik Adam volt, a másik pedig az egyik nevelő az otthonból. Ahogy bevittek minket egy szobába, egyből berontott 3 ápoló és kötözni kezdtek. Ahogy lenéztem a kezemhez, tiszta vér volt. Ahogy végeztek a kötözéssel,kimentek a szobából. Pár perccel később mozgást hallottam magam mellől. odafordítottam a fejem és Adam kezdett ébredezni. utána a nevelő is mozgatni kezdte a fejét.
-Adam!-suttogtam.
-I-igen??-szólalt meg Adam.
-Mitörtént? Miért vagyunk itt?-kérdeztem tényleg nem tudva semmiről, azon kívül, hogy korházba vagyunk.
-Utánad mentem, de amikor bementem már részeg voltál. Én próbáltalak lefogni de összetörted a boros üveget és azzal kezdtél hadonászni miközbe bejött a nevelő és te pedig kiszabadultál a fogásomból és megvágtál azzal az üvegszilánkkal engem is meg a nevelőt is. és ahogy nézem... saját magad is elég rendesen.
-Oo... hát... szóval...
Nem tudtam mit mondani így csak fogtam és átfordítottam a fejem a másik irányba ahol az ajtó volt és annyit lehetett látni, hogy az orvosok oda-vissza mászkálnak. egy kettő be-benézett az üvegen de mentek is tovább, mikoris az egyik nem csak benézett, hanem be is jött.
-Jónapot hölgyeim, és uram. Hogy tetszenek lenni??
-jónapot. Mostmár csak egyre jobban.-vászolt Adam.
-Ezt örömmel hallom. Még ma hazaengedjük magukat.
-köszönjük-feleltem.
Így is volt. Este 8-fél 9 körül hazaengedtek. Adam nálam aludt a földön, mert már nem akartam hazaküldeni ilyen későn, sötétbe. Viszont reggel ahogy felkelt ment is el. Írtam neki és meglepetésemre egyből leláttamozta, és már írt is.
"-szia Adam. Csak bocsánatot szerettem volna kérni a tegnapiért, ééés az eddigiekért.
-Szia. semmi probléma. tegnap részeg voltál nem tudtad mitcsinálsz. A többiért sincs harag.
-Köszönöm.
-Viszont az lenne a kérdésem, hogy nincs-e kedved... tudod, legelőröl kezdeni. Vagyis, hogy van-e kedved eljönni velem randizni?
-Háát nem tudom. Nem baj ha délutánig még átgondolom??
-Nem, csak nyugodtan.
-Rendben. majd írok. Szia!
-Okés, szia!"
ezt a mondatot leírva bezártam a messengert, és még átnéztem a közösségi oldalakat, utána pedig belekezdtem egy sorozatba, viszont nem sokra emlékszem belőle mivel a gondolatom mindig máshol járt. Vagyis Adam kérdésén. De végül arra jutottam, hogy mindenki megérdemel egy második esélyt. Eljött a délután fél 2. Amikor is írtam Adamnek, hogy találkozzunk és ő beleegyezett.
-Szia!!
-Ó, szia Adam.-köszöntem vissza.
-Szóval, hogy döntöttél??
-miről is?? Mi is volt a kérdés. Elfelejtettem.
-hát, hogy eljönnél-e velem egy randira?
-igen^^. A válaszom igen. Mikor és hol tali??-válaszoltam és egybe kérdeztem is visszatartott mosollyal.
-holnap délbe az (xy) étteremnél?
-nekem jó.
-okkes. Akkor holnap tali. Ne kísérjelek haza??-kérdezte.
-de, hazakísérhetsz.
-rendben van.
Hazafele sétálva csendbe sétáltunk magunk elé bámulva. mikor a ház elé értünk elköszöntem Adamtől, és ő elindult hazafele én pedig bementem a szobába, levágódtam az ágyra, és azzal a lendülettel a kezembe vettem a telefont. A délután hamar eltelt, lefürödtem. lefeküdtem még egy kicsit a tiktokot pörgetni. Mikor az óra elérte a 11órát elaludtam telefonnal a kezembe. Másnap 10kor keltem. ahogy észrevettem az időt kapkodni kezdtem, mivel kevesebb mind 2 órám maradt elkészülni, és odaérni. Az odafele út se gyors. Kb olyan 20 percre lakok tőle. szóval gyorsan feldobtam egy natúr sminket.
Fekete-fehér crop toppot, hozzá pedig egy fekete rövid farmer gatyát, kiegészítőnek 2 nyakláncot és gyűrűket vettem fel. Elkészültem, szóval, indulásra készen felkaptam a szoba kulcsát és elindultam. Mikor odaértem, 11:55 volt. viszont Adam sehol. 12:20-ig vártam, feleslegesen. Hiszen Adam nem jött. Visszaírni se írt vissza. Kezdtem aggódni, de azzal nyugtatam magam, hogy csak még alszik.
De nem. napok teltek el. vagy 100 üzenetet küldtem neki de egyikre se kaptam választ. Még csak meg se nézte...
ez ilyen lett. majd jon a kovi resze. nem tudom h mit irjak most ide xdd ja es nagyon is este volt xdd
