Csak Õ számít!

5. rész - A nagy sokk

Mikor felébredtem, már elmúlt 10 óra, úgyhogy a reggeliről már lemaradtam. Még az ágyban fekve elhatároztam hogy a szüleim elé állok, tudniuk kell mindenről. Tudtam hogy ezt kell tennem.
Álmos fejjel kimásztam az ágyamból, hallottam ahogy dübörög a zene Bryan szobájából. Hamiskás ének hangja azért egy picivel hangosabb volt mint a zene. Mosolyogva hallgattam ahogy "kínlódik" szegény.
-Na jó, hűha...-Éreztem magamon az előző áttáncolt buli "illatát". Rendesen kitomboltuk magunkat habár Beth a szokásosnál kicsit kedvetlenebb volt. Nem tudom miért, okát nem akarta elárulni.
Gyorsan berohantam hát a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.
-Ide most egy darabig nem jutsz be, te kis énekes! - gondoltam.
A zuhany alatt csak azon kattogtam egyfolytában hogy mit mondjak szüleimnek, hogy fognak reagálni. Ismertem őket, tudtam hogy rendesek, soha sem okoztam nekik csalódást. Suli jól ment, cigi nem volt opció nálam, bulik ahová elengedtek, mindig alkoholmérgezés nélkül végződtek. De vajon ezt hogy fogják fogadni??? Remegtem, a félelemtől és az izgalomtól egyszerre.
-Jessica! Told ki a segged a fürdőből!- dörölbölt az ajtón Bryan.
-Szeretnék én is letusolni!- szólt tovább türelmetlenül.
-Nyugi tesó, egy percet még birj ki!- válaszoltam bentről.
Gyorsan befejeztem a tusolást, törölközőt tekertem magam köré. Amint kiléptem a fürdőszobából, egy gyors puszit nyomtam morcos tekintetű tesóm arcára majd berohantam a szobámban.
-Na, azért mondom!- Bryan nyugodtabb hangon utánam szólt.
-Szívesen!- néztem ki a utánna.
Miután felöltöztem, lementem a konyhába, ott is hangosan szólt a zene. -Mi van itt ma?! Ahová lépek hangos zene, vidámság!- gondoltam miközben a megfelelő szavakat kerestem a vallomáshoz. Anyám nagy főzés közepette dúdolva táncolt s mikor észre vett...
-Kicsim...- mondta de bele vágtam szavába.
-Anya, ne! Már nem vagyok kicsi, ne szólíts így légy szíves!- szóltam rá. Kicsit meglepődve de mosolyogva fogadta kérésemet.
-Szóval, Jessica. Már egy ideje... És apáddal megbeszéltük, hogy nem hozzuk fel ezt a témát, ha van is egyáltalán bármilyen téma...- mondta és láttam rajta hogy zavarban volt.
-Anya, nem igazán értem mit akarsz mondani.- kezdtem aggódni.
-Szóval, csak annyit akartam... Te jó ég, ez kínos lesz!... Tehát Mrs Kowalski, a szomszédunk, aki tudod milyen kíváncsi fajta...- mondta és itt már teljesen felém fordulva állt... -látott téged nem egyszer éjjelente, egy lánnyal igen érdekes módon búcsúzkodni!-
Na itt nyeltem egy nagyot, eszembe jutottak azok a bizonyos "búcsúzkodások".
-Igen? És mit látott?-
-Hát, nem is tudom, inkább te mond el. Persze csak ha szeretnéd.- Ezzel teljesen meglepett mert nem úgy nézett rám mint aki meg lenne lepődve.
-Pont erről is akartam veled beszélni, és persze apával is.- Kezdtem volna a vallomást mikor apa is megjelent.
-Szia Jess. Milyen friss vagy, még így a hosszú éjszaka után is!- mosolygott apa majd puszit nyomott homlokomra.
-Drágám, ma este átjön pár haver, kicsit sörözgetünk a kertben. Nem gond, ugye?- mondta anyának.
-Egyáltalán nem gond. De figyelj, szívem, Jessica akar közölni velünk valamit. Szerintem fontos!- mondta mosolyogva.
-Óóó, akkor hát ki vele Jess.- egymást átölelve álltak a gőzölgő kaja mellett.
Nagy levegőt vettem majd kimondtam...
-Én a lányokat szeretem... Vagyis konkrétan csak egyet... Aki szintén lány... És hát... Szóval ez van. Neharagudjatok!- ezzel elkezdett folyni a könnyem mire ők nagy nevetésbe kezdtek majd egyszerre átöleltek!
-Jess, mi ezt már egy ideje sejtettük!- mondta apa.
-Igen, így van. Gondoltuk, hisz ismerünk!- mondta anya miközben ott álltunk hárman ölelkezve.
-Hidd el, nem volt könnyű de felkészültünk erre és elfogadtuk. Mindketten azt akarjuk hogy boldog légy és ha így akkor így!- anya könnyeivel küszködve mondta, közben szinte éreztem ahogy mindketten megkönnyebbülve veszik tudomásul a helyzetet. Most már mindhárman ott sírtunk a konyhában majd megjelent Bryan is egy gatyában.
-Mi történt??? Valami baj van???- kérdezte rémülten. Apa erre...
-Dehogy is! Csak tudod, Jess végre...-
-Óoo, egek, csak nem! Jessica, elmondtad végre???- ezzel ő is oda jött és egymás karjába borultunk. Túl voltam rajta és nem kellett attól tartanom hogy elítélnek azért amilyen vagyok.
-Ti vagytok a legjobbak! Annyira szeretlek titeket!- mondtam, még mindig könnyek között.
-Mi is szeretünk téged kicsim! Vagyis Jessica!- mondta anya nevetve.

-Beth! Képzeld!... Ezt nem fogod elhinni!- kiáltottam nagy boldogan a telefonba.
-Mivan kicsim? Mi történt?- kérdezte Beth.
-Elmondtam nekik!-
-Kinek? Mit?- meglepett hangon kérdezte Beth.
-A szüleimnek! Már egy ideje el akartam nekik mondani... Tudod... Azt hogy én a lányokat... hisz tudod na! De most hogy itt vagy nekem, megtettem és...-
-És?- izgatottan jött a kérdés.
-Annyira boldog vagyok! Már selytették egy ideje és teljesen jól fogadták! Bryan már úgyis tudta, úgy csinált mintha meglepődött volna. Most már teljesen önmagam lehetek! Eddig sem érdekelt ki mit gondol, de most már nem is kell hogy érdekeljen! Úristen, annyira kibaszott jó érzés ez!- boldogan újságoltam el a hírt.
-Ez nagyszerű kicsim! Örülök hogy túl vagy rajta és hogy minden rendben! Nem is gondoltam volna hogy te ilyen bátor vagy!- hallottam a hangján hogy őszintén örül ennek ő is.
-Figyyelj, tali 2-kor az Angyal szobornál?- kérdezte lelkesen.
-Oké, ott leszek!- mondtam boldogan.